Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-08 / 23. szám

VI. évfolyam. Budapest, 1913 junius 8. 23. szám. AZ ASZTALOSMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI ASZTALOSIPARTESTÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, VII., AKÁCFA­ UTCA 13. SZ. TELEFON 24-04. FŐSZERKESZTŐ: BARTOLFY JÁNOS A BUDAPESTI ASZTALOSIPARTESTÜLET ELNÖKE. ELŐFIZETÉSI ÁR HETI KRÓNIKÁVAL EGYÜTT: EGÉSZ ÉVRE 12 KOR. I NEGYEDÉVRE 3 KOR. FÉL ÉVRE . . 6 KOR. I EGYES SZÁM 50 FILL. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK SZÁMLA 24032 A magyar bútoripar diadala. Örvendetes hírről számolunk be olvasóink­nak: a magyar bútoripar, illetve bútorasztal­osság diadaláról. Amelyet végre idehaza aratott. Mert külföldön már réges-régen ismerik, tudják, hogy a magyar bútorasztalosnak nincs párja sem ügyességben, sem szorgalomban, sem ízlésben és szakavatottságban. Aki künn járt Anglia, Francia- és Németország legelső bútoripar­telepein, az bizonyságot tehet arról, hogy e legelső, művészi munkákat végező ipartelepeken a legkényesebb, a legművésziebb munkákat csaknem kivétel nélkül magyar bútorasztalosok végezik. Száz- és százezer korona értékű finom, művészi munka megy ki a magyar asztalosok kezéből a világ különböző részébe. És csaknem mindenütt tisztában vannak — különösen a szakemberek és hírlapok — azzal, hogy e bútorremekeknek magyarok a mesterei. Ismételjük, hogy külföldön tudják ezt. És nem idehaza. Ahol ahelyett, hogy büszkék vol­nának a külföldi, majd onnan hazatérő hazai bútoriparosok rendkívül nagy képzettségére, művészi munkáikra, még fumigálják, lekicsinylik saját véreink tudását, munkáját, amint azt csak nem is olyan régen tapasztalhattuk az „Úri Klub“ berendezésénél. Amikor direkt Angliából rendelték meg a klub bútorait. És amikor akadt egy nagy napilap — amelyet akkor az eset kapcsán meg is neveztünk — amely ditirombokat zengett az angol bútoriparról s egyben fölhívta a magyar bútoriparosokat, hogy menjenek, nézzék, csodálják meg a klub angol bútorait. És tanuljanak! Holott magyar kezek munkája volt ez a bútorberendezés is. És hasonló be­rendezést az immár Angliából, Franciaországból visszatért s itthon letelepedett sok-sok bútor­­asztalos is tudott volna készíteni. Természetes, hogy az itthon készült hasonló jóságú és szépségű bútorokért nem kellett volna kidobni ezreket a vám és szállítás fejében. Pár éve történt ez az eset, amely végtelen sértő és bántó volt a magyar bútoriparra. Azóta nagyot fordult a világ. A fővárosban egymásután nyíltak meg a bútorcsarnok-szövet­kezetek. És a nagyközönség mindjobban meg­győződést szerzett arról, hogy nem kell már a külföldhöz folyamodnia, ha szép, értékes bútor­hoz akar jutni. A bútorcsarnok-szövetkezetek olyan remek bútorokat tartanak raktáraikban, amelyek kiállításba való művészi remekei több­nyire a magyar bútoriparnak. A szövetkezetek tagjai egymás között is, a különböző szövet­kezetek pedig egymás ellen a legnemesebb versenyre keltek a tekintetben, hogy minél szebbet, művésziebbet s jobbat produkáljanak. Itt nincs meg az a csúf konkurrencia, amit oly nagyon nyög az épületasztalosipar, s amely az árak letörésében s ezzel a munka silány­ságában nyilvánul meg. Ez a nemes verseny, amely a bútorasztalos­­iparban tapasztalható, jelentős és értékes gyü­mölcsét máris megtenné. Amint őszinte öröm­mel vettük a hírt, úgy adjuk tovább, hogy a magyar bútoripar már idehaza is diadalt aratott. Az újon épülő „Astoria“ nagyszálló három és félszázezer koronát kitevő bútorzatára a Kris­­tóf-téren levő Műasztalosok Szövetkezete kapta meg a megrendelést. Az Astoria-szálló vezető­sége immár tudatában van annak, hogy Ma­gyarországon is lehet olyan bútort beszerezni, amilyet Angliából szállítanak. Ezzel nemcsak, hogy a versenyt fölveszi és kiállja, de talán fölül is múlja. S mindezeken fölül olcsóbban jut a bútorzathoz az Astoria, mintha Angliában rendelte volna meg. Azelőtt is voltak olyan bútorasztalosaink, akik megjárták a külföld legelső bútorgyárait. Akik a bútorkészítést a legnagyobb tökélyre vitték. Azonban még sem ismerte őket a nagy­­közönség, csupán egyesek. Ez okon olcsón kellett remekeiket eladni. Ma azonban, a szö­vetkezetek révén, amelyekben többen tömörül­nek s anyagi és erkölcsi erőiket összehordják, a közönség is mind szélesebb rétegben ismeri meg a magyar bútoriparosok nagy szaktudását, hiszen minden egyes bútorcsarnokunk egyben egy-egy állandó bútorkiállítást képez, ahol a vevő vagy megrendelő közönség ízlésének meg­felelő bútorra tehet szert. Ezt a nagy haladást, a magyar bútoriparnak ezt a nagy diadalát kizárólag az erők tömörülésének, a szövet­kezeteknek lehet tulajdonítani, azért törekedjünk minél több hasonló szövetkezetet létesíteni. Maga ez az egy példa is élénken illusztrálja azt, hogy mily jelentősége van a szövetségnek, a szövetkezésnek. Mit lehetne azonban kivívnia az asztalosiparosságnak, ha egy országos szö­vetség kebelében tömörítenék erőiket, arra nézve a bútorcsarnok szövetkezetek nyújtanak példát.

Next