Magyar Gépipar, 1892 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1892-12-20 / 19. szám
щшшдай 1892. december 20. MAGYAR GÉPIPAR előtt voltak. Amellett meglett a munkaidő rövidítésének az a két következménye is, hogy egyrészt a munkaadók igyekeztek helyesebb és nagyobb üzemmel, jobb gépekkel s más rendszerekkel a gyáraik termelőképességét az egyforma magasságban megtartani, esetleg emelni, másrészt a munkások az élvezett hosszabb pihenő után sokkal több kedvvel s erővel mentek műhelyeikbe és igyekeztek nagyobb munkaképességükkel kárpótolni a munkaadót a rövidebb munkaidőért, Így aztán a 8 órai munkanap behozatalának ez az ellenkező eredménye volt; nem súlyosbítólag, hanem előnyösen hatott az iparra. Bár egynéhány iparágnál csökkent az ipartelepek száma, de az összes előállítás még inkább fokozódott, amint ez a hivatalos kimutatásokból látható, így például a sörfőzde-tulajdonosoknál (kik 1885-ben engedélyezték a 8 órai munkanapot) a végeredmény határozottan jó volt. A sörfőzdék bár valamivel kevesebbek lettek, de a sörgyártás egészben sokkal emelkedett. (Folyt, köv.) Mennyi magyar iparos van? Minden jó gazda igyekszik vagyonának értékét teljesen ismerni. Ekkér az állam, mint a gazdák elsője, nemcsak pénzét tartja számon, hanem polgárainak mennyiségét és azok foglalkozási módját is törekszik megismerni, mert ezek nyomán hozhat csak ítéletet, váljon fejlődik e a nemzet s nincs e az országban egy vagy más foglalkozási ág, mely hanyatlik, s melyet külön fölkarolni kellene? Ezekről a népszámlálás útján szerez magának tudomást, melynek eredményei tehát megbecsülhetetlenek főleg reánk, magyarokra nézve, kikre a külföld elég sanda szemmel tekint. Közöljük azon számokat, melyeket az országos statisztikai hivatal főnöke hazánk iparosairól legutóbb közzétett, s melyek az iparral foglalkozó egyének határozott szaporodásáról tesznek tanúságot. Nem kevesebb mint 1:100000 azoknak száma, akik nálunk iparból élnek. A nyugati államokhoz képest ez csekélység, de múltunkhoz viszonyítva az emelkedés határozottan igen erős. A múlt század vége felé iparosaink száma alig haladta meg a 30 ezret, ma pedig magában a fővárosban ötször annyi az iparral foglalkozók száma. Amint az általunk közölt adatok mutatják, a vállalatok zömét kisiparosok szolgáltatják, aránylag csekély a gyáraknak mondható telepek száma. Míg azonban az 1880. népszámlálás 321.973 önálló iparost tüntetett ki, ezek száma 10 év alatt 20 ezerrel apadt meg. A nagy tőkék kezdik éreztetni hatásukat, sőt elhatározólag folynak be iparosaink sorsára. A gyár fölszívja a műhelyt, a mester gyári munkássá sülyed, mert ez a mi szemünkben sülyedés, még akkor is, ha a munkabér emelkedését vonja maga után. Önállósága elvész, jelentősége politikai és társadalmi tekintetben hanyatlik. A kereskedelmi miniszternek a múlt évre vonatkozó jelentése, nyíltan és leplezetlenül felel arra a kérdésre, miért? "A kisipar terén azok a jelenségek, melyek jövőjét eldöntik, évek óta csaknem változatlanok. Tőke, hitel, szakképzettség és műveltség hiánya. A miniszter vállalkozik reá, hogy e két utóbbi bajon iskolák fölállítása s törekvő iparosoknak külföldön való kiképzése által segítsen. A szükséges tőke megszerzésére is kijelöli az utat, ez szerinte a szövetkezés. Ennek jelentőségét tisztán látja, más országokban elért sikereit kellően méltányolja és csodálkozik rajta, „hogy mindezek ellenére kisiparosainknak nincs kellő érzékük a szövetkezés iránt.« — Ha a miniszter úr érdemesnek tartotta volna mélyebben tekinteni kisiparosaink viszonyaiba, megtalálhatta volna a dolog természetes okát. Ezeknél a kisiparosoknál nemcsak a szakképzettség hiányos, hanem szerfölött fogyatékosak azok az erkölcsi tulajdonságok is, melyek a jobb jövő alapját tehetnék. Hányan ismerik közülök a munka örömét és boldogságát? Hányan hajlandók akaratukat egy közös czél érdekében másokénak alárendelni? Hányan érzik, hogy a munka fölemel és nemesít? Ha mindezek a nagy többségnél hiányoznak, hogyan állhatná meg a sarat a kisiparos osztály a gyárak urainak emelkedő hatalmával szemben ? A szövetkezés eszméjének propagálása, czéltudatos előmozdítása egyike volna azoknak az eszközöknek, melyekkel kisiparosainkat mai morális és gazdasági helyzetükből kiemelni lehet. A dolog azonban nem még olyan gyorsan, amint azt iparpolitikánk intézői óhajtanák. Ide évek, sőt évtizedek hosszú, fáradtságos munkája szükséges. Egy oly társadalomban, mely mindent a kormánytól vár, nem könnyű dolog az önsegélyt fejleszteni. A gyors siker, hirtelen meggazdagodás immonál, vonz bennünket, de nagyon nehezen tudjuk méltányolni azokat a sikereket, melyeket a hangyaszorgalom biztosíthat. Gyáriparunk virágzó helyzete kisiparunk hanyatlásával szemben