Iparegészségügy, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-01 / 1. szám
4. oldal, 1907 A most fejlődő nemzedék lelkébe bele kell csöpögtetni az altruizmus érzését. Ne csak magunknak éljünk, ne csak saját boldogulásunkat nézzük, hanem embertársainkét is, s ne akarjunk vagyont összehalmozni mások kizsákmányolásával. Ha szemlét tartunk ama nagy vagyonok fölött, melyek az utóbbi félszázad alatt keletkeztek Magyarországon, csekély kivétellel mögöttük találjuk vagy a vakmerő spekulációt vagy a munkások lelketlen kihasználását. Az ilyen »közgazdasági tevékenység« a szocializmus petroleurjeinek malmára hajtja a vizet. Ma már túl vagyunk azon, hogy örvendetes jelenségnek vetessék, ha egy ipari vállalat részvényei néhány év alatt ötszörös árat érnek el, s a részvényesek 15—20% osztalékot kapnak. Ily siker csak egy módon érhető el: a munkaerő rovására. Ez ellen pedig tiltakoznia kell minden humánus és szociális érzésű embernek. Aki ismeri lapunkat, annak nem kell magyaráznunk, hogy mi nem vagyunk szocialista orgánum, a szónak közkeletű értelme szerint. Egyformán szem előtt tartjuk a munkaadók és munkások érdekeit, s minden melléktekintet nélkül megmondjuk azt, amit igaznak vagy helytelennek vélünk. Teljes objektivitás vezette tollunkat a múltakban, s fogja vezetni a jövőben is.* Átlépve az új esztendőbe, azzal a reménynyel köszöntjük olvasóinkat, hogy az eszméknek és törekvéseknek, melyeket lapunk propagál, visszhangot fognak adni saját működési körükben. GEH Kisebb iparágak higiéniája. (Folytatás.) Mindennek dacára azonban be kell látnunk, hogy ez idő szerint nálunk még szó sem lehet a háziiparnak megszüntetéséről, annyival is inkább, mert ez tényleg alkalmasnak látszik arra, hogy segélyével némi keresethez juthassanak olyanok is (például rokkantak), akik egyébként munkaképességük csökkenése folytán a gyárakban munkához már alig juthatnának. Hogy tehát a fogyasztó közönségnek egészségi érdekeit megvédelmezhessük, azt kellene kívánnunk, hogy az otthonmunkások kellő ellenőrzés alatt álljanak és a lakásukból, műhelyükből kerülő áruk a jóhiszemű közönségnek ártalmára ne lehessenek. De hallott-e már valaki például arról, hogy a legnagyobbrészt otthon készülő kosárfonó munkák kellőleg dezinficiáltatnak, mielőtt a piacra jutnak? Mis arról sem találtam sehol sem megbízható feljegyzést, hogy a börtönökben készülő kosárfonómunkák úgy jutnak-e a közönséghez, hogy semmiféle veszedelmet nem rejtenek magukban. Sajnos, a kosárfonókról pontos adatokkal nem rendelkezünk, de az bizonyos, hogy ez a foglalkozás nálunk igen el van terjedve és egész vidékek vannak, ahol nemcsak a háziszükségletnek megfelelő kosárfonómunkát végzik el a család tagjai, hanem még eladásra is dolgoznak. A németországi kosárfonómunkásokról a német famunkás-szövetség törekedett adatokat gyűjteni és 1901-ben ankétre hívta őket össze, amelynek eredményéről a szövetség egy «Von der Notlage der Korbmacher» című füzetben számolt el. Az ezen füzetben feltárt adatok valóban szomorú világot vetnek a kosárfonó munkásoknak helyzetére. Egy-egy kosárfonó munkásnak átlagos heti keresete, ha éjjel-nappal megfeszített szorgalommal dolgozik, nem emelkedik 5 márka 21 fillérnél magasabbra. Ezen munkásoknál átlag a munkaidő nyáron hajnalban napfelkeltekor kezdődik és este napnyugtáig tart, télen pedig a munkaidő kezdete reggeli 6, vagy legkésőbb 7 óra és a vége éjjeli 11, vagy 12 óra. Ilyen alacsony kereset és ilyen túl hosszú munkaidő mellett természetesen a kosárfonómunkásoknak szervezete csakhamar megtörik és a fertőző megbetegedések iránt kiválóan hajlandókká válnak. Ami magát a hivatásukat, illetve a hivatásuk teljesítése közben őket érhető ártalmakat illeti, legfontosabbnak azt kell tartanunk, hogy a munkába kerülő fűzfavesszőknek egy részét halványítás céljából kénnel kezelik. A kénnek elégetése alkalmával kénessav keletkezik. A kénessav (HaSOs) tudvalevőleg egyéb használatán kívül selyemnek, gyapjúnak és szőrméknek, szalmakalapoknak, bélhúroknak és sörtéknek színtelenítésére is használtak. Szúrós szagú és fojtó hatású gáz, amely a kosárfonók egészségét a lélegzési szervek közvetítésével fenyegeti. A kénessav múló hatású izgalmat okozhat a légzési szervekben, de ha intenzív hatást gyakorol a légző apparátusra, akkor görcsös köhögést idéz elő nyúlós és néha véres nyákkal. A kénessav további mérgezési tünetei a következők : hörghurut, nehéz légzés, hurutos és rostonyás tüdőláb, kötőhártyahurut és emésztési zavarok. A kénessav ellen való védekezésnél általában erőteljes szellőztetésről és szükség esetén védő álarcokról kell gondoskodni, amelyeket tartósan el kell látni tiszta előnynyel. Speciell a kosárfonóknál arra kell a főfigyelmet fordítani, hogy a kénessavat, miután a halványítandó vesszőket tartalmazó és jól záró szekrényeken keresztül vittük, jól húzó és elég magasra épített kéményen elvezessük. iparegészsetrugy