Magyar Festőipar, 1934 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

6. oldal Szakmáink érdekvédelme. Ipartesttületünk vezetősége ezekben a rendkí­vüli időkben fokozott figyelemmel és aktivitással igyekezett szakmáink érdekeit védeni és biztosítani. Megragadott minden alkalmat, hogy ott, ahol annak szükségét látta, felemelje szavát és javaslatokkal él­jen úgy szóban, mint írásbeli előterjesztésekben, ame­lyeket illetékes helyeken figyelemre méltattak és sok esetben honoráltak is, így a munkaalkalmak biztosítása és teremtése érdekében részt vettünk úgy a Székesfőváros Polgár­­mestere, valamint a Kamara által egybehívott ér­tekezleten, mely a tatarozási adókedvezmény és hi­tel igénybevételének könnyebbé tételét célozta. A házmesterek iparűzése ellen nem csak előterjesztés­sel éltünk, de a Kamarában állást foglaltunk. Ugyancsak állást foglaltunk a házilagos építke­zések ügyében. Az új építőipari törvénytervezettel kapcsolatban a generál vállalkozás lehetőségét csak az új épületekre kértük korlátozni, oly értelemben, hogy ha az építőiparosnak más képesített iparra iparigazolványa nincsen, akkor a munkát csak az arra jogosított iparossal legyen köteles végeztetni, míg az átalakításoknál és tatarozásoknál a generál­­vállalkozások beszüntetendők az iparosokat illető­leg-Támogattuk az adómentesség meghosszabbítá­sára és a régi házak modernizálására irányuló moz­galmakat, míg a Közszállítási Szabályzat tervezetére vonatkozólag beható tárgyalások után, terjedelmes javaslattal éltünk. Javaslatainkat úgy a Kamarához, mint az IPOK-hoz felterjesztettük. A festék-, lakk- és kenceipari stb. forgalmi adó­­váltságról szóló rendelet tárgyalásai során több íz­ben részt vettünk a pénzügyminisztériumban tartott értekezleteken és igyekeztünk szakmáink érdekében előnyöket elérni. E részről felterjesztéssel éltünk és a rendelet megjelenése után mutatkozó sérelmek ügyében a pénzügyminisztériumban szóbeli előter­jesztéssel éltünk, minek következtében elértük azt, hogy a készletváltság kulcs megállapítására vonat­kozó rendeletben a 200.G­P-t meghaladó árukész­lettel rendelkező kortársaink az 1933. évben felhasz­nált készletváltság alá eső áruik negyedrésze után váltságmentességre tettek szert. Éppen így váltságkötelezettség alóli mentesítését kértük mindazon anyagoknak, amelyek a fázisren­delet 5. §. (3) pontjából kihagyottak, de a szobafestő és mázoló-tényező iparosok saját tevékenységük kö­rében használnak, illetve keverés útján előállítanak. A Közszállítási Szabályzattal kapcsolatos előírá­sok, valamint a pályázatok szabatos, kételyt nem tűrő kiírásának érdeke szempontjából jelentős részt vettünk a Magyar Racionalizálási Bizottság által folyamatba tett munkálatokban. És a főváros által megküldött szobafestő-mázoló munkálatokra vonat­kozó részletes feltételek, műszaki kiírások kidolgo­zását gondos körültekintéssel készítettük el. Remél­jük, hogy e részről a múltban tapasztalt sok visz­­szásságnak és panasznak vége szakad. Az anyagkartellek árdrágításai ellen ez évben is küzdöttünk. Statisztikai adatokkal alátámasztott terjedelmes beadványt terjesztettünk az árelemző bi­zottság elé és részt vettünk az e tárgyban folytatott üléseken is. A kisipari hitelakció érdekében történt megmoz­dulásokon részt vettünk és tőlünk telhetőleg