nem tud bennünket kielégíteni. Éspedig annál kevésbbé, mert a szertelen centralizáczió mellett a főváros csaknem mindent magához vonz. A kereskedelmi miniszternek módjában állana ezt a centralizácziót ellensúlyozni ; van kezében elégséges eszköz arra is, hogy a szövetkezés terén mutatkozó csírákat fejlessze s iparosaink tevékenységének irányt adjon. Azonban le kell térnie arról a szerencsétlen útról, melyet előde követett, abba kell hagyni a raktári szövetkezeteknek meglehetősen hitelvesztett eszméjét. Ellenben gyámolítsa a nyersanyagbeszerző és hitelnyújtásra alakult szövetkezeteket, igy fog beállni az, amit óhajt, így fog más képet nyerni kisiparunk s fog lépni a beállott hanyatlás helyére az általa is annyira óhajtott s mindnyájunk által kivánt »egészséges fejlődés!« Az alkoholizmus ellen. Nagyfontosságú törvényjavaslat kerül nemsokára az osztrák képviselőház plénuma elé, mely a legnagyobb szocziális betegségek egyikének , az alkoholizmusnak kíván gátat vetni. A javaslat felett már döntött a közgazdasági bizottság s az a múlt napokban már be is nyújtotta jelentését. A javaslat nagyon radikális s ha tesznek is majd benne némi enyhítést, még akkor is nagy átalakulást fog előidézni. Bizonyos ipari ágakra és mezőgazdasági üzemre nézve sok kárral fog járni, mi feletti aggodalmának a közgazdasági bizottság kifejezést is adott ; mindazonáltal némi módosításokól eltekintve, mégis elfogadta, mert a trvényjavaslatban rejlő szociális előnyök magasan túlszárnyalják a közgazdasági hátrányokat. A törvényjavaslat lényegesebb intézkedései a következőkben foglaltatnak össze. A mostanig szabad iparnak tekintett sőt Helyreigazítás. Baráti kézből azon helyreigazítást kapjuk, miszerint nem mint 16-ik (i. é. november 1.) számunkban mondottuk, Magyarországba az első gőzcséplőgépet megboldogult Fehér Miklós hozta be 1857-ben, hanem már 1852. január havában Clayton és Schuttleworth Goriup Ferencznek Újvidékre egy 5 lóerejű lokomobilt 3' 4" széles cséplőgépet szállított. Ez volt Magyarországban az első gőzcséplőgép. Továbbá ugyancsak Clayton és Schuttleworth szállított herczeg Schwarzenberg uradalmába még 1852-ben egy 7 lóerejű, nemkülönben ugyanazon évben valami C. Harrachnak egy 4 lóerejű gőzcséplő garnitúrát; ezenkívül 1852-ben Fehér Józsefnek Törökbecsére (Fehér Miklós atyjának) egy 5 lóerejű gőzcséplőt; innen kezdve 1857-ig vagy száz darab kisebb-nagyobb gépet. Ezek között 1857-ben Fehér Miklósnak is egy 8 lóerejű gőzcséplő garnitúrát. Ezen teljes hitelt érdemlő adatokból kitűnik 1-ször, hogy már 1852-ben jött az első gőzcséplőgép hazánkba, s hogy ugyanazon 239 literen alul zárt palackokban való szeszes italok elárusítására jogosított kiskereskedések ezt csak koncesszió mellett űzhették tovább, de e koncessziók száma azonban nagyon csekély lesz s ezek megadásánál a korcsma-helység alkalmatossága is nagyon tekintetbe lesz véve. A korcsma-helyiségek szombat d. u. 5 órától kezdve, valamint vasár- és ünnepnapokon a délelőtti istentiszteletek ideje alatt zárva tartandók, e mellett fennmarad a joga a tartományi törvényhozásnak, hogy a záridőt még ez időn túl is kiterjessze. Szigorú büntetések lesznek szabva a nyilvánvaló részegségre, valamint azokra, kik hitelben adnak szeszes italt, vagy készpénz fizetés helyett más tárgyakért, főleg mezőgazdasági terményekért, adnak szeszes italokat. Hogy ez itézkedések az iszákosság terjedését némi részben meg fogják gátolni, nem szenved kétséget. Hogy ez a törvény nem fog-e nagy részben sok exisztenciát tönkretenni, az még a törvényhozás elbírálása alá tartozik, mert a törvény visszaható erővel bír s egyszerre sok kiskereskedést tenne tönkre. A törvény legjobban fogja sújtani Galicziát, hol bár van iszákosság elleni törvény, mégis van vagy 18.000 pálinkás csapszék. Innen van, hogy a törvény ellen a leghevesebben a galicziaiak opponálnak és kérik, hogy a szombat d. u. 5 órától való tilalmat szüntessék be s hogy vasár- és nagyobb ünnepnapokon pedig csak az istentisztelet alatt legyenek a csapszékek záróra tartására kötelezve. E tilalomnak czélja az, hogy a munkásnak, ki szombat este kapja ki heti bérét, ne legyen alkalma a pálinkás bódéban hagyni keresményét, hanem hogy azt haza vigye családjának. Az igaz, hogy az iszákos az esetben haza viszi az italt s ott fog lerészegedni, de nem kell elfeledni, hogy az alkalom megvonásával ezek az esetek is lényegesen kevesbedni fognak, mert hiányozni fog az iszákosoknál nagyon lényeges korcsmai atmoszféra, a pajtáskodás, mely az iszákosságot nagyban elősegíti. Ha a munkás nem viheti keresményét a pálinkamérésbe, akkor hitele is megszűnik. A törvény semmi esetre sem lesz a »népszerűek« közül való s még sok időre leszszükség, míg megbarátkoznak vele.