Ipartestületek Lapja, 1941 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-14 / 23-24. szám
AZ IPfíRTESTÜLETEK ORSZÁGOS KÖZPONTJÁNAK ÉS AZ IPfíRTESTÜLETEK ORSZÁGOS SZŐ. Kf krt 5 •4 KÖZLÖNYE Megjelenik hetenkint egyszer. EGYES SZÁM ÁRA : 40 FILLÉR. Előfizetési díj: Egész évre 20 P. Izartestületeknek és kézművesiparosoknaik. Egész évre 10 pengő LAPVEZÉR : PAPP JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. SZEGHALMI LÁSZLÓ ■ ■■■■ Ilim Hl. L Hirdetések díja mm soronkint 15 fill Hosszabb időre kedvezmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Bpeat, VII. Erzsébet krt. 991. III. e. 7 Tel.: d. u. 5—6 óra között: 422-730. Fostatak.-pénztári csekkszámla: 12360 A 300040 ipari továbbképző tanfolyam záró ünnepészét tartották a közelmúltban Újpesten. Az ünnepségen az iparügyi miniszter képviseletében Gipilai Ákos dr. miniszteri tanácsos, a kisipari osztály vezetője is megjelent. Megjelenésével igazolta az ipari tanfolyamok nagy jelentőségét. Kormányzatatunk felismerte az iparosság szakmai és általános tudásának fejlesztéséhez fűződő fontos érdekeket, ezért anyagi és erkölcsi erőket nem kímélve fáradozik a tanfolyamok sikerének előmozdításán. Ilása és elismerés a kormányzatnak ezért a nemes elhatározásáért. De elismerés és megbecsülés a kézművesiparosságnak is, amely felismerte a tanfolyamok jelentőségét és nagyarányú érdeklődéssel fordul az ipari továbbképző tanfolyamok felé. A tanfolyamok továbbfejlesztése és a kötelező mestervizsga a jövő iparosnemzedék szakmai és általános ismereteit oly magas színvonalra emelik, hogy teljes mértékben képessé válnak a fogyasztók igényeinek tökéletes kielégítésére. A tanfolyamok további megbecsülést szereznek a kisiparosságnak, s ugyanakkor hozzásegítik a kézművesiparosságot ahhoz, hogy anyagi megerősödésével minél jobban betölthesse fontos hivatását nemzetünk életében. tidz. ipari&gífi mnü&tex Szdzata a v.iss&atéh.t kéZMŰY.2tépcAOJSá$á&0/b Varga József dr. iparügyi miniszter nagy beszéddel nyitotta meg a Szegedi Ipari Vásárt. Beszédében lelkes szavakkal üdvözölte az újonnan visszatért déli részek kézművesiparosságát, és a kormányzat meszszemenőleges támogatását biztosította. Két ével ezelőtt, — mondotta az iparügyi miniszter — amikor elsőízben volt alkalmam a Szegedi Ipari Vásár megnyitása alkalmával önökhöz szólani, reményt csillogtattam meg a megnyitóünnepélyen megjelentek előtt, reámutatva arra, hogy Szeged társadalmának nagyobb feladatok megoldására is fel kell készülnie, mint amineket az akkori gazdasági keretek tettek lehetővé. Különös öröm azért számomra, hogy most ugyanazon alkalomból, ugyanarról a helyről emlékezhetem meg arról, hogy a Bácska újra magyar föld lett és ezért 72 ipartestületbe tömörült, mintegy 21 ezer iparos jutott vissza a magyar hazába. Az ezeréves magyar kard ereje, a történelmi igazság, a nemzeti és gazdasági törvényszerűség érvényesülése szerezte vissza Bácskánkat. A bácskai iparosok nehéz helyzete Tudjuk, hogy ,a bácskai iparosság helyzete nagyon, nehéz, volt, mert elnyomóik is felismerték, hogy az anyagilag erős iparosság veszedelem számukra, hiszen így szegényen is az iparos volt a legerősebb és legkitartóbb a nemzeti érzésben. A megszállás alatt, az 1931. évi jugoszláv ipartörvény rendelkezései szerinti ,a magyar ipartörvény alapján létesült ipartestületek megmaradtak és ma is működnek ugyan, de gondoskodtak arról, hogy életképesek ne legyenek, és tagjaikat részrehajló adórendszerrel zsákmányolják ki. Az elhagyatott iparosság nemcsak gazdasági téren vesztette el korábbi fontos pozícióját, hanem a társadalmi életben is leromlott a helyzete, fokozatosan szegényedett és az iparából sok esetben agrárproletár lett. Számos bácskai községben az iparosok száma 30 év alatt alig növekedett, sőt sok esetben csökkent. Az 1931. évi szerb ipartörvény minden szakasza csak kötelességet írt elő az iparosoknak és előnyről miásig gondoskodott. A magyar iparosság a köz- és állami munkákban nem részesedhetett, ha egyeseknek nagy ritkán mégis sikerült ilyen munkához jutniok, úgy a jövedelemét elvitte valamilyen „vállalkozó“, aki a legtöbb esetben nem volt szakember, hanem annál inkább elszánt képviselője saját fajtája érdekeinek. Pedig a Délvidék iparossága sokszázéves, igen szép múltra tekinthet vissza. Bács és Szond városai már a középkorban nevezetesen fejlett ipar