Lakatosmesterek Lapja, 1935 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1935-05-10 / 9. szám

­ Visszásságok a közszállítások körül Alig néhány hónapja került alkal­mazásba az új Közszállítási Szabályzat s már­is olyan jelenségek tapasztalha­tók, amelyek minduntalan az Ipartes­tület közbelépését teszik szükségessé. Nevezetesen: Az Elektromos Művek a kelenföldi raktárépület lakatos munkálataira ver­senytárgyalást tartottak. A lakatos mun­kálatokra a kisipari jellegű üzemek mellett gyári jellegű üzemek is pályáz­tak. A kisipari üzemek, amelyeknek az új közszállítási szabályzatban biztosí­tott 6°/6-os árelőnynél fogva esélyeik voltak a munka elnyerésére, az Elek­tromos Műveknél azzal a sajátságos felfogással találkoztak, hogy a 6% os árelőny a szóbanforgó munkánál ja­vukra nem érvényesíthető, mert a kiíró hatóság közüzem s az e tekintetben kivételt képez. Miután az új közszállí­tási szabályzat ilyen kivételt nem ismer, kénytelenek voltunk a Polgármester urat megkeresni, hogy a döntés előtt a versenytárgyalási eljárást vizsgálja meg és a szabályzatnak a kisipari kedvez­ményekre vonatkozó rendelkezéseinek szerezzen érvényt. Az Állami nyomda versenytárgyalást hirdetett vasállványokra. A munká­ra kb. 35 üzem pályázott, köztük sok gyári üzem is. Az árajánlatok több mint 100,­/6-os eltérést mutattak, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a legalsó és a legfelső határon levők, a megokolt és a szakmában szokásos tényleges termelési költségek figyelmen kívül ha­gyásával kalkuláltak. Miután az új közszállítási szabályzat nagy súlyt he­lyez a realitás elvére, megkerestük az Állami Nyomdát, hogy döntés előtt az ajánlattevők közül háromtól, még pedig a legolcsóbbtól, a közepestől és a leg­drágábbtól részletes árelemzést kérjen be s ez alapon szerezzen meggyőző­dést a realitás követelményeiről. Fel­hívtuk az Állami nyomda figyelmét arra is, hogy 5000 - ön aluli munká­ról lévén szó, az kizárólag a kisiparo­sokat illeti meg. A polgármesteri XIII. ügyosztály versenytárgyalást hirdetett vaskályhák javítási és karbantartási munkáira. A munkára 44 kisiparos pályázott s közü­lük 14-en elmulasztották ajánlatukat összefűzni és pecséttel ellátni. Miután ez a mulasztás a kisiparosok járatlan­ságából származott s nagyrészt arra volt visszavezethető, hogy az uj keletű közszállitási szabályzat rendelkezéseit kellőképen még meg nem ismerték és a fennti követelmény a versenytárgya­lási hirdetményben sem szerepelt meg­kerestük a XIII. ügyosztályt, hogy a 14 kisiparost az elkövetett alaki hiba következményei alól mentse fel és aján­lataikat érdemi tárgyalás alá vegye. Kitüntetések használata A kitüntetések, díjak, oklevelek stb. használata az üzleti reklámnak hatásos fogása, holott igen sok a kétes eredetű és értékű kitüntetés, azaz ezekkel szá­mos visszaélés fordult elő. Ezért a Tvt. 6. § a elérja azt, hogy bizonyos ki­tüntetések az üzleti forgalomban csak az illetékes szakminiszter engedélyé­vel használhatók. Az alább ismerte­tendő perben is ily kétes értékű kitün­tetésekről volt szó. Bőrdiszműgyáros körleveleiben és hirdetéseiben hivatkozott kitüntetéseire, amelyeket egy szakegyesülettől, de nem kiállításon kapott. Ezek használatáért tisztességtelen verseny miatt beperel­ték. A per során megkeresett kereske­delemügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy a szóbanforgó kitüntetések en­gedélyezésére vagy ellenőrzésére nincs befolyása. A Kúria marasztalja alperest P. IV. 5912/1933. sz. ítéletével az alábbi indokolással „A Tvt 6 § a értelmében oly ki­tüntetések (érmek, oklevelek stb ) ame­lyek nem a m. kir. kormánynak fenn­hatósága vagy hivatalos részvétele vagy támogatása mellett rendezett kiállítá­sokra vonatkoznak, az üzleti forgalom­ban csakis az illetékes miniszter enge­délyével használhatók. Eszerint a kiállításokon, vagyis a nyilvánosság ellenőrzése mellett szer­zett kitüntetések sem használhatók az üzleti forgalomban feltétlenül, hanem csak abban az esetben, ha azok szer- LAKATOSMESTEREK LAPJA 1935 május 10. Köszörűkövek fehér bajor, vörös francia, kék rohitschi és tót árvái. GERGELY ADOLF és FIA Budapest, V., Pannónia utca 35. Telefon: 92—8—63. rése kormányhatósági ellenőrzés alá is esik, illetve eshetik. Annál kevésbé le­het tehát használni az üzleti forgalom­ban olyan kitüntetést, amelyet valamely vállalat kiállításon kívül, vagyis oly­módon szerez, hogy megszerzésénél nemcsak a kormányhatóság, hanem ál­talában a nyilvánosság ellenőrzésének sincs meg a lehetősége.“ Az ítélet aggálytalan, a Tvt. helyes értelmezését és magyarázatát nyújtja, ezért alkalmas a kitüntetések parazitái­nak megfékezésére. m­illiarend kifüggesztése Az iparfelügyelői ellenőrzés alá eső összes ipartelepeken, következően az akár csak egy alkalmazottat foglalkoz­tató és iparfelügyelői ellenőrzés alá eső műhelyekben is munkarendet kell kifüggeszteni. A 37341/1915. K. M. számú rendelet is ezt az álláspontot juttatja kifejezésre, amidőn a követke­­zőket mondja: Az 1884:XVII. t.-c. 113. §-ának az a rendelkezése, amely­nél fogva a műhelyekben munkarend­nek kell kifüggesztve lennie, mind­azokra az ipartelepekre vonatkoztatan­dó, amelyek iparfelügyelői vizsgálat, illetve iparfelügyelet alá tartoznak. Azokra az ipartelepekre, melyek e vizs­gálat, illetve felügyelet alá nem tartoz­nak, a munkarend kifüggesztésére vo­natkozó kötelezettség nem áll fenn. Az a körülmény azonban, hogy ez utóbbi ipartelepekre nézve a munkarend ki­függesztése nem kötelező, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az illető teleptulajdonosok ilyen telepükön mun­karendet (műhelyszabályzatot) kifüg­gesztve tartsanak. Az ilyen telepeken kifüggesztett munkarend (műhelysza­­bályzat) természetesen iparhatósági láttamozást nem igényel, de az ipar­felügyelő részéről láttamozható. (6401. 1935. K. M.)

Next