Lábbelikészítők Lapja, 1924 (6. évfolyam, 1-23. szám)

1924-04-26 / 8. szám

VI évfolyam. Budapest, 1924 április 26. 8 szám. LÁBBELIKÉSZITŐK A Magyarországi Lábbelikészitő Iparosok Országos Szövetségének hivatalos közlönye. LAPJA A Budapesti Cipész-Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden hó 1. és 15-én. A közgyűlésekhez. A lábbelikészitő-iparosság jöven­dő sorsával a szakma két országos hálózatú intézményének közgyűlése foglalkozik i. é. április 27-én. A sivár jelent nyitott szemmel néző és a jobb jövőt fáradhatatlanul kereső és kutató lábbelikészítő-iparosok megbízottai az ország minden részéből összejönnek, hogy a jelzett nap délelőttjén a szak­ma gazdasági intézményének , a szö­vetkezetnek, délutánján pedig a szak­ma társadalmi szervének , az országos szövetségnek a közgyűlésén tanács­kozzanak ama feladatoknak a meg­oldásáról, amelyek az elkövetkező időkben a lábbelikészítő-iparosság megélhetésének a lehetőségét elősegí­tik és intézményesen biztosítják. Lapunk olvasói előtt nem lehet kétséges, hogy a szakma mindkét or­szágos intézményének a vezetőségei tisztában vannak a megoldásra váró feladatokkal és hogy a megoldási mó­dozatokat is tökéletesen ismerik, mert állandóan felszínen tartják és minden oldalról megvilágításba helyezik azo­kat lapunk hasábjain. Amikor tehát a tagság előtt nyil­vánvaló, hogy a szakma mindkét in­tézményének a vezetőségei tudatában vannak, hogy a lábbelikészítő-iparosság jövő sorsának a biztosítása érdekében minő cselekedeteket kell mozgósítani és amikor oly példás egyetértés ural­kodik a két intézmény vezetőségei között, hogy erejük egybevetésével igyekeznek a feladatokat megoldani, akkor itt már nincs más hátra, itt már nem következhetik egyéb, mint az in­tézmények tagságának az eddiginél erőteljesebb támogatása, hogy a veze­tőségek működésétől várt sikerek az összesség részére kézzelfoghatóvá vál­janak. Éppen ezért úgy érezzük, hogy a szakma közvéleményének adunk ki­fejezést, amidőn azt óhajtjuk, hogy a közgyűléseken ne jusson szóhoz a hangos lárma és ne támadjanak olyan természetű félreértések, amelyeknek áldozataivá eshetnének a közös ér­dekek és közös szempontok. Súlyos és gondterhes napokat élünk és ha e nehéz és válságos napokban az idegek bármennyire túlfeszülnek is, le kell gyűrni ezt az idegességet, amikor a szakma országos intézmé­nyeinek a tagsága éppen azért küldi el megbízottait a közgyűlésekre, hogy a válságos helyzetből kivezető út mi­nél gyorsabb kiépítésének a lehető­ségeit megbeszéljék. Amikor ezer sebből vérző szak­mánknak a viszonyok nyomasztó sú­lya alól való kiszabadítása életkérdése a lábbelikészítő iparosságnak, akkor a szakmai ügyek tárgyalásain minden kérdésben a megértést kell keresni, nem pedig a széthúzást, nehogy eset­leg a szakma jövője törjön derékba. Amikor a lábbelikészítő iparosság lét­érdekei forognak kockán, akkor a szakmai intézmények országos köz­gyűlésein csak olyan szavak hangoz­zanak el, amelyek jóra vezetnek, csak olyan szavak, amelyek a tagság köz­tudatába bele tudják vinni a megértés szellemét és csak olyan szavak, ame­lyek hangot adnak a tagság gondola­tának és kifejezésre juttatják a tagság akaratát, hitét és kívánságait. Amikor olyan nagy és jelentős kérdésekről lesz szó, amelyek a szak­ma jövőjének a kialakulására is be­folyással vannak, akkor