Lábbelikészítők Lapja, 1924 (6. évfolyam, 1-23. szám)
1924-04-26 / 8. szám
VI évfolyam. Budapest, 1924 április 26. 8 szám. LÁBBELIKÉSZITŐK A Magyarországi Lábbelikészitő Iparosok Országos Szövetségének hivatalos közlönye. LAPJA A Budapesti Cipész-Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden hó 1. és 15-én. A közgyűlésekhez. A lábbelikészitő-iparosság jövendő sorsával a szakma két országos hálózatú intézményének közgyűlése foglalkozik i. é. április 27-én. A sivár jelent nyitott szemmel néző és a jobb jövőt fáradhatatlanul kereső és kutató lábbelikészítő-iparosok megbízottai az ország minden részéből összejönnek, hogy a jelzett nap délelőttjén a szakma gazdasági intézményének , a szövetkezetnek, délutánján pedig a szakma társadalmi szervének , az országos szövetségnek a közgyűlésén tanácskozzanak ama feladatoknak a megoldásáról, amelyek az elkövetkező időkben a lábbelikészítő-iparosság megélhetésének a lehetőségét elősegítik és intézményesen biztosítják. Lapunk olvasói előtt nem lehet kétséges, hogy a szakma mindkét országos intézményének a vezetőségei tisztában vannak a megoldásra váró feladatokkal és hogy a megoldási módozatokat is tökéletesen ismerik, mert állandóan felszínen tartják és minden oldalról megvilágításba helyezik azokat lapunk hasábjain. Amikor tehát a tagság előtt nyilvánvaló, hogy a szakma mindkét intézményének a vezetőségei tudatában vannak, hogy a lábbelikészítő-iparosság jövő sorsának a biztosítása érdekében minő cselekedeteket kell mozgósítani és amikor oly példás egyetértés uralkodik a két intézmény vezetőségei között, hogy erejük egybevetésével igyekeznek a feladatokat megoldani, akkor itt már nincs más hátra, itt már nem következhetik egyéb, mint az intézmények tagságának az eddiginél erőteljesebb támogatása, hogy a vezetőségek működésétől várt sikerek az összesség részére kézzelfoghatóvá váljanak. Éppen ezért úgy érezzük, hogy a szakma közvéleményének adunk kifejezést, amidőn azt óhajtjuk, hogy a közgyűléseken ne jusson szóhoz a hangos lárma és ne támadjanak olyan természetű félreértések, amelyeknek áldozataivá eshetnének a közös érdekek és közös szempontok. Súlyos és gondterhes napokat élünk és ha e nehéz és válságos napokban az idegek bármennyire túlfeszülnek is, le kell gyűrni ezt az idegességet, amikor a szakma országos intézményeinek a tagsága éppen azért küldi el megbízottait a közgyűlésekre, hogy a válságos helyzetből kivezető út minél gyorsabb kiépítésének a lehetőségeit megbeszéljék. Amikor ezer sebből vérző szakmánknak a viszonyok nyomasztó súlya alól való kiszabadítása életkérdése a lábbelikészítő iparosságnak, akkor a szakmai ügyek tárgyalásain minden kérdésben a megértést kell keresni, nem pedig a széthúzást, nehogy esetleg a szakma jövője törjön derékba. Amikor a lábbelikészítő iparosság létérdekei forognak kockán, akkor a szakmai intézmények országos közgyűlésein csak olyan szavak hangozzanak el, amelyek jóra vezetnek, csak olyan szavak, amelyek a tagság köztudatába bele tudják vinni a megértés szellemét és csak olyan szavak, amelyek hangot adnak a tagság gondolatának és kifejezésre juttatják a tagság akaratát, hitét és kívánságait. Amikor olyan nagy és jelentős kérdésekről lesz szó, amelyek a szakma jövőjének a kialakulására is befolyással vannak, akkor a tanácskozásokon nem hangozhatnak el más szavak, mint amelyek komoly tárgyilagossággal és a logika szigorú érveivel fejtik ki, hogy a szakma gazdasági fejlődésére mit tartanak célszerűnek és mit látnak hátrányosnak. A szövetkezet és az országos szövetség létrehozásával a szakma jövendőjét akarjuk felépíteni és mivel közdolgokat csak az ellenőrzés világosságánál lehet közmegnyugvásra intézni, nélkülözhetetlen szükség van az őszinte és tárgyilagos bírálatra, tehát nem céltalan egyetlen igaz szónak az elmondása sem, mert minden igazság végeredményben csak a köz javát szolgálja és csak a kitűzött célokat hozza közelebbre. Ilyen el nem hallgatható igazság például az is, hogy a szakma intézményeinek a vezetőségei hiába ismerik a feladataikat és hiába vannak tisztában a feladatok megoldásának módozataival, amikor nincsen elég erejük azoknak keresztülviteléhez, mert így akarva nem akarva, veszteglő helyzetbe kerülnek és egyedül csak arra szorítkozhatnak, hogy az eddigi munkálkodások eredményeit lehetőleg megóvják az összeomlás veszélyétől. De talán kár volna elhallgatni azt is, hogy a lábbelikészítő iparosok intézményeinek a vezetőségei nem meríthetnek erőt másból, mint a lábbelikészítő iparosság erkölcsi és anyagi támogatásából és ha a vezetésükre bízott intézményeket rátermettségük dacára sem bírják a tagság érdekeinek megfelelő gyorsasággal fejleszteni, akkor ennek okai abban keresendők, hogy a tagság nagy része még mindig nem érezte és nem látta meg a veszedelmeket, amelyek a sorsát fenyegetik és így nem siet azoknak az intézményeknek a megerősítésére, amelyek a lábbelikészítő iparosok érdekeit vannak hivatva megvédeni és istápolni. Az elkövetkező időkben, amelyek most jönnek, sokkal több figyelmet kell majd a lábbelikészítő-iparosságnak a saját érdekeivel szemben tanúsítania, mint aminőt szaktársaink nagy részénél ezideig sajnosan tapasztaltunk, mert az örvény széléig sodródott kisiparosokat az életösztön fogja rákényszeríteni, hogy a helyzetükön egymást megértve segítsenek és több jóakarattal lesznek majd azon intézmények iránt, amelyek a szakma sorsának a jobbra fordulásán dolgoznak. És ekkor a vezetőségek is nagyobb eredményekről számolhatnak majd be a jövendő közgyűléseken, mint amilyeneket a rendelkezésükre álló erővel ezidőszerint elérhettek. Vésse a szívébe végre a lábbelikészítő kisiparosság, hogy a mai állapotok között hiába vér összetett kezekkel helyzetének javulására és csak önmagát, családját és a szakma jövőjét károsítja meg, ha egymással össze nem fog és nem teszi naggyá és hatalmassá gazdasági és társadalmi intézményeit, mert csak ezeken át visz az út a gazdasági és társadalmi boldogulás felé. Erős bennünk a hit, hogy a közgyűlések tanácskozásai nagyban elősegítik majd ennek az útnak a kiszélesítését és az eddiginél fokozottabb gyorsasággal haladhatunk a kitűzött célok felé, amelyeknek a mielőbbi elérhetése tisztán és kizárólag a lábbelikészítő-iparosság akaratétól függ. A szakma jövendő boldogulásának a közgyűlések kiküldöttei az előfutárjai, a szélléscsinálói, tehát vigyázzanak a vezetőségek irányítására, nehogy téves utakra kerüljenek. Felelős szerkesztő és kiadó ORÉMUSZ ÖDÖN Laptulajdonos A Lábbelikészitő barott*» Orszcého» Szövetsége ,,Garai" rt. — Telefon 21—80.