Magyar Gépipar, 1892 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1892-03-15 / 1. szám
g Budapest, 1892. márczius 15. Magyarországon, de leginkább a főjvárosban Budapesten, az Európa szerte uralkodó és bizonyos tekintetben a törvényes rend felforgatására törekvő áramlatoknak épen ellenkezőjét látjuk, tapasztaljuk, mert míg Európában minden nagy város iparosai, munkásai azzal demonstrálnak, hogy szegénységüket egész mesztelenségében a világ elé tartják, amennyiben nemcsak maguk tüntetnek, hanem szegényes öltözetű feleségeiket és félmesztelen gyermekeiket is a piaczra viszik, hogy ennek látására a társadalom jobbjai könyörületesek legyenek irántuk, épen úgy, mint nálunk hajdanában a nyomorék vásári koldusok, kik szinte elnyomorodott mesztelen tag-íjaikat mutogatták és siránkozó dallamaikkal csikarták ki a könyör adományt, addig a magyar munkás és iparos munkája után lát és dolgozik, dolgozik még akkor is, ha esetleg bérét megkisebbítették , mert a kevesebb bért jobbnak tartja a semminél. De azért nem mulasztja el egy pillanatra sem az arra való törekvést, hogy helyzetét javítsa. A magyar iparos elsősorban arra törekszik, hogy tudományát szélesbbítse, erre felhasznál minden kínálkozó helyes alkalmat, mit leginkább abból következtethetünk, mikor a kormány a vasárnapi munkaszünetet elrendelte azon czélból, hogy ezen időszak az iparosok művelődésére fordítassék, s a később e czélra tartott előadásokat egész lelkesedéssel fogadták és ezrével tódult az iparosok ifja, örege a számukra tartott felolvasásokra és nemcsak, hogy ildomos viselettel hallgatták azt, hanem annak befejezése után meg is köszönték szép, meleghangú rögtönzött, szavakkal a felolvasók fáradozását. Az iparosok országos egyesülete, tagjainak áldozatkészsége folytán, oly otthont teremt magának, melyről azt hinné majd az ember, hogy királyi palotában van. Minden oldalról jóindulatú törekvést, iparkodást látunk és ezen törekvésekben nem az utolsó helyet foglalják el a magyar gépészek, mert egyleti létük rövid hat-hét évi fennállásuk után, bár küzdelemteljes éveket éltek át, ma már oly viszonyokat teremtettek összetartásuk és áldozatkészségük által, hogy már legközelebbi május 1-je napján eddigi szakhelyiségüket egy kényelmes otthonnal cserélik fel ; van több rendbeli czélokra szolgáló alaptőkéjük, könyvtáruk és helyiségükben a napilapok számosai vannak asztalukon. De legutóbbi közgyűlésük határozata folytán, egyrészt ügyeik nyilvántartása czéljából, de másrészt önművelődésük érdekében egy szaklap megindítását is elhatározták. Ezen elhatározást csakhamar tett követte, mert e sorok már az országos gépész egyesület hivatalos szakközlönye a „Magyar Gépipar“ hasábjait képezik Szükségét látta az országos gépész egyesület, hogy egy oly független és minden tekintetben czéljának megfelelő szaklappal bírjon, melynek hasábjain a magyar gépipar vívmányai érdemükhöz híven tárgyaltassanak, ismertessenek, mert nagy hátránynak ismeri — és pedig ezt leginkább és legszabatosabban az országos gépész egyesület szakférfiai avatkozás embertársának egészségét adja vissza. Az ideges ember terhére van ön-magának és környezetének. Hozzátartozóit felkínozza pedantériáival. Szóval mindezekre azt szokták mondani, hogy idegeink finomultak, túlfinomultak. Röviden ez volna az idegesség definíciója, mellőzve a szorosan vett tudományos felfogást, mert hiszen az idegtömecs mozgásait, az idegsejtek s idegrostok molleculáris működését még a tudós is alig érti, nem is érti. Azt kérdhetjük, hogy miféle tényezők azok, melyek ily abnormis állapotot szülnek ? Sokat írtak és beszéltek már róla. Felhozták az öröklékenységet s ebben igazuk van, mert egészséges gyermek csak egészséges szülőktől származhatik. Szólnak a zsenge korra szorított szellemi túlterhelésről, értelmetlen beemlézésekről, s ebben is igazuk van. Mert sano corpore, mens sana, csak egészséges testben lakik egészséges lélek. Gyermekeink nevelése pedig ugyancsak sok kívánni valót hagy maga után. A testnek adjuk meg ami testé, a szellemnek a mi a szellemé. Egyaránt és fokozatosan fejlesszük az értelmet, vele karöltve a testet. Iskoláink