Magyar Festőipar, 1924 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-08 / 1. szám
XX. évfolyam Budapest, 1924 Tek. TV /I .szám. AGYAR FESTŐIPAR Negyed évre . . . . 2000 K. szobafestő és rokonszakmák anyagbeszerző szövetkezetének és egyéb szakmai szövetkezeteknek hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Wesselényi u. 73. sz Felelős szerkesztő: LOVÁSZ GYULA. Kiadja: AZ IPARTESTÜLET Telefon 1. 46—15. ELŐFIZETÉSI Ára : A budapesti szobafestő, címfestő, mázoló, aranyozó és fényezők ipartestületének, hitelszövetkezetének, és a bpesti —iurutó MEGJELENIK MINDEN HÓNAPBAN A „Magyar Festőipar“ tisztelt előfizetőihez! Az 1924. évre lapunk előfizetését kénytelenek vagyunk nagyobb mértékben felemelni, mivel az eddigi előfizetési összeg oly csekély, hogy még a lap nyomtatásának is csak nagyon kis részét fedezi. A mai rendkívüli időkben a szakma legfontosabb szerve a szaksajtó, mely elsősorban a legszükségesebb dolgokat u. m. a folyton változó anyagárak, irányárak stb. közli a kartársakkal, mig más részt a hivatalos közlemények mellett, bár szűk keretek között állandóan foglalkozik a szakmákat érdeklők dolgokkal s szakmának céljait ébren tartja és azok eléréséért küzd. Jelen lapszámunkkal minden eddigi előfizetés érvényét veszíti. Előfizetés az 1924. év első negyedére 2000 korona. Hisszük, hogy. Kartársaink a jövőben továbbra is támogatni fognak a szakma boldogulásáért folytatott munkánkban. Ennek reményében vagyunk. Kartársi üdözlettel a szerkesztőség. Számvetés. Vessünk számot ismét egy elmúlt esztendő eredményeivel és tanulságaival. Állapítsuk meg, hogy szakmai életünk sem társadalmi, sem pedig gazdasági vonatkozásaiban nem tudott hozzáidomulni a változott idők megváltozott körülményeihez. Még mindég nem eszméltünk rá, még mindég figyelmen kívül hagyjuk, hogy a széttagozódás a szervezetlenség nem vetélkedhetik a szervezettséggel és hogy az egyes ember képtelen megküzdeni megfelelő támasz hiányában azokkal a terhekkel és akadályokkal, amelyek boldogulása és megélhetése elé mind fokozottabb mértékben tornyosodnak. Mindinkább látjuk mint kezdik ki a gazdasági élet raffinát gépezetei a védekezni nem tudókat és mint állják meg helyüket azok akik vértezve vannak szervezettségüknél fogva a bajok és támadások ellen, akik felismerték azokat a nagy anyagi és erkölcsi erőket, amelyek a szervezettségben és egységben rejlenek. Munkának eredményességében és becsülésében való hitünk a munka tekintélyébe való eddigi feltétlen bizodalmunk lassankint teljesen szertefoszlik és érezzük, hogy mint távolodunk el annak lehetőségeitől, hogy becsületes és önfeláldozó törekvéseink, amelyek a termelés szükségességét nem csak hangoztatja, de abban állandóan közre is működik, megértéssel és támogatással is találkozzék, mind jobban lehetetlenné válik azok számára akik munkájukból éltek és akarnak élni a rájuk mért súlyos terheknek megfelelni. Boldogulásunk létalapja ma sokkal labilisabb mint valaha volt. A munkanélküli keresetek lehetőségei, melyek pénzünk és külföldi hitelünk állandó romlásából erednek nem tudnak ellentállói a nyerészkedések tobzódó Eldorádójának, képtelen a könnyű fajsúlyú embereket a mások nyomorúságára spekulálókat a gazdasági regenerálódásra egyedül alkalmas termelő és alkotó munkára szorítani, mert lezüllött közállapotaink folytán valamint megfelelő eszközök hiányában még most is ezek a kalózok diktálják a gazdasági élet tempóját akiknek pedig elsősorban kellene eltűnniök, hogy kulturális, gazdasági és társadalmi berendezkedésünk reális lehessen és alkalmas arra, hogy a közeli generális okulhasson belőle. Ha tehát illetékes tényezőink azt akarják, hogy a dolgozók tömege ismét teljes birtokába jusson elveszettnek hitt munkakedvének, azt akarják, hogy jöjjön el ismét a tekintély, tisztelet, a realizmus és az igazság világa akkor akadályozza meg, hogy a közszerencsétlenséget bárki is a maga meggazdagodására használhassa fel, akadályozza meg, hogy ennek az országnak szörnyű katasztrófáját egyesek vagy szervezett csoportok a saját zsebük szerint ítéljék meg és használják ki. Ebben aztán segítségére leszünk bárkinek, jöjjön bármilyen oldalról is, mert azt tartjuk ma a legégetőbb és legfontosabb problémának. Mi pedig most az új esztendő küszöbén azt szeretnők, hogyha kartársaink egymást megtalálva átéreznék tarthatatlan helyzetük parancsoló szükségességét és a széthúzás helyett egy táborban tömörülve vállvetett munkával igyekeznének kitűzött céljaink eléréséhez segíteni, hogy az érdemesekké legyen ismét a jutalom és a tehetségesekké az elismerés, mert csak így fogjuk elérhetni, hogy nem az agyonnyomorítottság, hanem a nyugodt és békés boldogulás lesz mindannyiunk osztályrésze. Várhelyi Ferenc: Ipartestületi hirek. Az ipartestület elnöksége, valamint az ipartestület tisztikara ez után kíván az ipartestület t. tagjainak egy jobb új esztendőt. Az ipartestület elöljárósági ülését 1923. évi dec. hó 12-én tartotta meg. Jelen voltak: Kölber Jakab elnök, Váli Gábor alelnök, Balázsovich Zoltán sph. biztos, id. Wohlmuth Gusztáv pénztárnok, Fischer Ernő gazda, Grün Lajos számvizsgáló, Honig Samu, Bódogh Géza, Fridland Ferenc, Soltisz Sámuel, Szimper József, Dura Ignácz, Volentik János, Lovász Gyula, Strenger Rezső, Köves Kálmán, Máttyássy Rezső, Roskai Ernő, Nagy Ferenc, Kovács Károly előljárósági tagok, Gébért Károly előljárósági póttag, Lochtinszky János spt. jegyző. Elnök a határozat