Lábbelikészítők Lapja, 1938 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
Franciaországi Scészművesipar Írta : Dr. Szeghalmi László Az Ipartestületek Országos Központjának titkára Franciaország a nagy francia forradalom előestéjén. 1791-ben törölte el céhrendszert és ezzel egyidejűleg prokamálta a teljes iparszabadságot, kimondván, hogy bárki, bármely ipart minden előképzettségtől mentesen szabadon gyakorolhat. A Liberté, Egalité és a Fraternité hármas jelszava nem tűr korlátozást és Franciaország még a mai időkben is a teljes iparszabadság elvének fenntartásához ragaszkodik. Az 1791-iki intézkedéssel egyidejűleg eltűntek a francia kézművesipar érdekképviseletei is. A kézművesipar fejlődése történetében csak a XX. század második felében bukkanunk ismételten kézművesipari szervezetek nyomaira, ekkor találjuk az első syndikátusokat és korporációkat, melyek azonban lényeges eltéréseket mutatnak a régi idők szervezeteivel szemben. A háború eőtti francia törvényhozás tárában tehát alig találunk olyan intézkedéseket, amelyek intézményes biztosítékokat nyújtottak volna a franca kézművesipari rendnek, pedig a francia forradalom után kialakult új gazdasági rendben a kézművesipar helyzete álandóan romlott. A háború utáni időkben a francia törvényhozás, szemben a háború előtti időkkel, a kézművesipar védelmének jegyében kezdte el munkásságát. Ebben a munkásságban az 1925. év jelentette a határkövet. Erre az időre esik a kézművesipar fogalmának meghatározása és a kézműves kamarák felállítása is. Igaz ugyan, hogy Franciaországban az 1918. évi november 11-i fegyverszünetet követően és Elzász Lotharingiának Franciaországhoz való visszacsatolásával már működtek kézműveskamarák. Az Elzász- Lotharingiai kézműveskamarák a német közigazgatás kiegészítésére szervezett intézmények voltak, amelyek összetételileg és működésig eltérést mutatnak az 1925. évben életre hívott francia kézműves kamarákkal szemben. A franciaországi kézműveskamaráknál a munkásság fősúlya nem annyira a közigazgatási teendőknek az ellátására esik, mint inkább arra, hogy az iparűző gazdasági és szociális kívánalmait szolgálják és mintegy összefogó és irányító szervei legyenek a kamarakerüet kézművesiparosságának. A francia kézműveskamarák gazdasági és szociális munkássága leginkább az u. n. munkanélküli pénztárak felállításával tűnik ki. A nagy gazdasági válsággal kapcsolatban jogosan érintett kézművesipaci munkanélküliségének elviselhetővé tételére a francia törvényhozás 1932-ben, a nagy gazdasági válság súlyos évében a kézműveskamarák kebelében felállította a munkanélküi pénztárakat. A munkanélküli pénztárak a kortársi és szociális gondoskodás legszebb példái. Jelentőségük a szociális gondoskodáson túlmenően az árkialakítás terén is mutatkozik. A munkanélküi segély, napi nyolc frank, amely összeg természetesen változik, ha az iparűző házastársa önálló keresettel nem bír, vagy ha az iparűzőnek 16 éven aluli gyermekei vannak és azok egyike sem keres napi négy franknál többet. A munkanélküli segél évente 150 napnál többre nem terjedhet ki, amely időbe az u. n. holtszezon nem számítható, be. — Franciaország lakosságának cca. egy kilenced részét kitevő kézművesiparossága és eltartottjai nemcsak a törvény által életrehívott intézmények révén igyekszik érdekvédelét és gazdasági boldogulását biztosítani, hanem a társadalmi megbecsülés útjain is. A közmegnyugvást keltő