Közgazdasági Értesítő, 1884. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1884-06-05 / 23. szám

.) A csarnok berendezése. A csarnok berendezését akkor fogjuk legkönnyebben megérteni, ha a tej megérkezését bevárva, ugyanazon útit teszszük, melyet a tej a csarnokban végez. A tej részint a termelők részéről közvetlenül szállíttatik a telepre, részint vasúton érkezik. A tejcsarnok kocsijai a vasúton érkező tejet minden vonat megérkezése után azonnal a telepre szállítják. E czélból a tejcsarnok négy nagy teherkocsit (l.­ábra) tart, melyek ■egyúttal a tejnek a tejesboltokba való szállítására is használtatnak. A tej a tagok 25 — 30 literes jól horganyozott bádog­edényeiben (2. ábra) szállíttatik, melyek gummigyűrű és külön excentrikus záró­­készülék segítségével légmentesen elzárhatók. Az edények olyformán vannak megjelölve, hogy minden vasút­vonalnak külön színe, minden tejet szállító tagnak külön sorszáma van A tej megérkezése után a tejes edények azonnal az átvételi csar­nokba vitetnek, ott minden egyes tagnak összes szállitmánya külön sorban felállittatik s a tej a fő­ tejkezelő által izére és szagára nézve megvizsgáltatik. Ezek után az irodatiszt feljegyzi a megérkezett meny­­nyiséget és hozzáteszi, hogy kifogástalannak tartatott-e vagy nem. A mennyiség kiderítése az által könnyíttetik meg, hogy az edé­nyek mind ugyanazon gyárból származnak s mind ugyanazon külső kiállítással bírnak. Csak oly edények tartalma, melyek nincsenek egészen megtelve, méretik meg a tejmérő (3. ábra) segítségével. Meglehet azon­ban, hogy a szövetkezet későbben a súly szerinti átvételre fog áttérni. A vizsgált és kifogástalannak talált tej egy dupla szűrőn át beöntetik a tejszállító medenczébe (4. ábra) s egy gőzzel mozgósított emelőkészülék segítségével felhuzatik az emeletre. Azon tagok szállítmányaiból, melyek az illető napon vizsgálásra vannak előjegyezve (jelenleg naponta 4-6 tejpróba vizsgáltatik), kivé­tetik egy megfelelő mennyiség a vegyész által a tej alapos összekeve­rése után a tejszállító medenc­éből, mielőtt az felhuzatnék. Az emeletre felhuzatván, onnan 2 utat vehet a tej. Azon tej, mely közvetlenül mint teljes tej jön forgalomba, a tejszállító meden­­czéből kieresztelik a »36« számú (lásd a tervrajzot) medenczébe és onnan egy nyitott csatornán át folyik a hűtőkészülékre. (5. és 6. ábra.­ A tejhűtő (7. ábra) áll nagyobb számú vízszintesen egymás fölé rakott czinezett rézcsövekből, melyeken keresztül az alatta levő jégmedenczébe (8. ábra) egy szivattyú segélyével jeges víz préseltetik, míg ezen idő alatt a hűtendő tej külsőleg a csöveken lefolyik. A hűtött tej lefolyik a 2 nagy gyújtő­medencze (28) egyikébe és ott külön jéguszó hűtő­­készülékek segítségével megtartatik az egyszer elért alacsony hőfokon. Ezen jéguszók a medenczébe akasztatnak vagy állíttatnak , vagy jéggel megtöltetnek vagy azoknál, melyek csövekkel vannak ellátva, ezen csöveken át szivattyú segítségével jeges víz préseltetik. A csar­nokban minden tejmedencze ilyen hűtővel (9. ábra) van ellátva. A tej az említett gyűjtőmedenczékben addig áll, míg a városba való elküldés órája közeledik. Akkor az átvételi csarnok teljesen átváltoztatik. A­hány szállító kocsi van, annyi asztal állittatik fel s mindegyikre állittatik annyi üres 7*, 1, 2, 5 literes edény, mennyi az illető kocsis vagy fióküzlet számára meg van rendelve. Ezek a medenczében levő tej erélyes keverése mellett megtöltet­nek s az edény fedele ólomzárral lezáratik. A kocsi-indulási idő elérkezvén, csengetyűjelre a kocsisok befog­nak, a csarnok elé hajtnak s edényeiket ládákba állítják, ezeket ki­hordó személyzetük segítségével a kocsikra rakják s a városba indulnak. Visszatérve a tej azon részéhez, mely nem mint teljes tej, hanem mint melléktermék (kávé-tejszin, hab-tejszin, teavaj) jön forgalomba, ez megérkezve a fent említett emeletre, ott a medenczekocsiból a­­35. számú medenczébe eresztetik ki. Onnan lefolyik a lefölöző helyiségbe. Látjuk tehát, hogy a tejet azért kellett az emelet magasságára emelni, mert mindkét irányban nagy niveau-különbségeket kellett kiegyenlíteni: tudniillik az egyik oldalon a tejnek a hűtőn kell ke­resztülfolynia, onnan a tejmedenczébe, s végre a tejtöltő edényekbe, a másik oldalon pedig a lefölöző gépbe. Mielőtt a tej a lefölöző gépbe érkeznék, még két edényen kell keresztülfolynia: az első a tejmelegítő (3), mely dupla fallal ellátott horganyzott rézedény, melyben a tej­t a falak közé bocsátott gőz segélyével 25—30° C.