Jó Egészség, 1910 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1910-09-15 / 18. szám

216. oldal, hatás csak lassabban következik be. Sellei behatóan­­ ismerteti a szerrel egyes esetekben elért eredményeit és végül néhány beteget mutatott be, a­kik élő példái voltak a szer csodálatos hatásának. Dr. Torday Árpád mindenben megerősítette Sellei tapasztalatait. Dr. Justus Jakab a szert szintén sikerrel alkalmazta. Dr. Basch Imre kórházi főorvos bár elismeri az Ehrlich-féle szer kiváló előnyét az eddigi gyógyszerekkel szemben, rámutat azokra a körülményekre, a­melyek még tisztázandók, mielőtt elismerhetnék azt, hogy egyedül az Ehrlich-féle szerrel sikerülni fog a teljes gyógyítás. Basch főorvos ismerteti a befecskendezés technikájában általa gyakorolt változtatást. Dr. Kiss Gyula a saját vizsgálatairól számolt be a Wassermann-féle reakc­iót illetőleg. Az előadáshoz dr. Weisz Ferencz és dr. Turán Géza szólott hozzá, majd az egész szakosztály a vármegyei közkórházba látogatott el, a­hol Szántó Bertalan kórházi főorvos és Egri Miksa szanatóriumi igazgató mutatták be bete­geiket s az Ehrlich-féle szer gyakorlati alkalmazását. Dr. Preisz Károly kijelenti, hogy az Ehrlich-féle szer, bármit hozzon a jövő, megbecsülhetetlen fegyverrel gazdagította az e betegség ellen való védekezést. Kérdés még, hogy milyen gyakoriak lesznek a visszaesések és hányszor szabad az egészség veszélyeztetése nélkül ismételni ezt az injekc­iót. Dr. Szigeti Henrik, temesvári kir. törvényszéki orvos, törvényszéki orvosi szempontból szólott a tárgyhoz. Ezelőtt 3 évvel a temesvári kir. törvényszék esküdt­­birósága előtt lefolytatott knézi méregkeverési bűn­ügyben az egyik védő azzal igyekezett a Felletár Emil dr. birósági vegyész által eszközölt vegyvizsgálat pozitív eredményét meggyengíteni, hogy azt állította, hogy a védenc­e által állítólag arzenikummal megmérgezett férj l­esben szenvedett s a délvidéki szerb és román nemzetiségi lakosságnál a nép arzént használ a betegség ellen. Ugyancsak egy halálra ítélt vádlott felmentetett, mert a per újrafelvétele során beigazolódott, hogy a fekélyesedésben szenvedő férfi arzénes kenőccsel gyógy­kezelte magát. E két példából is látszik, hogy az Ehrlich-féle gyógyeljárásnál rengeteg fontossága van annak a megállapításnak, hogy hány nap alatt történik a gyógygyakorlatban eddig szokatlan nagy adagban a szervezetbe vitt arzének teljes kiküszöbölése. Javaslatot terjeszt be, a­mely szerint keresse meg a vándorgyűlés a magyar kir. igazságügyminisztert, hogy Felletár Emil bírósági vegyészt bízza meg annak kiderítésével, hogy a nagymennyiségű arzént tartalmazó Ehrlich 606 a beojtás után hány napig, hétig vagy hónapig konsta­tálható az elhalt hullarészekben. Dr. Pfeiffer Gyula nőorvos az Ehrlich-féle szert elsőül ajánlja olyan esetekben, mikor luetikus alapon az anya többször halva­szülöttet hozott a világra. (A szakosztályok előadásaiból.) Dr. Genersich Gusztáv egyetemi m.-tanár (Kolozs­vár) : Az emlőn táplált csecsemők hiányos tápláltatá­­sáról. Magyarországon a születések arányszáma ijesz­tően fogy. Főleg a házasságon belül született gyermekek száma apadt meg és ezzel szemben a házasságon kívül született gyermekek száma nem csökkent meg lénye­gesen. Emiatt megapadt azoknak a nőknek száma­kikhez a közellátásra szoruló csecsemőket adtuk. A dajkahiányt fokozza a nők szoptató­készségének álta­lános csökkenése. Mindenki szabadulni szeretne csecse­mőjétől. A kolozsvári menhely a legutóbb felvett 184 csecsemő közül 55-öt, tehát 29 százalékot vett fel anya nélkül. Az általános dajkahiány és csecsemőinkkel kiadott asszonyainknak anyagi segélyezésének szüksége megérlelte a belügyminisztériumnak azt az elhatározá­sát, hogy nemcsak megengedte azt, hogy egy asszony két csecsemőt szoptasson, de az idegen csecsemőért havi 12 korona fizetést is adhatunk. Eddig a két gyer­mek szoptatása sem volt divatban, sem nem tartatott célszerűnek. Ezt az új rendszert előbb az intézetben ki kellett próbálni. Kisérleteket tett a kolozsvári gyer­­mekmenhelyen. 