Gyógyszerészi Szemle, 1943 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1943-09-04 / 36. szám

Mentőszekrényekben specialista „TURUL kötszer PRIMA kötszer T­URUL kötszergyár lati irányú tudásukról vizsgát tesznek. E vizsga sike­res letétele után bizonyítványt kapnak, mely feljo­gosítja őket bizonyos korlátok­ és mindig egy okle­veles gyógyszerész felügyelete alatt folytatott gyógy­szerészi tevékenységre. A munkaerőhiánnyal kapcsolatosak azon rendel­kezések, melyek csökkent létszámú munkaerő mellett is a munka, fennakadás nélküli menetét van­nak hivatva biztosítani. Jól tudjuk, saját tapaszta­latunkból, hogy nemcsak csökkent létszámú munka­erő esetében, de normális békeviszonyok közt is leg­nehezebb feladatok egyike az ebédidő, szabadnap és a szabadság beosztása. E nehézségeken való könnyí­tés érdekében a német birodalmi belügyminisztérium a következő rendelkezést bocsájtotta ki a háború tartalmára terjedő érvénnyel. Minden német gyógy­szertár a déli órákban naponta két óra hosszat, ezen­kívül minden szerdán 1 órától munkaszünetet tart. Ez alól csak az inspekciós gyógyszertárak képeznek kivételt. Ezen rendelkezésen kívül, melynek betar­tása kötelező, van egy másik is, mely lehetővé teszi a gyógyszertár tulajdonosának, hogy gyógyszertárát évente egyszer 15 napi időszakra bezárja. Az idő­pontot az illető város gyógyszerész testülete jelöli ki, figyelembe véve lehetőség szerint a tulajdonos kí­vánságát. Ezek a háború folytán kényszerből hozott kisegítő rendelkezések a gyakorlatban oly szeren­cséseknek bizonyultak, oly remekül szolgálják egy­aránt mind a tulajdonos, mind az alkalmazottak ér­dekeit, hogy német gyógyszerészi körök véleménye, sőt óhaja szerint érvényüket a béke konszolidált éveiben is fenn fogják tartani. E rendelkezések ugyanis felmentik a tulajdonost az ebédidő, szabad délután (Németországban ez van érvényben) és a szabadság beosztásának súlyos feladata alól. A mun­kaszünetek folytán, amint ezt a gyakorlat megmu­tatta, a tulajdonost semmiféle anyagi károsodás nem éri. (Kivéve az évenkénti kétheti munkaszünetet, te­kintettel arra, hogy ezt nem minden gyógyszertár tartja meg.) Sőt, ha ezen munkaszüneti időszakokat — e rendelkezés híjján — kisegítő alkalmazása nél­kül nem tudná megoldani, akkor kifejezetten előnyt jelent számára az ilyenformán való rendezés, azon­kívül, mivel a kisegítő munkaerő más célra felsza­badul, enyhít az általános gyógyszerészhiányon is. Az alkalmazottak érdekeit is szolgálja e rendel­kezés, még­pedig azért, mert ebédidejüket ezáltal mindig ugyanabban az időben és az egységesen meg­állapított legmegfelelőbb időben vehetik ki. A háborús munkaerőhiány következtében sok államban felmerül egy, a gyógyszertárak munka­menetére igen káros jelenség. Ez pedig a más he­lyen már állásban lévő alkalmazottak elcsalogatása magasabb fizetés ellenében. Ez épp azokat sújtja, akiket anyagi helyzete vagy becsületérzése nem viszi rá arra, hogy hasonló eszközökkel szerezzenek ma­guknak új alkalmazottat, tehát részben a becsülete­seket, részben a szerényebb anyagi viszonyok között élőket. Mivel ez utóbbiak legtöbbször kis gyógyszer­­tárak tulajdonosai, egy munkaerő kiesése a gyógy­szertár kényszerű bezárására vezethet. Ennek meg­előzése érdekében Németországban egy igen kemény és az egyéni szabadságba mélyen belenyúló rendel­kezést hoztak, mely azonban feltétlen szükségesnek bizonyult. Ez a rendelet a háború tartamára meg­tiltja, hogy a munkavállaló elhagyja munkahelyét, valamint, azt is, hogy a munkaadó különösebb ok nélkül felmondjon alkalmazottjának. Ez utóbbit azonban, éppen a nagy munkaerőhiány miatt, úgy­sem tenné. Munkahelyet elhagyni e rendelet értel­mében csak a munkaadó és a munkavállaló közös megegyezése alapján lehet, tehát csak akkor, ha az egyik fél érdekeit sem sérti. Ha a háborús Németországban járva, magyar szemmel figyeljük ezeket a gyógyszerészi problémá­kat, akkor sokat találunk köztük, melyek a mi há­borús problémáinkkal azonosak vagy legalább is na­gyon hasonlóak hozzájuk. Semmiesetre sem lehet azonban azt állítani, hogy ezen hasonló kérdések­nek helyes megoldásuk csak hasonló lehet. Nem. (Németországban például a gyógyszertárak ebédszü­netét nyugodtan el lehetett rendelni, mivel itt kivé­tel nélkül minden üzlet egységesen kétórás ebédszü­netet tart. Oly államban azonban, ahol a déli zárás nem minden üzletágban van bevezetve, esetleg rossz fényt vetne a gyógyszerészetre, ha fontos közegész­ségügyi hivatása ellenére a gyógyszertárak ebédszü­netet tartanának, míg üzletek ezalatt nyitva állnak.) Németországban e rendelkezések legnagyobb mér­tékben alkalmazkodnak a nemzeti szocialista eszmé­hez és a Birodalom speciális viszonyaihoz. Éppen­­így minden ország törvényei, rendeletei, problémák megoldásai csak akkor lehetnek helyesek, ha az illető ország szellemével és sajátságos körülményeivel tel­jes összhangban állanak. Budapest, II., Brőd­ u. 11. T. 150-049. U 352 QY. SZEMLE 1943. ífytyrat-márcát E­gy dunántúli kollegánk a közeli hetekben Szlovákiában járt és az ottani gyógyszerészi viszo­nyokról a következőkben számol be a Szemlének: A­z alkalmazott­ hiány Szlovákiában is éppúgy fennáll, mint nálunk. Ennek oka nemcsak a há­borús viszonyokban rejlik, hanem abban is, hogy a szlovákok a zsidó­törvényt radikálisan vitték ke­resztül. Körülbelül 150 zsidó gyógyszerésztől min­den kártalanítás nélkül megvonták a jogot és a gyógyszertárakba legnagyobbrészt fiatal alkalma­zott­ gyógyszerészeket ültettek be. Így máról-hol­napra 150 fiatal alkalmazott lett tulajdonos, ami egyben azt is jelenti, hogy ez a 150 alkalmazott hiányzik az addigi munkahelyéről. A­zokból a drogokból, amelyek nálunk hiány­zanak, ott is hiány van. A különlegességekben nincs fennakadás. A szlovák taksa általában jó, de a mun­kadíjak meglepően alacsonyak. Külön magántaksá­­juk és külön betegpénztári taksájuk van, amely lé­nyegesen olcsóbb. A magántaksában pl. egy kenőcs munkadíja, vagy 10 per elosztása mindössze három szlovák korona (ami 60 fillérnek felel meg!), ugyan­ez az intézeti taksában 36 fillér. Kárpótolva vannak az alacsony munkadíjért a különlegességeknél. Minden különlegesség beszerzési árához 60°/n-ot szá­míthatnak hozzá. Pótdíj és felár náluk ismeretlen.

Next