Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1914 (7. évfolyam, 1-31. szám)
1914-01-04 / 1. szám
1914 január 4. MAGYAR ASZTALOSMESTEREK LAPJA 3 Az állami támogatás kérdéséhez. Irta : Vig János asztalosmester. • Budapest, 1913 december hó 15. Szakmabeli közlönyünk igazán ügybuzgó szerkesztősége felhívott bennünket, hogy bajainkat és kívánalmainkat mondjuk el a mostani ünnepi számokban s vitassuk meg azokat. Úgy véli a szerkesztőség, hogy a sok véleményből talán csak kialakul egy-egy megvalósítható eszme, melynek terjesztésével és felkarolásával valami pozitív jót alkothatunk iparunk részére. A vita megkönnyítésére szerkesztőségünk kérdéseket adott fel. E kérdések közül mindjárt az elsőhöz kívánom a kisipar szempontjából — mivel magam is kisiparos vagyok — észrevételeimet megtenni. „A kormánynak iparfejlesztési akciója mily irányban, mily formában válhatik az össziparosság, illetőleg az asztalosipar összeségének, esetleg egyes iparűzőknek a javára ?“ Hangzik az első, a szerkesztő kérdései közül. A mindenkori kormányok űznek valamelyes iparfejlesztési politikát, vagy helyesebben talán politikai iparfejlesztést. Ennek megállapítása mellett tényként szögezhetjük le azonban azt, hogy áldást hozó tevékenységnek nem nevezhetjük az ipar szempontjából a kormányoknak ipartámogatását. A kormányainknál mindig csak a korrupció dühöng. Összeköttetés, kijárás előtt megnyílnak a bőség szavai az államnak, az érdem, a tehetség azonban vajmi ritkán találja meg a méltánylást. Különösen a jelen idők azok, melyekben nem érezzük a kormány gondoskodását, azt azonban tudjuk, hogy a monarchia nagyfejű, bárgyú politikusai baklövéseikkel még a meglévő ipart is a tönk szélére juttatták. Sohasem éreztük, hogy a kormánynak bármely akciója reánk nézve előnyös, vagy boldogulásunk szempontjából nekünk kívánatos lett volna. Ellenkezőleg azt a kis kedvezményt is, melyet a nagyiparral szemben a betegpénztári járulékoknál élveztünk, megvonták tőlünk. Az iparfejlesztés nálunk pénzbeli segélyben, szubvenció, továbbá telkeknek és gépeknek adományozásában merül ki. Ezeket az állami kedvezményeket azonban vajmi ritkán kapják azok, akik erre rászorultak, vagy érdemeket szereztek hozzá. Leginkább olyanok kapják, akik megfelelő üzemtőkével rendelkeznek, akik pedig maguk erejéből is képesek volnának ipart teremteni és támogatás nélkül is megtalálnák a boldogulás útját. Tudjuk, hogy az állam mindannyiunkat külön-külön nem támogathat, de mi azt igazságtalannak vagyunk kénytelenek nyilvánítani, hogy egyeseket a mások rovására előnyökben részesítsen, különösen pedig olyanokat, kik azt mivel sem érdemlik meg, hacsak politikai szolgálatokkal nem. A kívánságunk tehát az, hogy a kormány az iparfejlesztés címén rendelkezésére álló tőkét úgy helyezze el, hogy abból haszna, előnye legyen, az iparosság összeségének. Ennek megvalósítására sok tér kínálkozik. Hogy többeket ne említsek, államiértékesítő szövetkezetek állami anyag beszerzési telepek létesítése, betegsegélyző járulékok alól a kisipar mentesítése stb. oly iparfejlesztési akciók lehetnének, melyek jó hatással lennének a kisipar megerősödésére. Nagyon vigasztalan Magyarországon az ipar, különösen pedig a kisipar helyzete, s hogy ez így van, annak az az oka, hogy a magyar iparosság nincs politikailag tömörülve, nem nehezkedik a politikai igazság serpenyőjébe olyan súllyal, hogy azt le is nyomja. Pedig most vagyunk a 12-ik órában. Közéig az 1917. év, amikor a gazdasági kiegyezés Ausztriával lejár. Résen kellene lennünk, hogy a mindent felfaló agráriusok ellenében mi is érvényesülni tudjunk. , MWü—l l 'el i Esslingen! fagördülőredőnyök valódi svéd fenyőfából. Kitámasztókészülékek. Önműködő hevedergöngyölítők. Ablak-lécroletták. Épületvasalás árok vasból, rézből, bronzból stb. egyszerű és modern kivitelben. Vasalás-különlegességek és újdonságok. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Magyar levelezés. WOLTÁR ÉS MOLNÁR WIEN (BÉCS) Ш VI., Linke Wienzeile(Magdalenenstrasse) No. 40. szakmánk közül mennyi sok a baj, amelyet orvosolni kellene. S hogy mégsem nyerünk orvoslást, annak a mi indolenciánk az oka. Lássuk be végre, hogy nemtörődömségünk folytán hovatovább rosszabb lesz a helyzetünk, s hogy mi is csak úgy vagyunk egymásra utalva — ha számunkra kedvezőbb eredményeket akarunk elérni — miként velünk szemben a tőke, anyag és a munka birtokosai. Fogjunk tehát össze becsületes és öntudatos kortársakhoz illően komolyan. Csináljuk meg magunknak azt a szervezetet, amely jólehet munkát kíván tőlünk és némi anyagi áldozatot, de használni fog mindannyiunknak. Az általam itt elmondottakra várom a viszhangot, igen tisztelt Kartársak! A vásárló közönségnek KISS ERNŐ ÉS TÁRSA Fa- és fémipari különlegességek országos áruháza tulajdonosai Boldog új évet kívánnak.