-ra felmelegíttetik. Onnan a tej tovább folyik a tej befolyását szabályozó edénybe (4), melyben egy­, úszó segítségével eléretik az, hogy a tej folytonos egyenlő nyomással érkezzék a lefölöző gépbe (5). A 2 lefölöző gép (10. a) és 10 b) ultrai gőzgéppel hajtatván, per­­czenkint 2—6000 fordulatot tesz. Ezen óriási sebesség következtében a beomló tej siet a forgó üst falaihoz s ott egy függélyes gyűrűt képez, ezen gyűrű belsejében a tej részei különválnak 2 réteggé: a belsőt képezik a tej könnyebb részei, a zsir; a külső réteget a nehezebb részek, tehát a zsírjától megfosztott lefölözött tej. Mindkét réteg részére a forgó üst 2 külön pontján nyilások van­nak alkalmazva, melyek egyikén a tejszín, másikán a lefölözött tej ömlik kifelé. Az által, hogy az egyik vagy a másik nyílás kisebbitte­­tik vagy nagyobbittatik, vagy az által, hogy a tej befolyására szol­gáló cső inkább elzáratik, vagy inkább kinyittatik, szabályozható a nyerendő tejszín sűrűsége. A tejcsarnok kétféle lefölöző gépet használ, a svéd »de Laval« rendszert, mely 250 litert és a dán »Burmeister és Wain«-félét, mely 400 litert fölöz le óránként. A nyert tejszín a lefölözőgépből való kilépése után közvetlenül belefolyik a tejszínhűtőbe (6), melyben a beomló tejszín forgó kertek segítségével a hűtőnek jéggel hűsített falaihoz vezetik és ily módon rögtön 3° C-ra hűttetik le. Ezek után a tejszín bevitetik a tejszín­­kamarába, hol külön medenczében (23) jéghűtő alkalmazása mellett addig tartatik, míg kis üvegedényekbe töltetvén, hasonló módon, mint azt a teljes tejnél láttuk, elszállíttatik a városba. A tejszínnek a köz­vetlen elárusításból felmaradó része köpülésre használtatik. Többnyire a köpüléshez más tejszín nem marad fenn, mint az, mely a tejes boltokból naponta mint el nem kelt mennyiség visszajött, vagy mely az ily után visszakerült teljes tejből készült. E czélból a tejszín a köpülőbe (17) (11. ábra) öntetik s abban gőzerő segítségével köpültetik. A nyert vaj azután a vajgyúró asztalon (18) (12. ábra) kigyúratik és a vaj formák segítségével (20) (melyek közül a legkisebbik 20 gram vajnak felel meg), idomittatik. A kész vajadagok egyenkint pergament papírra tétetnek s az elszállításig jégszekrényben (22) helyeztetnek el. A nyert lefölözött tej azonnal hűttetik a »8« vagy »9« számú hűtőkészüléken s azon része, mely közvetlen eladásra kerül, beöntetik a »13« számú gyújtómedenczébe, honnan a szállítóedényekbe le­­csapoltatik. A lefölözött tej megmaradó része leeresztetik a »10« nyíláson keresztül közvetlen a sajtpinczébe. A sajtpinczében a lefölözött tej a gőzzel fűtött duplafalú 2 sajt­üstben (13. a) és 13. b) ábra) felmelegittetik s téglasajttá alakittatik át. A biztosabb értékesítés szempontjából azonban a szövetkezet való­színűleg a lágy sajt irányát el fogja hagyni s karika-sajtok készíté­sére fog áttérni. Sajtpincze kétféle létezik: egyik a sajtok készítésére, a másik azok érlelésére szolgál. Ha a telep alaprajzát megtekintvén, figyelmünket azon helyisé­gekre irányítjuk, melyeket eddig nem érintettünk, következik még a mosó helyiség, melyben az összes, a csarnok részéről forgalom­ban levő, valamint a szövetkezeti tagok tulajdonát képező edények megmosatnak. Ez olyformán történik, hogy az edények mindenek előtt drót­kosarak segélyével az első forróvízzel telt kádban 1 perczig víz alatt tartatnak, azután a 2-ik kádban meleg vízzel soroltatnak, a 3-ikban hideg vízzel leöblittetnek s végre az utolsó kádban szintén drótkosa­rakban újra forró vízbe mártatnak. A tisztított edények a mosókamara falain az állványokon (30) helyeztetnek el. A szövetkezeti tagok tulajdonát képező szállítóedények a szomszéd raktárhelyiségbe vitetnek, honnan a vasútra elszállíttatnak. Ezen raktárhelyiség szolgál a városból visszaérkezett üres edé­nyek visszavételére és a szövetkezeti tagok üres edényeinek el­helyezésére. Itt gyűjtetnek azon kívül a hűtőkészülékek, fejőedények, tejgyűjtő­­edények, szállitó-kannák s más effélék, melyeket a tejcsarnok a szö­vetkezeti tagok kényelmére bizományban tart a gyárosok részéről. Továbbá említendő: az iroda, melyben a pénztárnok, könyvelő és egy irodatiszt állandóan működnek; az üzletvezető helyisége; a vegytani műhely; a főtejkezelő szobája; a sajt- és vajkezelő lakása; a kazán és gépház; a lóistállók; a kocsiszín ; az istállómester lakása; egy kis tejárusító helyiség. Az összes helyiségek víz-, gőz- és légszeszvezetékkel vannak el­látva, a padozat asphaltirozva van s a falak szintén 1 méternyi magasságig asphalttal vannak bevonva. Az épületek egy negyedrésze régi, mely czélunkra adaptálva lett, nagyobb része új. Olcsóság szempontjából a falak fiókműből épültek és tetőpéppel lettek befedve. 811

Next