Az Illatszerész, 1935 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-01 / 1. szám
A MAGYAR ILLATSZER ÉS HÁZTARTÁSICIKK-KERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Az illatszer-, illatamyag-, pipere-, kozmetikai cikk-, szappan-, ||||| Fachzeitung f. die Parfüm-, Riechstoff-, kosmetische Artikel, drog-, nürnbergi és díszműáru-, finom acél-, gumiáru- I Seifen-, Drogen-, Galanterie-, Feinstahl-, Gummi-, Verbandkötszer-, kefeáru- és háztartásicikk-szakma közlönye. |||| Stoff-, Bürstenwaren- und Haushaltungsartikel-Branche. ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 évre 16, V/* évre 9, V* évre 5 pengő. Külföldre 50°/deiár HIRDETÉSEK ÁRA: Belföldi hirdetőknek mini soronként 40 fillér Külföldre külön díjszabás FELELŐS SZERKESZTŐ DR- VIDÁCS GYULA XV. ÉVFOLYAM * BUDAPEST, 1935 JANUÁÁR 1 * 1. SZÁM MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. RÁKÓCZI ÚT 70 Telefon: 1. 370-29. Hivatalos órák d. u. 4-6-ig A főbb jövő felé... BÁRDI SÁNDOR a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egyesülete ügyvezető elnöke Bennünket kereskedőket ma már csak az a remény éltet, amely hivatva volna bennünket jobb, szebb, kedvezőbb, derűsebb jövendő felé vezetni. Amikor az év utolsó napjához érkezünk, képzeletben elővesszük a serpenyős mérleget és egyik oldalára tesszük azt a kedvezőt, amely bennünket az elmúlt évben ért, a másik oldalára a rosszat és megmérjük, várjon melyik oldal felé billen a mérleg? Ha az 1934. évet tekintjük, szomorún, lehajtott fővel állunk meg, mert látjuk, hogy a sok kellemetlen esemény lefelé billentette a mérleg egyik serpenyőjét és pedig oy mélyen, mintha százkilós súllyal szemben talán egy kiló állana. A helyzet egészen aránytalan. Az 1934-es év elé reményekkel állottunk, hittünk és bíztunk abban, hogy ez az év fogja meghozni a nagy kibontakozást, amely szükséges ahhoz, hogy a gazdasági forgalom föllendüljön, megszabaduljon azoktól a béklyóktól, amelyek egy évtized óta a gazdasági organizmus minden részét megkötik és a szabad mozgásnak, sőt a legkisebb megmozdulásnak is gátat vetnek. Az a bábeli zűrzavar, amely a világgazdaságban, a népek egymásközti forgalmában mutatkozik, még jobban fokozódott, a nemzetközi érintkezés ahelyett, hogy akadály nélkül megindult volna, még elzárkózottabbá lett és lehetetlenné vált a kereskedőnek az a tevékenysége, hogy az árukat a belföldről külföldre és a külföldről belföldre vihesse, a külföldi csereforgalmat még jobban megnehezítették, sőt egyes cikkekben, főleg az illatszerekben, csaknem lehetetlenné tették. A belföldi forgalom természetszerűen szintén megérezte ezt a megkötöttséget. Az a lendület, amely szükséges volna, hogy a gazdasági élet felvirágozzék, csak a reményekben volt meg, az év elején egy-két hónapon át azt hittük már, hogy legalább a belső forgalomban jobb fordulat fog beállani, ehelyett tespedés, a forgalom lecsökkenése állott be. Az illatszerszakma forgalmára bénítólag hatnak nemcsak az általános gazdasági viszonyok, hanem főleg az, hogy illatszerkereskedéssel ma már minden szakma foglalkozik, a speciális szaküzletek forgalmából a normális üzleti forgalom megcsappanása következtében a fűszerkereskedő, a szatócs, a divatárukereskedő, sőt a kézimunkakereskedő és más szakmák egész sora egy-egy részt elvont, a gyógyszertárak pedig, amelyek ezelőtt illatszerárusítással alig foglalkoztak, a drogista-gyógyszerész háborúskodás következtében ráfeküdtek az illatszerek és kozmetikai cikkek eladására. A mi cikkeink forgalmának jórésze tőlünk elvándorolt, de nemcsak outsider helyekre került, hanem az utóbbi években valóságos illatszertáralapítási vágy fogta el az embereket, üzlet üzlet mellé alakult és olyanok lepték el a szakmát, akiknek ehhez a szakmához vajmi kevés képzettségük és hivatásuk van. Ezeknek a laikusoknak, mert az új üzletalapítók túlnyomó része a laikusok köréből került elő, a legtöbbször kevés veszítenivalójuk van, a szakmát nem ismerik, nincs is alkalmuk megismerni és tudatlanságuk következtében oly árakon végeznek árusítást, amely árak sokszor a beszerzési árat alig haladják meg, a költségek fedezésére már ebből semmi sem jut, a maguk exisztenciáját fenntartani ezekkel az árusításokkal nem tudják, ellenben mérhetetlen károkat okoznak a régóta fennálló, szolid alapon dolgozó illatszerkereskedelemnek. Az illatszertárak túlságos elszaporodásának egyik oka az is, hogy egyes nagykereskedők kis pénzzel rendelkező exisztenciák üzleteit berendezik, természetesen a kezdő tőkéből az áruraktár rendes fölszerelése nem fedezhető és ilyenkor nagyobb bizományi raktárt adnak. Ha helyes mederbe akarjuk szorítani az illatszertárak számát, ez esetben sem a nagykereskedőknek, sem a gyáraknak nem volna szabad bizományi raktárt adniuk és legalább egy-két esztendeig áruhitelt nyújtaniuk, addig, amíg az új üzlet életképessége be nem bizonyul. A bizomsányi áruhitelek megszüntetése és a rendes hitelezés megszorítása nemcsak a már meglevő illatszerkereskedők érdeke, hanem legalább is ugyanolyan érdeke a gyáraknak és nagykereskedőknek is. Két mód kínálkozik az illatszertárak és illatszerárusítással foglalkozó üzletek számának korlátozására. Az egyik a képesítéshez kötés, amely lehetetlenné tenné a laikusok behatolását és hatalmas kártevését ebben a szakmában. A másik az illatszerárusításra vonatkozó iparigazolványok korlátozása vagy megszüntetése néhány évre, mint az a külföld néhány államában meg is történt. Ezen megszorító intézkedések nélkül lehetetlen az illatszerszakmában egészséges állapotot teremteni. Az elmúlt években a gyárak részéről sem láttuk azt a jóindulatot és az ő érdekükben is állótörekvést, amely a szakma javát szolgálta volna. Az év elején lépett életbe a fázisadó. A fázisadó tárgyalásakor éles ellentét mutatkozott a gyáripar és kereskedelem között. A kereskedelem forgalmi adót fizetett eddig eladásai után. Ezt a forgalmi adót a gyáripar csak részben számította be a fázisba, de ígéretet tett több izben arra nézve, hogy a fázisadót megszünteti oly módon, hogy a vételárat magasabbra teszi néhány százalékkal, vagyis az adót az árba bekalkulálja és ezzel eltünteti azt a komplikált számítást, amelyet a fázis- és fényűzési adó felszámításával, viszont a rabattok leszámításával a számlázásnál feltüntet. A kereskedők jórésze a