Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-08 / 23. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1913 junius 8. 23. szám. AZ ASZTALOSMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI ASZTALOSIPARTESTÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, VII., AKÁCFA UTCA 13. SZ. TELEFON 24-04. FŐSZERKESZTŐ: BARTOLFY JÁNOS A BUDAPESTI ASZTALOSIPARTESTÜLET ELNÖKE. ELŐFIZETÉSI ÁR HETI KRÓNIKÁVAL EGYÜTT: EGÉSZ ÉVRE 12 KOR. I NEGYEDÉVRE 3 KOR. FÉL ÉVRE . . 6 KOR. I EGYES SZÁM 50 FILL. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK SZÁMLA 24032 A magyar bútoripar diadala. Örvendetes hírről számolunk be olvasóinknak: a magyar bútoripar, illetve bútorasztalosság diadaláról. Amelyet végre idehaza aratott. Mert külföldön már réges-régen ismerik, tudják, hogy a magyar bútorasztalosnak nincs párja sem ügyességben, sem szorgalomban, sem ízlésben és szakavatottságban. Aki künn járt Anglia, Francia- és Németország legelső bútoripartelepein, az bizonyságot tehet arról, hogy e legelső, művészi munkákat végező ipartelepeken a legkényesebb, a legművésziebb munkákat csaknem kivétel nélkül magyar bútorasztalosok végezik. Száz- és százezer korona értékű finom, művészi munka megy ki a magyar asztalosok kezéből a világ különböző részébe. És csaknem mindenütt tisztában vannak — különösen a szakemberek és hírlapok — azzal, hogy e bútorremekeknek magyarok a mesterei. Ismételjük, hogy külföldön tudják ezt. És nem idehaza. Ahol ahelyett, hogy büszkék volnának a külföldi, majd onnan hazatérő hazai bútoriparosok rendkívül nagy képzettségére, művészi munkáikra, még fumigálják, lekicsinylik saját véreink tudását, munkáját, amint azt csak nem is olyan régen tapasztalhattuk az „Úri Klub“ berendezésénél. Amikor direkt Angliából rendelték meg a klub bútorait. És amikor akadt egy nagy napilap — amelyet akkor az eset kapcsán meg is neveztünk — amely ditirombokat zengett az angol bútoriparról s egyben fölhívta a magyar bútoriparosokat, hogy menjenek, nézzék, csodálják meg a klub angol bútorait. És tanuljanak! Holott magyar kezek munkája volt ez a bútorberendezés is. És hasonló berendezést az immár Angliából, Franciaországból visszatért s itthon letelepedett sok-sok bútorasztalos is tudott volna készíteni. Természetes, hogy az itthon készült hasonló jóságú és szépségű bútorokért nem kellett volna kidobni ezreket a vám és szállítás fejében. Pár éve történt ez az eset, amely végtelen sértő és bántó volt a magyar bútoriparra. Azóta nagyot fordult a világ. A fővárosban egymásután nyíltak meg a bútorcsarnok-szövetkezetek. És a nagyközönség mindjobban meggyőződést szerzett arról, hogy nem kell már a külföldhöz folyamodnia, ha szép, értékes bútorhoz akar jutni. A bútorcsarnok-szövetkezetek olyan remek bútorokat tartanak raktáraikban, amelyek kiállításba való művészi remekei többnyire a magyar bútoriparnak. A szövetkezetek tagjai egymás között is, a különböző szövetkezetek pedig egymás ellen a legnemesebb versenyre keltek a tekintetben, hogy minél szebbet, művésziebbet s jobbat produkáljanak. Itt nincs meg az a csúf konkurrencia, amit oly nagyon nyög az épületasztalosipar, s amely az árak letörésében s ezzel a munka silányságában nyilvánul meg. Ez a nemes verseny, amely a bútorasztalosiparban tapasztalható, jelentős és értékes gyümölcsét máris megtenné. Amint őszinte örömmel vettük a hírt, úgy adjuk tovább, hogy a magyar bútoripar már idehaza is diadalt aratott. Az újon épülő „Astoria“ nagyszálló három és félszázezer koronát kitevő bútorzatára a Kristóf-téren levő Műasztalosok Szövetkezete kapta meg a megrendelést. Az Astoria-szálló vezetősége immár tudatában van annak, hogy Magyarországon is lehet olyan bútort beszerezni, amilyet Angliából szállítanak. Ezzel nemcsak, hogy a versenyt fölveszi és kiállja, de talán fölül is múlja. S mindezeken fölül olcsóbban jut a bútorzathoz az Astoria, mintha Angliában rendelte volna meg. Azelőtt is voltak olyan bútorasztalosaink, akik megjárták a külföld legelső bútorgyárait. Akik a bútorkészítést a legnagyobb tökélyre vitték. Azonban még sem ismerte őket a nagyközönség, csupán egyesek. Ez okon olcsón kellett remekeiket eladni. Ma azonban, a szövetkezetek révén, amelyekben többen tömörülnek s anyagi és erkölcsi erőiket összehordják, a közönség is mind szélesebb rétegben ismeri meg a magyar bútoriparosok nagy szaktudását, hiszen minden egyes bútorcsarnokunk egyben egy-egy állandó bútorkiállítást képez, ahol a vevő vagy megrendelő közönség ízlésének megfelelő bútorra tehet szert. Ezt a nagy haladást, a magyar bútoriparnak ezt a nagy diadalát kizárólag az erők tömörülésének, a szövetkezeteknek lehet tulajdonítani, azért törekedjünk minél több hasonló szövetkezetet létesíteni. Maga ez az egy példa is élénken illusztrálja azt, hogy mily jelentősége van a szövetségnek, a szövetkezésnek. Mit lehetne azonban kivívnia az asztalosiparosságnak, ha egy országos szövetség kebelében tömörítenék erőiket, arra nézve a bútorcsarnok szövetkezetek nyújtanak példát.