Honi Ipar, 1942 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1942-04-15 / 8. szám
14 CCét éheztünk í • a világháborúnak az egész földkerekségre való kiterjedéséhez: magunk is nem csupán iparilag és gazdaságilag veszünk részt a tengelyhatalmak oldalán ebben a gigantikus harcban, hanem harcierőnkkel is, s a kormányzat minden lehetőt elkövet annak érdekében, hogy minél nagyobb mértékben valósíthassa meg azt a nagyarányú szociális programját, amelynek szép és nagyvonalú elgondolásait annak idején sorról sorra ismertettük a Honi Iparban. Mondani sem kell talán, hogy ez a Programm ma nem valósulhat meg azzal a tempóval és azzal a dinamikával, amiként azt elgondolták. Kétségtelen azonban, hogy napról napra látunk intézkedéseket, rendeleteket és újabb terveket, amelyek egytől-egyig bizonyítják: a kormányzat tisztában van azzal, hogy az úgynevezett Hinterland rendbentartása épen olyan fontos, mint az, hogy a fronton küzdő hősi véreink ne szenvedjenek semmiben hiányt. A technika mai fejlettsége mellett ennek a Hinterlandnak legfontosabb tényezője az ipar, közelebbrőla gyáripar, amelynek produktumai nélkül ma már az élet legcsekélyebb vonatkozásában sem lehet boldogulni. A gyáripar ennélfogva hatalmas dimenziójából következően igen nagy munkástömegeket foglalkoztat. Ezeknek kifogástalan ellátása egyike a legfontosabb kormányzati teendőknek. A mai viszonyok között nem szabad az élet naposabb oldalait keresni. A szociálpolitikának is meg kell elégednie azzal, hogy gondoskodik a munkás lakásáról, ruházatáról és élelméről. A lakáskérdés érdekében már megtörténtek a kellő intézkedések. A ki nem használt, üresen hagyott, vagy túldimenzionált lakásokat fokozatosan igénybeveszik, ami által lényegesen csökkenni fog a lakáshiány, de ettől függetlenül is a tervezett és máris folyamatban levő kislakásépítkezések ugyancsak igen rövid időn belül éreztetni fogják jótékony hatásukat. A szerény keresetű munkások ruhával való ellátását tudvalévően az ősz óta állandóan folyamatban levő népruházati akció biztosítja. A közellátási miniszternek ezt a dicséretre méltó mozgalmát állandóan figyelemmel kísértük és annak minden egyes mozzanatáról időről időre beszámoltunk a Honi Ipar olvasóinak. Éppen ezért most e helyen nem foglalkozunk részletesebben ezzel a kérdéssel, ellenben a legerőteljesebben rámutatunk arra a korszerű és minden dicséretet megérdemlő szociálpolitikára, amelyet Varga József iparügyi miniszter szervezett meg élő organizmussá és amelynek lényege az, hogy a munkás számára feltétlenül biztosítani kell az élelmet. Az iparügyi miniszter erre vonatkozó javaslatait annak idején megtárgyalta a közellátási miniszterrel és a földmívelésügyi miniszterrel is, akik igen nagy megértést tanúsítottak a kérdés iránt. Ezeken a nagy és átfogó szociális gondoskodásokon kívül természetesen nem tétlen a kormányzat kodifikációs vezérkara sem, mert hiszen épen az elmúlt napokban jelent meg igen nagy fontosságú szociális rendelet, amely szabályozza a bányamunkások nyugstér biztosítását. Nem akarjuk külön méltatni most ezt a nagy horderejű intézkedést, mert hiszen a szociális vonatkozásaiban olyan hatalmas munkástömegeket érint, hogy a napi sajtó is hosszasan és részletesen foglalkozott annak jelentőségével. Mindössze ismételten megállapítjuk, hogy higgadt és bölcs kormányzás mellett a háború legvadabb tombolása közepette is marad idő és ideg a békés alkotómunkára. A tengerentúli behozatal megszűnésekor az érdekelt bőriparosok azt remélték, hogy cserzőanyagszükségletüket a horvátországi taningyárakból tudják majd pótolni. Ezek a reményeik nem váltak be. Az ország cserzőanyagellátásának szempontjából annak idején csak kis tételekkel szerepelt Olaszország azonban pótolni igyekszik a hiányt, jelentős mennyiségű gesztenyefakivonatot szállít egyenlő részletekben a magyarországi bőrgyárak számára. Ez az olasz behozatal tette lehetővé, hogy az ország eserzőanyagellátásában ne álljon be a teljes hiány. Törökországból is érkeztek kisebb valencakivonatszállítmányok, ezek azonban csak jelentéktelenebb mértékben segítik elő a szükséglet kielégítését. Az Újpesten elkészült tanningyár a belföldi fenyő- és tölgykerekből már megkezdte a cserzőanyag gyártását és ezzel számottevő mértékben segíti elő a bőrgyárak szükségletének kielégítését. Az érdekeltek szerint az újpesti gyár kapacitását a közeljövőben még növelni fogják. A Németországban rendszeresen használt, sőt rendeletileg előírt műcserzőanyagok felhasználására a magyar bőripar cserzési rendszerét már átállította és így Magyarország cserzőanyagszükségletének 25 százaléka a műcserzőanyagok felhasználásával biztosítottnak látszik. A műcserzőanyag előállításához, illetve szaporításához nagymértékben hozzájárulnak a legújabb tudományos kutatások. Még nem régen is a bőrgyártásnál nélkülözhetetlennek hitték a főként délamerikai és afrikai egzotikus fák kérgéből készült cserzőkivonatokat. Az erőteljesen megindult tudományos kutatás főleg a tőzegben levő huminsavak felhasználása dolgában jelentős eredményekkel kecsegtet. Az eljárás az, hogy a hamualkatrészektől mentesített tőzeget ammónia tartalmú oldattal kezelik. Az ígykapott kivonatból azután a szabad ammóniát lepárlással eltávolítják. Azután pedig az oldatot levegővel vagy esetleg oxygénnel dúsított levegővel legalább 6 óra hosszat 20 C fokon nagynyomáson tartják. Ezzel az eljárással a tőzeg eredeti huminsavait 70 százalékos kitermeléssel tudták csersavvá feldolgozni. A huminsavból kapott úgynevezett humintanninok a zselatint ugyanúgy kicsapják, mint a növényi csersav. A bőrök felületén is könynyen elnyelődnek, bár ez az abszorciójuk gyengébb, mint a növényi cserzőanyagoké. Rendesen növényi cserzőkivonatokkal keverten alkalmazzák a bőriparban a tőzegből kapott humintaminokat. Biztosítják a bőripar cserzőanyagellátását HONI IPAR 111. évfolyam, 8. sz. A vasipar termékeinek áremelkedése a háború kezdete óta GAZDASÁGI árirányításunk legfelsőbb szerve, a közellátási minisztérium heti értesítőjében érdekes összehasonlító adatokat közöl a vasipar termékeinek a háború óta eddig történt áremelkedéséről. Megállapítja, hogy a vascikkek közül legelőször az öntöttvasáraknak emelkedése következett be. Az 1939 évi rögzített árakhoz képest a vasöntvények árai legelőször (kigmint 0.4 fillérrel, később 10.4 fillérrel, legújabban pedig összesen 15.1 fillérrel emelkedtek. Ezidőszerint tehát mindennemű vasöntvény bármely előállító üzemnél kb kint legfeljebb 15.1 fillérrel lehet drágább, mint volt két és fél évvel ezelőtt. A vasipar másik fontos alapanyaga, a rúdvas mai ára ugyancsak magasabb a rögzített árnál és pedig első ízben 1941. augusztus 1-én emelkedett, a rögzített árakhoz képest 12%-kal, míg legújabban ez a szám 17%-ra emelkedett. A vasárucikkek jelenlegi árát két anyagártényező befolyásolja. Ezek mellett természetesen a munkabérek, energiaköltségek és segédanyagok árai is csaknem minden nagyobb cikkcsoportban drágulási százalékok megállapítását tetteik szükségessé, aszerint, hogy az előállításnál csak az aránylag kevésbbé drágult nyersanyag (rtjdvas drágulása 11%), vagy a munkabéreik (az összes béremelkedés a rögzítés óta 30%), avagy egyéb tényezők játszottak lényegesebb szerepet. A fontosabb cikkcsoportok és azoknak százalékos áremelkedései a rögzített árakhoz viszonyítva a következők: 1. mezőgazdasági és egyéb szeráruk 20% 2. mezőgazdasági gépek (mezőgazdasági erőgépek kivételével) 10% 3. vas- és acéldrótból készült áruk 21% 4. épület- és bútorzárak, bőröndzárak, épületbútor- és bőröndvasalások, lakatok 17% 5. vaslemezből , készült csomagolási, tömegáruk, bádogosmunkák 20% 6. skályhák, tűzhelyek, háztartási gépek és ezek alkatrészei 24% 7. lámpák, csillárok és azok alkatrészei 21% 8. vasszerkezetek, szállítóberendezések, kazánok, tartányok, hordók, kisvasúti anyagok, lakatosáruk 20% 9. vagonok 24% 10. hajók 23% 11. gépek és készülékek (a más csoportba sorolt gépek kivételével 22% Hasonló százalékszámokat állapítottak meg egyéb cikksorozatokra is, amelyekre nézve nem nehéz tájélkozódást szerezni. Emlékezetes még, hogy a háború megkezdése előtti időkben a mezőgazdasági vaseszközök ára az akkori intézkedések alapján 20%-kal csökkent. Az azóta eltelt háborús időszak nehézségei mellett is ezek a csökkentett árak csak 20%-kal emelkedtek, úgyhogy végeredményben a mezőgazdasági vaseszközök ára még ma is alacsonyabb, mint 1931 előtt volt. Derntt gyártmányok pala~cső~6urfco£ólemez változatlan kiváló minőségnek kíséülnek.