a tanácsko­zásokon nem hangozhatnak el más szavak, mint amelyek komoly tárgyi­lagossággal és a logika szigorú ér­veivel fejtik ki, hogy a szakma gaz­dasági fejlődésére mit tartanak cél­szerűnek és mit látnak hátrányosnak. A szövetkezet és az országos szövet­ség létrehozásával a szakma jövendő­jét akarjuk felépíteni és mivel köz­­dolgokat csak az ellenőrzés világossá­gánál lehet közmegnyugvásra intézni, nélkülözhetetlen szükség van az őszinte és tárgyilagos bírálatra, tehát nem céltalan egyetlen igaz szónak az elmondása sem, mert minden igazság végeredményben csak a köz javát szolgálja és csak a kitűzött célokat hozza közelebbre. Ilyen el nem hallgatható igazság például az is, hogy a szakma intéz­ményeinek a vezetőségei hiába isme­rik a feladataikat és hiába vannak tisztában a feladatok megoldásának módozataival, amikor nincsen elég erejük azoknak keresztülviteléhez, mert így akarva nem akarva, vesz­teglő helyzetbe kerülnek és egyedül csak arra szorítkozhatnak, hogy az eddigi munkálkodások eredményeit lehetőleg megóvják az összeomlás veszélyétől. De talán kár volna elhallgatni azt is, hogy a lábbelikészítő iparosok in­tézményeinek a vezetőségei nem me­ríthetnek erőt másból, mint a lábbeli­­készítő iparosság erkölcsi és anyagi támogatásából és ha a vezetésükre bízott intézményeket rátermettségük dacára sem bírják a tagság érdekei­nek megfelelő gyorsasággal fejleszteni, akkor ennek okai abban keresendők, hogy a tagság nagy része még mindig nem érezte és nem látta meg a ve­szedelmeket, amelyek a sorsát fenye­getik és így nem siet azoknak az in­tézményeknek a megerősítésére, ame­lyek a lábbelikészítő iparosok érde­keit vannak hivatva megvédeni és istápolni. Az elkövetkező időkben, amelyek most jönnek, sokkal több figyelmet kell majd a lábbelikészítő-iparosság­­nak a saját érdekeivel szemben tanú­sítania, mint aminőt szaktársaink nagy részénél ezideig sajnosan tapasztal­tunk, mert az örvény széléig sodródott kisiparosokat az életösztön fogja rá­kényszeríteni, hogy a helyzetükön egymást megértve segítsenek és több jóakarattal lesznek majd azon intéz­mények iránt, amelyek a szakma sor­sának a jobbra fordulásán dolgoznak. És ekkor a vezetőségek is nagyobb eredményekről számolhatnak majd be a jövendő közgyűléseken, mint ami­lyeneket a rendelkezésükre álló erő­vel ezidőszerint elérhettek. Vésse a szívébe végre a lábbeli­­készítő­ kisiparosság, hogy a mai álla­potok között hiába vér összetett ke­zekkel helyzetének javulására és csak önmagát, családját és a szakma jö­vőjét károsítja meg, ha egymással össze nem fog és nem teszi naggyá és hatalmassá gazdasági és társadal­mi intézményeit, mert csak ezeken át visz az út a gazdasági és társadalmi boldogulás felé. Erős bennünk a hit, hogy a köz­gyűlések tanácskozásai nagyban elő­segítik majd ennek az útnak a kiszé­lesítését és az eddiginél fokozottabb gyorsasággal haladhatunk a kitűzött célok felé, amelyeknek a mielőbbi elérhetése tisztán és kizárólag a láb­­belikészítő-iparosság akaratétól függ. A szakma jövendő boldogulásának a közgyűlések kiküldöttei az előfutár­­jai, a szélléscsinálói, tehát vigyázza­nak a vezetőségek irányítására, ne­hogy téves utakra kerüljenek. Felelős szerkesztő és kiadó ORÉMUSZ ÖDÖN Laptulajdonos A Lábbelikészitő b­arott*» Orszcého» Szövetsége ,,Garai" rt. — Telefon 21—80.

Next