azonban emészthetlen zagyvalékkal tömik tele ifjainkat, mig a test behatása alatt elpetyhüd. Tanórái 8—12-ig s 2—4-ig vagy 8—1-ig zaklatják a zsenge értelmet s honi feladataikkal gyötrik és kínozzák az vannak hívatva megítélni — azt, hogy a magyar gépipar nemcsak hogy az országban nem egészen ismert, hanem még maguk a gépészek között is sokan vannak, kik alig ismerik a magyar gépgyárak egy részét, illetve azok munkaképességét, gyártmányaiknak előállítási lehetőségét, nagyságát. Igaz, hogy bajos is volt azt eddig figyelemmel kísérni, főkép a vidéken lakó nagyszámú gépészeknek, mert erre szolgáló szakközlönyük nem volt, a napi politikai lapok pedig ily szakdolgokban nem terjeszkedhetnek ki részletekre, pedig, hogy mily káros befolyással van és volt ez a magyar gépiparra, azt legjobban igazolja azon tény, hogy pl. a magyar gazdaközönség birtokában levő gazdasági gépek kilenc tized része ma sem hazai készítmény, pedig, ha kellőkép tájékozva lenne a gazdaközönség, hamarosan meggyőződhetne arról, hogy minden szükségletét nemcsak hasonminőségben a külföldivel, hanem még sok esetben sokkal jobb és a különleges magyar viszonyoknak leginkább megfelelő minőségben kaphatja hazai gyáriparunk előállítása útján. Tehát, ha tekintetbe vesszük az e téren uralkodó viszonyainkat, meg kell vallanunk, hogy az országos gépész egyesület egy oly szakközlönynek, mely a fennálló hiányokat van hivatva pótolni, kiadásával nemcsak tagjainak úgy szellemi, mint anyagi létükre jótékony befolyással bíró cselekményt vitt véghez, hanem nemzetgazdászati szempontból is méltányolandó dologra vállalkozott. De már csak azért is szükséges volt I ifjú szellemét. A tanító nem tanít, de a könyvgyártás elvének hódolva, leczkét ad és kikérdez. A gyermek nem ért, de azért tanul. Az idegesség okának tekintik sokan századunk rohamos haladását a villám a gőz és a technika terén. A fejvesztett törekvést a hírnévre és meggazdagodásra, s végül magát a táplálkozást. S itt álljunk meg s vegyük fontolóra ez állítás lényegét. A táplálkozás feladata szervezetünknek felépítése, annak fenntartása s a kifejtettt erebek pótlása. Ha követjük a természet intését, az egyenes utat s kerüljük mindazt ami mesterkélt, úgy e feladatnak teljesen mégis fogunk felelni. A tápanyagok majd olyanok, hogy azok áthasonulva, a szervezet építésére alkalmasak, majd pedig olyanok, melyek a hő, az erő pótlására szolgálnak. De a természet, hódolva a paritás elvének, képes arra, hogy egyik által pótolja a másikat. Ez azonban már a szervezet hátrányára szolgál. A dolog lényege itt a következőkben foglalható össze. A fehérnyefélék a test építkezésére valók nagy részben az erőkifejtés csak másodsorban képezi feladatát. Azért tehát arra igyekszik a természet, hogy a fehérnyék gyors elégése pótolva legyen más anyagokkal. A fehérnye tápanyagot a hús, a tojás és a tej adja, — az ami a gyors elégést megmenti, a zsír a liszt, czukor, kocsonya (enyv- AJ MAGYAR GÉPIPAR" TÁRCZÁJA. A táplálkozás és az idegesség ) Korunkat az idegesség századának szoktuk nevezni. Ideges a munkás, a hivatalnok s a tőkepénzes. Az egyik azért mert sokat dolgozik, a másik pedig unalomból. Azt mondják, hogy a baj idegeinkben gyökeredzik. Azt mondják, hogy túl vagyunk terhelve. Környezetünk izgékonysága, nyugtalansága, álmatlan éjjeleink, funktionális működésünk zavara, türelmetlenségünk, felfellobbanó haragunk, mind megannyi jelenség, melyre azt mondjuk, hogy idegesség. Vannak akik irtóznak a fénytől, de azért a bálterem sima padlóján kecsesen mozognak a zene accordjaira ; irtóznak a vértől rosszul érzik magukat, szédülés fogja el őket, de azért ha tyúkszemükre hágnak, képesek embert ölni s megfosztani nőt a férjtől s a gyermeket a szerető apától s a párosviadal miatt rászabott büntetést nem tekintik megbecstelenítőnek. Irtózik megölni a csirkét, de ha sülve kerül asztalára, kéjelegve élvezi zamatát. Borzongással hallgatja, ha az orvos életmentő műtevéséről olvas, de nem gondolja meg, hogy a be- *) Dr. Novotny Lajostól. *) Novotny főorvos úr rendkívül érdekes felolvasásainak egyikét mutatjuk itt be t. olvasóinknak. MAGYAR GÉPIPAR 1892. márczius 15.