igye­keztünk ez ügyben kartársainknak a szűkös keretek mellett segítségére lenni. Az itt felsoroltakon kívül igen sok szakmai ér­dekű kérdésben jártunk el, nem csak az érdekképvi­seleteknél, fővárosnál és kamaránál, de a kereskede­lemügyi minisztériumnál is. Rendteremtés a vállalkozások és munkabérek terén. A még mindig hanyatló keresetképesség, mun­kahiány miatt úrrá lett árverseny futtatás — amint azt előre megjósoltuk — bosszút állt nem csak az áron alul vállalkozó kartársakon, de a munkásságon is. A munkásság felajánlkozása folytán 30—40 fil­lérre lekonkurrált órabérek mellett bekövetkezett az, ami előre látható volt, hogy az élet a munkásság részére is a kollektív szerződés megkötését paran­­csolólag fogja diktálni. A munkásság — amint azt már kortársaink a M. F.-ban közölt részletes tudó­sításaink alapján ismerik — az őszi munkaidő dere­kán, október 11-én sztrájkba lépett. A kartársak kitartó és egységes összetartásán azonban túlzó kö­veteléseik megtörtek és hogy eredményt, különösen erkölcsit érjenek el, közvetítőül a kereskedelemügyi minisztériumot kérték fel. A tárgyalások során a bé­kés kibontakozás létrehozásán, a mesterérdekek vé­delmében Lovász Gyula elnök, Steiner Gusztáv társ­elnök, Kovács Ferenc alelnök fáradhatatlan oda­adással és körültekintéssel jártak el. A békés meg­egyezéshez és a kollektív szerződésben foglalt ered­ményeknek eléréséhez a testület elnökségének tapin­tatos magatartása nagyban hozzájárult. Ez ügyben az elöljáróság több ízben ülést és két ízben taggyű­lést tartott. A miniszteri kiküldöttek Hammer Géza min. oszt. tanácsos és Kádár Levente min. tanácsos jó szívvel és megértéssel igyekeztek az érdekeltségek álláspontját egyeztetni. A megegyezés végre is ipartestületünk eredeti álláspontjának változatlan ér­vény­re juttatásával sikerült. A kollektív szerződést tehát 1935. év március 1-ig megkötöttük és annak tartalmát ipartestületünk felügyeleti hatósága, a székesfőváros polgármesteri hivatalának XV. ügyosztálya, a kereskedelemügyi minisztérium rendelkezése alapján tudomásul vette és láttamozta. Ennek alapján Budapest területén 1933. november 27-től 1935. év március 1-ig min­den Budapesten dolgozó szobafestő-, mázoló-fényező­­mesterre, úgyszintén munkásra kötelezőleg a követ­kező órabérek vannak érvényben: most felszabadult segéd 1 évig 45 fill. 1—3 éves segéd 55 fill. 3 éven felüli segéd 65 fill. jobb szakmunkás 75 fül. A kollektív szerződést elöljáróságunk a testület tagjai részére nyomtatásban kiadta, mivel az min­den műhelyben kifüggesztendő. Ezt a nyomtatványt minden kortársunknak érdekében áll, hogy besze­rezze, mivel peres esetekben döntő bizonyítékul szol­­gál Reméljük, hogy a kollektív szerződésben le­fektetett megegyezések a nyugodt és reális vállal­kozások lehetőségét nagy mértékben előmozdítják és az iparrombolást, valamint a szennykonkurren­­ciát beszüntetik. A kollektív szerződés életbeléptével karöltve rö­videsen felállítjuk a testület békéltető bizottságát, mely hivatva lesz a kollektív szerződés be nem tar­tása esetén úgy a mester, mint munkásérdekeltség­nek védelmet nyújtani. Ezek után, kötelességszerűen, évi jelentésünk­ben is felhívjuk kartársainkat ,hogy az áldatlan ár­versenyt szüntessék be, ne licitáljanak egymásra le­ MAGYAR FESTŐIPAR 1. szám.

Next