Ipartestületek Lapja, 1941 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1941-05-17 / 20. szám
2 kosárfonásban, kosárgyártásban virrágzott. A világháború előtti évek- ben a magyar kormány kisiparfej- f illesztő akciója igen jelentékeny gép- " ti és pénzsegélyekkel, továbbképző tan-, afolyamok létesítésével! 'támogatta a ti Délvidék kisiparosait is. A szerb megszállás ideje alatt az iparosság ipán testületi kötelékben igyekezett érdekeit megóvni. Az jugoszláv ipartörvény végrehajtása során azonban a kisebbségek iparorsainak súlyos elnyomatását láttuk. Ugyanez volt a helyzet az adózás terén, így az újvidéki 1 magyarság vezetője, Nagy Iván dir. a napokban megjelent egyik cikkkében reámutatott arra, hogy „a szerb adórendszerben uralkodó látszólagos zűrzavar tulajdonképen arra volt jó, hogy ennek segítségével a lázas adóbehajtási tevékenység palástjába burkolják azt a kegyetlen kizsákmányolást, amely a magyar és a német lakosságot sújtotta.“ A szerb ipartörvény végrehajtásáinál a kötelező mestervizsgák határozatlan, sokirányú anyagát a sovij musztia szerb vizsgáztatók arra használták fel, hogy még a legképzettebb magyar iparost is lehetőleg et buktassák pl. azért, mert a szerb irodalomban nem bírt kellő jártassággal, vagy a szerb nyelvet nem beisszélte a megfelelő hangsúllyal. „A régi iparosoktól oly okmányokat követeltek, amiről tudták, hogy nem is létezik.“ A koncessziókhoz kötött iparok engedélyét megvonták magyar iparosoktól s a magyar iparostársadalom a magyar földmívesossztiályhoz hasonló szomorú sorsra jutott és ,az iparosból a legtöbb esetben agrárprotetár lett.“ Ez magyarázza, hogy pl. számos bácskai községben az iparosokszáma harminc év alatt alig emelkeedett, sőt sok esetben csökkent. Az újverbászi ipartestületnek szerb és német nyelven kiadott 1940. évi jelentései a gazdasági helyzet súlyos leromlásáról számol be, amelyet főleg az általános bizonytalanság, a jogosulatlan iparűzés elburjánzása, az anyagbeszerzési nehézségek, az építőipari sztrájkok és a súlyos adóterhek idéztek elő. A felszabadulás ünnepnapjai után a felelősségteljes komoly gazdasági szervezési mimika kezdődik. Az iparügyi minisztérium, a szegedi kamara kiküldöttei már a katonai köziigazgatás ideje alatt a helyszínen állapítják meg a legfontosabb és legsürgősebb teendőket. Az Ipartestületek Országos Központja felvette az érintkezést a felszabadult területek ipartestületeivel, tanáccsal, útmutatással látva el az iparosság szervezeteit. Megindul a szervező, építőmunka a magyar törvények szellemében, hogy a kézművesiparosságot az anyaország gazdasági vérkeringésébe,az ösissziparosság ipari közigazgatásába, iparoktatásába, társadalmi és kulturális életébe késedelem nélkül bekapcsolhassuk, hogy a délvidéki iparosság mielőbb megkapja mindazokat a kedvezménsnyeket, amelyeket a magyar törvények és rendeletek a kisipar gazdasági helyzetének feljavítása érdekében biztosítanak. Közmunkához, hitelhez, nyers anyaghoz kell sürgősen juttatnunk, hazatért iparosságunkat, hogy nem csiak szívében, hanem gazdasági téren is jótékonyan érezze az áldott édesanyának, a magyar hazának jogságos, megértő gondoskodását, ke- Lnyeret, jobb jövőt nyújtó segítő keretét, melyet igaz anyai szeretettel kitár ki minden hazatérő gyermekeik felé. IPARTESTÜLETEK LAPJA 1941 május 17. Nyolc százalékkal kell emelni az ipartestületi tisztviselők fizetését A 3.620/1941 számú kormányrendelet értelmében az ipartestületi és ipartársulati jegyzők és egyéb tisztviselők, akiknek fizetése az évi 6000 pengőt nem haladja meg, az eddigi fizetési pótlékukon felül további 8 százalékos fizetési pótlékot, azok az alkalmazottak pedig, akiknek fizetése évi 6000 pengőnél több, de a 12.000 pengőt nem haladja meg, az eddigi fizetésű pótlékon felül további 480 pengő fizetési pótlékot kapnak. Csökkenő mértékű fizetési pótlékot kapnak az évi 12.000 és 12.480 pengő között mozgó fizetésű alkalmazottak is. Az új fizetésemelési pótlék a május első napjától teljesített szolgálatért jár. Új ipari pótanyagok feltárása Vitéz Gyulay Tibor dr. miniszteri biztos az ipartestületek közös kamarai értekezletén és legutóbb a kamara véleményező bizottsága első ülésén bejelentette, hogy a kamara nagyszabású akciót indít az ipari pótanyagok feltárására és azok felhasználási lehetőségeinek tanulmányozására. A kamara felfogása szerint az anyagutánpótlás nagyfontosságú kérdésénekmegoldásánál tekintetbe jövő helyettesítő és pótanyagok felkutatásában a magánkezdeményezésnek fontos szerepe van. Több mint valószínű, hogy számos anyagunk van, amelyek esetleg megfelelő átalakítással, több nélkülözött anyag részleges vagy teljes pótlására alkalmasak. Elképzelhetők olyan technikai megoldások is, melyek bizonyos anyagok felhasználását mellőzhetővé teszik és az így felszabaduló anyagok másutt mutatkozó hiányok enyhítésére lennének fordíthatók. Hogy melyek azok az anyagok, amelyek behelyettesíthe- I tők és hogy milyen új technikai eljárások alkalmazásával volnának ki- Izonyos anyagok az ipari termelés számára felhasználhatók, ennek fell- I derítése elsősorban az anyagokat feldolgozó és felhasználó iparosak-I пак volna a feladata. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tehát iparanyagkutató akciójába akarja vonni a gyakorlati élet embereit és ezért felhívással fordult az ipartestületekhez, valamint az ipari érdekképviseletekhez. A kamara a beérkező elgondolásokat, ter■veket és javaslatokat leszűri, az eredimlényeket szakértők bevonásával , vizsgálja át, a leszűrt eredményeket ■ s ipari is szakértekezleteken és szükség ■ esetén népszerűsítő kiadványok útjján óhajtja elsősorban a kézműves- iparosság rendelkezésére bocsátani.