Magyar Festőipar, 1933 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
Budapest, 1933. január hu. ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE: Budapesten........... — — — 4 P Vidéken — 5 P ELLENŐRIZVE f ft* XXIX. évfolyam 1 sz. A BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI SZOBAFESTŐ, CÍMFESTŐ, MÁZOLÓ, ARANYOZÓ ÉS FÉNYEZŐ IPARTESTÜLET ÉS AZ ORSZÁGOS SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden hónapban SZERKESZtitéKD ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VII. Wesselényi utca 73. sz. Katasztrófális rendelet készül a szobafestő, mázoló, dmfestő, aranyozó és fényező iparok ellen. A mérnököknek iparainkban nem kell szakbavágó gyakorlatot kimutatni, mind az öt iparágat kiválthatják egyszerre. Országos tiltakozásra hívtuk fel az iparosságot. Nem lehet kétféle ipari képesítést bevezetni. — Egy rendelettervezettel állunk szemközt, amely ha eredeti elgondolásában megvalósulna, egyszerre tönkretenné 4000 kézműiparost. Ezek az iparosok mi vagyunk magyar szobafestők, mázolok, címfestők, aranyozók és fényezők. Nem kisebb dologról, mint arról van szó, hogy a kereskedelmi miniszter iparainkra akarja szabadítani a mérnökök egész táborát olyképen, hogy tőlük semmiféle gyakorlati idő kimutatását nem követeli a szobafestő, mázoló, címfestő, aranyozó és fényező iparok engedélyének kiváltásánál. Ezek szerint, ha akár az építész-, erdész-, vagy kohómérnök gondol egyet, felcsaphat közénk, de egyszerre kiválthatja mind az öt iparágra szóló engedélyt és folytathatja valamennyit. Mi következik ebből? Az, hogy a mérnökök, — építészek és nem építészek, — szám szerint vagy 3000-en konkurrálni fognak a szakképzett legális mesterekkel és azokat ki fogják szorítani az összes építési munkákról, tatarozásokról és műhelyeket fognak nyitni, amelyekben mind az öt iparágra vállalnak és végeztetnek munkát anélkül, hogy gyakorlati szakszerűség szempontjából krányítanának hozzá. Pedig az 1922. évi XII. t.-c. 1. §-a világosankimondja, hogy: »Az az ipar, amely kézműves jellegénél, vagy a munka természeténél fogva csak megfelelő szakképzés és hosszabb gyakorlás útján sajátítható el, s amelynek gyakorlása az ebben a törvényben megállapított szakképzettség igazolásához van kötve, képesítéshez kötött ipar. Az csak világos, hogy a törvény eme distinkciójából kifolyólag a mérnökök sem lehetnek gyakorlat és megfelelő szakképzettség híján képesített iparosok. Iparaink jogkörétúgy a törvény, mint a kereskedelemügyi miniszter által kiadott rendeletek élesen elhatárolják egymástól. Egyik iparágunkról a másikra csak a gyakorlati tudást igazoló szakvizsga letétele útján lehet áttérni, illetve iparjogot elnyerni. Mindezek a törvények és jogszabályok egyszerre egy rendelettel megsemmisíthetők a mérnökök egzisztenciális érdekei szempontjából? De csak a mérnökök érdekében?! Lesz tehát kétféle jog és lesznek szakképzett és szakképzettség nélküli iparosok, akik egymás között örökösen harcolni fognak és az iparosok belső békéje fenekestül fel fog fordulni. Mert az csak előre látható, hogy a mérnöki diplomával bíró iparosok tábora egymás között megteremti a megélhetéshez szükséges módozatokat és igyekezni fog kiszorítani minden olyan iparost, aki az ő terveikre zavarólag hat. Az építészmérnökök, kiváltva az iparengedélyt, maguk fogják alkalmazni a segédeket, ha ez kényelmetlen lesz nekik, akkor a végletekig leredukált árakon préselik munkába a nyomorban fuldokló kisiparosokat. Megtehetik, semmi sem fogja útját állani, ha ez a ránk nézve végzetes tervezet a maga eredetiségében életre kel. Hát ez ellen küzdeni fogunk, nem csak mi, akikddig az ipartörvény alapján azt hittük, hogy iparaink szakbavágó képesítéshez kötött iparok és ezeket senki sem űzheti szabadon! ... Elismerjük azt is, hogy a kereskedelmi miniszter a törvényadta jogánál fogva kivételeket tehetett ezen a téren, azonban nagyon gyéren fordult elő az, hogy egyesek hófehér, magasfényű, tartós A szakma legrégibb cégének gyártmánya Kéken szalutájától ingyen mintát! MAKLÁRY GYULA és TÁRSAI lakkgyára • BUDAPEST