rendelkezések kiadásánál meg kell hallgatni a kézművesipar képviselőit is, erre pedig a legalkalmasabb módnak az kínálkozik, ha a kézművesipar is elnyeri számarányának és gazdasági jelentőségének megfelelő helyét a gazdasági élet vezető szerveiben. A francia kézművesipar képviselőit megtaláljuk mindazokban a tanácsokban és bizottságokban, amelek a kormánykörök munkásságát kiegészítik. Ilyen hely biztosíttatik a Nemzetgazdasági Tanácsban, amely a kormány mellett működik, a Nemzeti Bank kormányzótanácsában, a Legfelsőbb Oktatási Tanácsban stb. Az elismerés és a megbecsülés megnyilatkozását látjuk akkor is, ha figyelembe vesszük azt, hogy a francia törvényhozás ismeri az u. n. Kézművesi Tanácsosi címet is, amelyet a közélet azon kívánságainak lehet adományozni, akik a kézművesipari problémák iránt különös megértést tanúsítottak. Franciaország, bár a mai napig is fenntartotta az iparszabadság rendszerét, mégis emellett életre kellett hívnia azokat a korszerű és célszerű kézművesipari intézményeket, amelyek hathatós gazdasági munkássága nélkül a francia kézművesipar sem tudná helyét a francia gazdasági életben megállani. A kézműveskamarák rövid munkásságuk alatt beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, igazolván azt, hogy a szabadság eszméjéért rajongó Franciaország is kényszerült a kézművesipar érdekképviseleti rendszerét kiépíteni, amelnek védelme nélkül a francia kézművesipar nem tudná betölteni gazdasági hivatottságát. * Átvettük a Felsőrészkészitöksebnaptárából. 193* JANUÁR HÓ LÁBBELIKÉSZITŐK lapja 5. oldal 4=^ ■ =4==^ lg=== ■====» =====■ 1 1 -------lI^=B===1 = 1937 december 31-e után a cipő, férfiruha, nőiruha és szőrmeáru kereskedők az árusítási körükhöz tartozó áruk elkészítésének és javításának elvállalásával és mértékvétellel nem foglalkozhatnak A kereskedelem és a termelőipar munkakörének különleges elválasztását szabályozó 1922 :XII. te. 47. §-ának az 1936:VII. te.-vel történt módosítása értelmében azok a kereskedők, akik az 1936:VII. te. hatálybalépését megelőzően cipő, férfi- és fiúruha, női és leányruha, valamint szőrmeáru elkszitésének és javításának elvállalásával s ebből a célból mérték vételével foglalkoztak, ezt a tevékenységüket a törvényben megszabott keretek között 1937. évi december hó 31. napjáig végezhetik. Áruk elkészítésének és javításának elvállalásával, továbbá mértékvétellel az említett kereskedők 1937. évi december hó 31-ike után tehát nem foglalkozhatnak. Az alárendelt jelentőségű kisebb igazításokat, amelyeknek elvégzése szakismeretet nem igényel, például gombnak és csattnak más helyre varrását, cipőre gumisarok feltételét és másféle munkát azonban a kereskedő és személyzete is elvégezheti. Ezzel a korlátozó rendelkezéssel kapcsolatos az a további megszorítás is, hogy cipész cipőkereskedővel, férfiszabó és fiuruhakészítő férfi-, vagy fiumhakereskedővel, szűcs és szőrmesapkakészítő szőrmeárukereskedővel egy helységben ipari munkát, illetőleg kereskedést 1938. január 31. napja után nem folytathat. E rendelkezés alkalmazása szempontjából egy helyiségnek kell tekinteni több, egymásba nyíló helyiséget is. E tilalom megszegése kihágást képez, amely miatt 600 pengőig terjedő pénzbüntetést lehet kiszabni. 1 1 ===== | —a --------y = Adomány. A Budapesti Cipészmesterek , Rokkant és Nyugdíjegyesülete részére a XI. ker. csoport 5 pengőt, gyűjtés útján pedig 13.50 pengőt adományozott.