184 csecsemőnk közt 55-nek anyja csak saját csecsemőjét láthatta el és 23 lett volna 129 gyermek szoptatására kihasználandó. A tejfejlesztés csak hiányo­san sikerült. A 2 és 3 gyermekszoptatás azonban tej­bő asszonyokkal sem sikerült. Nagyon csekély hányada volt egyre képes, de az sem hosszú időre. A legtöbb­nél elsősorban a dajkált gyermek szenvedett, majd másodsorban saját gyermeke is, a dajkált gyermek a tejhiány folytán gyengülni, gyengén szopni kezdett és ha ez sokáig tartott, elpusztult, úgy hisszük, hogy az intézeti példák pendantjai a dajkaságba adott csecse­mőknek, kik lassan elsorvadnak az aránylagos tejhiány mellett. Egy asszony csak úgy képes 2 gyermeket szoptatni, ha az övét lassan elválasztja. Ezt a rendszert kell ezután is a legjobbnak tartanom. Dr. Pécsi Dani budapesti orvos volt a következő előadó. Dr. Pécsi a múlt évben a székesfővárosi Szent Gellért-kórházba felvett négy fekete himlőben megbe­­betegedett czigány himlőnedvével beoltott borjút. Ezen beoltott borjú szervezetén keresztül ezen himlő nedv valódi szelid vé­lőhimlővé változott át, mely meg­­szelidített anyaggal az emberi szervezetet beoltva, men­tesítjük azt a raggalós himlő ellen. Dr. Friedrich Vilmos kir. tanácsos, egyetemi magán­tanár, a budapesti kerületi munkásbiztosító főorvosa a tuberkulózis elleni oltásokról szóló előadásában fejte­gette, hogy a tuberkulin minimális adagjainak nagyobb időközökben való alkalmazásával elért eredménye a legutóbbi évtizedben több vizsgálót arra késztette, hogy a kísérletezést, illetve kezelést újból felvegyék. Vizs­gálódásai során több száz esetből arra a következésre jutott, hogy a Spengel-féle leges-legújabb készítmény se bizonyult speczifikus hatásúnak. Részletesen számol be azokról az eredményekről, a­melyeket a Koch-féle régi tuberkulinnal elért. Megfigyeléseit részben oly egyéneken végezte, a­kik folytatták rendes foglalkozá­sukat, többször kedvezőtlen egészségügyi viszonyok között, részben olyanokon, a­kik munkájukat beszün­tették, azonban kedvezőtlen táplálkozási és egészség­­ügyi viszonyok között éltek. Kezelése alatt két év alatt 1000 tüdőbeteg állott, a­kik közül gyógyulás, illetve javulás állott be 361 esetben (51,5 százalék), nem javult 33,9. (48,4) Az eredmények tartósságára vonat­kozólag ez idő szerint csak azt említheti föl, hogy jelenleg 18 olyan beteg van, a­kiknél az eredményt másfél évre visszamenőleg meg lehet állapítani. A sza­natóriumok nem elégítették ki a hozzájuk fűzött vára­kozást, czélravezetőbb a dispensaire intézmény, úgy­szintén az erdei üdülőtelepek szervezése, a nép felvi­lágosítása, a táplálkozási és lakásviszonyok javítása. Dr. Horváth Mihály előadásában a test elferdü­­lését megelőző eljárásokat ismertette. Teljesen érthe­tetlennek találja, hogy a nagyközönség milyen közönyös ezzel a kérdéssel szemben. A­­majd kinövi magát a­­féle káros szólamok helyett a megelőző és korai gyógyítás elvét hangoztatta. Dr. Müller Vilmos a tátraházai tüdőbeteg-szana­tórium igazgató-főorvosa ismertette ezután igen érdekes új eljárását a tüdőbetegek vérzésének előzetesen való konstatálására. Eddig ugyanis a fellépő vérzést előre semmiféle módon nem lehetett kórismerni és az orvos rendszerint fait accomplival állott szemben, a­midőn már csak arra kellett szorítkoznia, hogy a már fel­ JÓ EGÉSZSÉG 18. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék