Honi Ipar, 1942 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1942-04-15 / 8. szám

14 CCét éheztünk í • a világháborúnak az egész földke­rekségre való kiterjedéséhez: magunk is nem csupán iparilag és gazdaságilag ve­szünk részt a tengelyhatalmak oldalán ebben a gigantikus harcban, hanem harci­erőnkkel is, s a kormányzat minden le­hetőt elkövet annak érdekében, hogy mi­nél nagyobb mértékben valósíthassa meg azt a­ nagyarányú szociális programját, amelynek szép és nagyvonalú elgondolá­sait annak idején sorról sorra ismertettük a Honi Iparban. Mondani sem kell talán, hogy ez a Pro­gramm ma nem valósulhat meg azzal a tempóval és azzal a dinamikával, amiként azt elgondolták. Kétségtelen azonban, hogy napról napra látunk intézkedéseket, rendeleteket és újabb terveket, amelyek egytől-egyig bizonyítják: a kormányzat tisztában van azzal, hogy az úgynevezett Hinterland rendbentartása épen olyan fontos, mint az, hogy a fronton küzdő hősi véreink ne szenvedjenek semmiben hiányt. A technika mai fejlettsége mellett en­nek a Hinterlandnak legfontosabb ténye­zője az ipar, közelebbről­­a gyáripar, amelynek produktumai nélkül ma már az élet legcsekélyebb vonatkozásában sem le­het boldogulni. A gyáripar ennélfogva hatalmas dimenziójából következően igen nagy munkástömegeket foglalkoztat. Ezek­nek kifogástalan ellátása egyike a legfon­tosabb kormányzati teendőknek. A mai vi­szonyok között nem szabad az élet napo­sabb oldalait keresni. A szociálpolitikának is meg kell elégednie azzal, hogy gondos­kodik a munkás lakásáról, ruházatáról és élelméről. A lakáskérdés érdekében már megtör­téntek a kellő intézkedések. A ki nem használt, üresen hagyott, vagy túldimen­zionált lakásokat fokozatosan igénybe­veszik, ami által lényegesen csökkenni fog a lakáshiány, de ettől függetlenül is a tervezett és máris folyamatban levő kis­lakásépítkezések ugyancsak igen rövid időn belül éreztetni fogják jótékony ha­tásukat. A szerény keresetű munkások ruhával való ellátását tudvalévően az ősz óta ál­landóan folyamatban levő népruházati akció biztosítja. A közellátási miniszter­nek ezt a dicséretre méltó mozgalmát ál­landóan figyelemmel kísértük és annak minden egyes mozzanatáról időről időre beszámoltunk a Honi Ipar olvasóinak. Éppen ezért most e helyen nem foglal­kozunk részletesebben ezzel a kérdéssel, ellenben a legerőteljesebben rámutatunk arra a korszerű és minden dicséretet meg­érdemlő szociálpolitikára, amelyet Varga József iparügyi miniszter szervezett meg élő organizmussá és amelynek lényege az, hogy a munkás számára feltétlenül biz­tosítani kell az élelmet. Az iparügyi miniszter erre vonatkozó javaslatait annak idején megtárgyalta a közellátási miniszterrel és a földmívelés­­ügyi miniszterrel is, akik igen nagy meg­értést tanúsítottak a kérdés iránt. Ezeken a nagy és átfogó szociális gondos­kodásokon kívül természetesen nem tétlen a kormányzat kodifikációs vezérkara sem, mert hiszen épen az elmúlt napokban je­lent meg igen nagy fontosságú szociális rendelet, amely szabályozza a bányamun­kások nyugst­ér biztosítását. Nem akarjuk külön méltatni most ezt a nagy horderejű intézkedést, mert hiszen a szociális vonat­kozásaiban olyan hatalmas munkástömege­ket érint, hogy a napi sajtó is hosszasan és részletesen foglalkozott annak jelentősé­gével. Mindössze ismételten megállapítjuk, hogy higgadt és bölcs kormányzás mellett a háború legvadabb tombolása közepette is marad idő és ideg a békés alkotómunkára. A tengerentúli behozatal megszűnésekor az érdekelt bőriparosok azt remélték,­­ hogy cserzőanyagszükségletü­ket a­­ horvátországi taningyárakból tudják majd pótolni. Ezek a reményeik nem váltak be. Az or­szág cserzőanyagellátásának szempontjából annak idején csak kis tételekkel szerepelt Olaszország azonban pótolni igyekszik a hiányt, jelentős mennyiségű gesztenyefa­­kivonatot szállít egyenlő részletekben a ma­gyarországi bőrgyárak számára. Ez az olasz behozatal tette lehetővé, hogy az ország eserzőanyagellátásában ne álljon be a teljes hiány. Törökországból is érkeztek kisebb valencakivonatszállítmányok, ezek azonban csak jelentéktelenebb mértékben se­gítik elő a szükséglet kielégítését. Az Újpes­ten elkészült tanningyár a belföldi fenyő- és tölgykerekből már megkezdte a cserzőanyag gyártását és ezzel számottevő mértékben se­gíti elő a bőrgyárak szükségletének kielégí­tését. Az érdekeltek szerint az újpesti gyár kapacitását a közeljövőben még növelni fog­ják. A Németországban rendszeresen hasz­nált, sőt rendeletileg előírt műcserzőanyagok felhasználására a magyar bőripar cserzési rendszerét már átállította és így Magyar­­ország cserzőanyagszükségletének 25 száza­léka a műcserzőanyagok felhasználásával biztosítottnak látszik. A műcserzőanyag előállításához, illetve szaporításához nagymértékben hozzájárul­nak a legújabb tudományos kutatások. Még nem régen is a bőrgyártásnál nélkülözhetet­lennek hitték a főként délamerikai és afrikai egzotikus fák kérgéből készült cserzőkivona­tokat. Az erőteljesen megindult tudományos kutatás főleg a tőzegben levő huminsavak felhasználása dolgában jelentős eredmények­kel kecsegtet. Az eljárás az, hogy a hamu­­alkatrészektől mentesített tőzeget ammónia tartalmú oldattal kezelik. Az így­­kapott ki­vonatból azután a szabad ammóniát lepár­lással eltávolítják. Azután pedig az oldatot levegővel vagy esetleg oxygénnel dúsított levegővel legalább 6 óra hosszat 20 C fokon nagynyomáson tartják. Ezzel az eljárással a tőzeg eredeti hum­in­savait 70 százalékos kitermeléssel tudták csersavvá feldolgozni. A huminsavból kapott úgynevezett humintanni­­nok a zselatint ugyanúgy kicsapják, mint a növényi csersav. A bőrök felületén is köny­­nyen elnyelődnek, bár ez az abszorcióju­k gyengébb, mint a növényi cserzőanyagoké. Rendesen növényi cserzőkivonatokkal kever­­ten alkalmazzák a bőriparban a tőzegből kapott humintam­inokat. Biztosítják a bőripar cserzőan­yagel­l­átását HONI IPAR 111. évfolyam, 8. sz. A vasipar termékeinek áremelkedése a háború kezdete óta G­AZDASÁGI árirányításunk legfelsőbb szerve, a közellátási minisztérium heti értesítőjében érdekes összehasonlító adatokat közöl a vasipar termékeinek a háború óta eddig történt áremelkedéséről. Megállapítja, hogy a vascikkek közül leg­először az öntöttvasáraknak emelkedése kö­vetkezett be. Az 1939 évi rögzített árakhoz képest a vasöntvények árai legelőször (kig­­mint 0.4 fillérrel, később 10.4 fillérrel, leg­újabban pedig összesen 15.1 fillérrel emel­kedtek. Ezidőszerint tehát mindennemű vas­öntvény bármely előállító üzemnél kb­ kint legfeljebb 15.1 fillérrel lehet drágább, mint volt két és fél évvel ezelőtt. A vasipar másik fontos alapanyaga, a rúdvas mai ára ugyan­csak magasabb a rögzített árnál és pedig első ízben 1941. augusztus 1-én emelkedett, a rögzített árakhoz képest 12%-kal, míg leg­újabban ez a szám 17%-ra emelkedett. A vasárucikkek jelenlegi árát két anyagár­tényező befolyásolja. Ezek mellett természe­tesen a munkabérek, energiaköltségek és segédanyagok árai is csaknem minden na­gyobb cikkcsoportban drágulási százalékok megállapítását tetteik szükségessé, aszerint, hogy az előállításnál csak az aránylag ke­­vésbbé drágult nyersanyag (rtj­dvas drágulása 11%), vagy a munkabéreik (az összes béremel­kedés a rögzítés óta 30%), avagy egyéb té­nyezők játszottak lényegesebb szerepet. A fontosabb cikkcsoportok és azoknak százalé­kos áremelkedései a rögzített árakhoz viszo­nyítva a következők: 1. mezőgazdasági és egyéb szeráruk 20% 2. mezőgazdasági gépek (mezőgazda­sági erőgépek kivételével) 10% 3. vas- és acéldrótból készült áruk 21% 4. épület- és bútorzárak, bőröndzárak, épületbútor- és bőröndvasalások, la­katok 17% 5. vaslemezből , készült csomagolási, tömegáruk, bádogosmunkák 20% 6. skályhák, tűzhelyek, háztartási gé­pek és ezek alkatrészei­ 24% 7. lámpák, csillárok és azok alkatrészei 21% 8. vasszerkezetek, szállítóberendezések, kazánok, tartán­yok, hordók, kisvas­úti anyago­k, lakatosáruk 20% 9. vagonok 24% 10. hajók 23% 11. gépek és készülékek (a más csoport­ba sorolt gépek kivételével 22% Hasonló százalékszámokat állapítottak meg egyéb cikksorozatokra is, amelyekre nézve nem nehéz tájélkozódást szerezni. Emlékeze­tes még, hogy a háború megkezdése előtti időkben a mezőgazdasági vaseszközök ára az akkori intézkedések alapján 20%-kal csök­kent. Az azóta eltelt háborús időszak nehéz­ségei mellett is ezek a csökkentett árak csak 20%-kal emelkedtek, úgyhogy végeredmény­ben a mezőgazdasági vaseszközök ára még ma is alacsonyabb, mint 1931 előtt volt. Derntt gyártmányok pala~cső~6urfco£ólemez változatlan kiváló minőség­nek­ kíséülnek.

Next