Magyar Festőipar, 1933 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-01 / 1. szám

Budapest, 1933. január hu. ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE: Budapesten........... — — — 4 P Vidéken — 5 P ELLENŐRIZVE f ft* XXIX. évfolyam 1 sz. A BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI SZOBAFESTŐ, CÍMFESTŐ, MÁZOLÓ, ARANYOZÓ ÉS FÉNYEZŐ IPARTESTÜLET ÉS AZ ORSZÁGOS SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden hónapban SZERKESZtitéKD ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VII. Wesselényi­ utca 73. sz. Katasztrófális rendelet készül a szobafestő, mázoló, dm­festő, aranyozó és fényező iparok ellen.­ ­ A mérnököknek iparainkban nem kell szakbavágó gyakorlatot kimutatni, mind az öt iparágat kiválthatják egyszerre. Országos tiltakozásra hívtuk fel az iparosságot. Nem lehet kétféle ipari képe­sítést bevezetni. — Egy rendelettervezettel állunk szemközt, amely ha eredeti elgondolásában megvalósulna, egyszerre tönkretenné 4000 kézműiparost. Ezek az iparosok mi vagyunk magyar szobafestők, mázolok, címfes­­tők, aranyozók és fényezők. Nem kisebb dologról, mint arról van szó, hogy a kereskedelmi miniszter iparainkra akarja szabadí­tani a mérnökök egész táborát olyképen, hogy tőlük semmiféle gyakorlati idő kimutatását nem­­ követeli a szobafestő, mázoló, címfestő, aranyozó és fényező iparok engedélyének kiváltásánál. Ezek szerint, ha akár az építész-, erdész-, vagy kohómérnök gondol egyet, felcsaphat közénk, de egyszerre kiválthatja mind az öt iparágra szóló engedélyt és folytathatja valamennyit. Mi következik ebből? Az, hogy a mérnökök, — építészek és nem építészek, — szám szerint vagy 3000-en konkurrálni fognak a szakképzett legális mesterekkel és azokat ki fogják szorítani az összes építési munkákról, tatarozásokról és műhelyeket fog­nak nyitni, amelyekben mind az öt iparágra vállal­nak és végeztetnek munkát anélkül, hogy gyakor­lati szakszerűség szempontjából krányítanának hozzá. Pedig az 1922. évi XII. t.-c. 1. §-a világosan­­ki­mondja, hogy: »Az az ipar, amely kézműves jelle­génél, vagy a munka természeténél fogva csak megf­­elelő szakképzés és hosszabb gyakorlás útján sajá­títható el, s amelynek gyakorlása az ebben a tör­vényben megállapított szakképzettség igazolásához van kötve, képesítéshez kötött ipar­. Az csak világos, hogy a törvény eme distinkció­jából kifolyólag a mérnökök sem lehetnek gyakorlat és megfelelő szakképzettség híján képesített ipa­rosok. Iparaink jogkörét­­úgy a törvény, mint a ke­reskedelemügyi miniszter által kiadott rendeletek éle­sen elhatárolják egymástól. Egyik iparágunkról a másikra csak a gyakorlati tudást igazoló szakvizsga letétele útján lehet áttérni, illetve iparjogot elnyerni. Mindezek a törvények és jogszabályok egyszerre egy rendelettel megsemmisíthetők a mérnökök egziszten­ciális érdekei szempontjából? De csak a mérnökök érdekében?! Lesz tehát kétféle jog és lesznek szakképzett és szakképzettség nélküli iparosok, akik egymás között örökösen harcolni fognak és az iparosok belső békéje fenekestül fel fog fordulni. Mert az csak előre lát­ható, hogy a mérnöki diplomával bíró iparosok tábora egymás között megteremti a megélhetéshez szükséges módozatokat és igyekezni fog kiszorítani minden olyan iparost, aki az ő terveikre zavarólag hat. Az építészmérnökök, kiváltva az iparengedélyt, mag­uk fogják alkalmazni a segédeket, ha ez kényelmetlen lesz nekik, akkor a végletekig leredukált árakon préselik munkába a nyomorban fuldokló kisiparo­sokat. Megtehetik, semmi sem fogja útját állani, ha ez a ránk nézve végzetes tervezet a maga eredeti­ségében életre kel. Hát ez ellen küzdeni fogunk, nem csak mi, akik­ddig az ipartörvény alapján azt hittük, hogy ipa­raink szakbavágó képesítéshez kötött iparok és eze­ket senki sem űzheti szabadon! ... Elismerjük azt is, hogy a kereskedelmi miniszter a törvényadta jo­gánál fogva kivételeket tehetett ezen a téren, azon­ban nagyon gyéren fordult elő az, hogy egyesek hófehér, magasfényű, tartós A szakma legrégibb cégének gyártmánya Kék­en szalutájától ingyen mintát! MAKLÁRY GYULA és TÁRSAI lakkgyára • BUDAPEST

Next