Gyógyszerészi Szemle, 1943 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1943-09-04 / 36. szám
Mentőszekrényekben specialista „TURUL kötszer PRIMA kötszer TURUL kötszergyár lati irányú tudásukról vizsgát tesznek. E vizsga sikeres letétele után bizonyítványt kapnak, mely feljogosítja őket bizonyos korlátok és mindig egy okleveles gyógyszerész felügyelete alatt folytatott gyógyszerészi tevékenységre. A munkaerőhiánnyal kapcsolatosak azon rendelkezések, melyek csökkent létszámú munkaerő mellett is a munka, fennakadás nélküli menetét vannak hivatva biztosítani. Jól tudjuk, saját tapasztalatunkból, hogy nemcsak csökkent létszámú munkaerő esetében, de normális békeviszonyok közt is legnehezebb feladatok egyike az ebédidő, szabadnap és a szabadság beosztása. E nehézségeken való könnyítés érdekében a német birodalmi belügyminisztérium a következő rendelkezést bocsájtotta ki a háború tartalmára terjedő érvénnyel. Minden német gyógyszertár a déli órákban naponta két óra hosszat, ezenkívül minden szerdán 1 órától munkaszünetet tart. Ez alól csak az inspekciós gyógyszertárak képeznek kivételt. Ezen rendelkezésen kívül, melynek betartása kötelező, van egy másik is, mely lehetővé teszi a gyógyszertár tulajdonosának, hogy gyógyszertárát évente egyszer 15 napi időszakra bezárja. Az időpontot az illető város gyógyszerész testülete jelöli ki, figyelembe véve lehetőség szerint a tulajdonos kívánságát. Ezek a háború folytán kényszerből hozott kisegítő rendelkezések a gyakorlatban oly szerencséseknek bizonyultak, oly remekül szolgálják egyaránt mind a tulajdonos, mind az alkalmazottak érdekeit, hogy német gyógyszerészi körök véleménye, sőt óhaja szerint érvényüket a béke konszolidált éveiben is fenn fogják tartani. E rendelkezések ugyanis felmentik a tulajdonost az ebédidő, szabad délután (Németországban ez van érvényben) és a szabadság beosztásának súlyos feladata alól. A munkaszünetek folytán, amint ezt a gyakorlat megmutatta, a tulajdonost semmiféle anyagi károsodás nem éri. (Kivéve az évenkénti kétheti munkaszünetet, tekintettel arra, hogy ezt nem minden gyógyszertár tartja meg.) Sőt, ha ezen munkaszüneti időszakokat — e rendelkezés híjján — kisegítő alkalmazása nélkül nem tudná megoldani, akkor kifejezetten előnyt jelent számára az ilyenformán való rendezés, azonkívül, mivel a kisegítő munkaerő más célra felszabadul, enyhít az általános gyógyszerészhiányon is. Az alkalmazottak érdekeit is szolgálja e rendelkezés, mégpedig azért, mert ebédidejüket ezáltal mindig ugyanabban az időben és az egységesen megállapított legmegfelelőbb időben vehetik ki. A háborús munkaerőhiány következtében sok államban felmerül egy, a gyógyszertárak munkamenetére igen káros jelenség. Ez pedig a más helyen már állásban lévő alkalmazottak elcsalogatása magasabb fizetés ellenében. Ez épp azokat sújtja, akiket anyagi helyzete vagy becsületérzése nem viszi rá arra, hogy hasonló eszközökkel szerezzenek maguknak új alkalmazottat, tehát részben a becsületeseket, részben a szerényebb anyagi viszonyok között élőket. Mivel ez utóbbiak legtöbbször kis gyógyszertárak tulajdonosai, egy munkaerő kiesése a gyógyszertár kényszerű bezárására vezethet. Ennek megelőzése érdekében Németországban egy igen kemény és az egyéni szabadságba mélyen belenyúló rendelkezést hoztak, mely azonban feltétlen szükségesnek bizonyult. Ez a rendelet a háború tartamára megtiltja, hogy a munkavállaló elhagyja munkahelyét, valamint, azt is, hogy a munkaadó különösebb ok nélkül felmondjon alkalmazottjának. Ez utóbbit azonban, éppen a nagy munkaerőhiány miatt, úgysem tenné. Munkahelyet elhagyni e rendelet értelmében csak a munkaadó és a munkavállaló közös megegyezése alapján lehet, tehát csak akkor, ha az egyik fél érdekeit sem sérti. Ha a háborús Németországban járva, magyar szemmel figyeljük ezeket a gyógyszerészi problémákat, akkor sokat találunk köztük, melyek a mi háborús problémáinkkal azonosak vagy legalább is nagyon hasonlóak hozzájuk. Semmiesetre sem lehet azonban azt állítani, hogy ezen hasonló kérdéseknek helyes megoldásuk csak hasonló lehet. Nem. (Németországban például a gyógyszertárak ebédszünetét nyugodtan el lehetett rendelni, mivel itt kivétel nélkül minden üzlet egységesen kétórás ebédszünetet tart. Oly államban azonban, ahol a déli zárás nem minden üzletágban van bevezetve, esetleg rossz fényt vetne a gyógyszerészetre, ha fontos közegészségügyi hivatása ellenére a gyógyszertárak ebédszünetet tartanának, míg üzletek ezalatt nyitva állnak.) Németországban e rendelkezések legnagyobb mértékben alkalmazkodnak a nemzeti szocialista eszméhez és a Birodalom speciális viszonyaihoz. Éppenígy minden ország törvényei, rendeletei, problémák megoldásai csak akkor lehetnek helyesek, ha az illető ország szellemével és sajátságos körülményeivel teljes összhangban állanak. Budapest, II., Brőd u. 11. T. 150-049. U 352 QY. SZEMLE 1943. ífytyrat-márcát Egy dunántúli kollegánk a közeli hetekben Szlovákiában járt és az ottani gyógyszerészi viszonyokról a következőkben számol be a Szemlének: Az alkalmazott hiány Szlovákiában is éppúgy fennáll, mint nálunk. Ennek oka nemcsak a háborús viszonyokban rejlik, hanem abban is, hogy a szlovákok a zsidótörvényt radikálisan vitték keresztül. Körülbelül 150 zsidó gyógyszerésztől minden kártalanítás nélkül megvonták a jogot és a gyógyszertárakba legnagyobbrészt fiatal alkalmazott gyógyszerészeket ültettek be. Így máról-holnapra 150 fiatal alkalmazott lett tulajdonos, ami egyben azt is jelenti, hogy ez a 150 alkalmazott hiányzik az addigi munkahelyéről. Azokból a drogokból, amelyek nálunk hiányzanak, ott is hiány van. A különlegességekben nincs fennakadás. A szlovák taksa általában jó, de a munkadíjak meglepően alacsonyak. Külön magántaksájuk és külön betegpénztári taksájuk van, amely lényegesen olcsóbb. A magántaksában pl. egy kenőcs munkadíja, vagy 10 per elosztása mindössze három szlovák korona (ami 60 fillérnek felel meg!), ugyanez az intézeti taksában 36 fillér. Kárpótolva vannak az alacsony munkadíjért a különlegességeknél. Minden különlegesség beszerzési árához 60°/n-ot számíthatnak hozzá. Pótdíj és felár náluk ismeretlen.