Magyar Gépipar, 1892 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1892-03-15 / 1. szám

g Budapest, 1892. m­­árczius 15.­­ Magyarországon, de leginkább a fő­­j­városban Budapesten, az Európa szerte­­ uralkodó és bizonyos tekintetben a tör­vényes rend felforgatására törekvő áram­latoknak épen ellenkezőjét látjuk, tapasz­taljuk, mert míg Európában minden nagy város iparosai, munkásai azzal demonstrálnak, hogy szegénységüket egész mesztelenségében a világ elé tart­ják, amennyiben nemcsak maguk tün­tetnek, hanem szegényes öltözetű fele­ségeiket és félmesztelen gyermekeiket is a piaczra viszik, hogy ennek látására a társadalom jobbjai könyörületesek legyenek irántuk, épen úgy, mint nálunk hajdanában a nyomorék vásári koldusok, kik szinte elnyomorodott mesztelen tag-­í­jaikat mutogatták és siránkozó dalla­maikkal csikarták ki a könyör adományt, addig a magyar munkás és iparos mun­kája után lát és dolgozik, dolgozik még akkor is, ha esetleg bérét megkisebbí­­tették , mert a kevesebb bért jobbnak tartja a semminél. De azért nem mu­lasztja el egy pillanatra sem az arra való törekvést, hogy helyzetét javítsa. A magyar iparos első­sorban arra törekszik, hogy tudományát szélesbbítse, erre felhasznál minden kínálkozó helyes alkalmat, mit leginkább abból következ­tethetünk, mikor a kormány a vasár­napi munkaszünetet elrendelte azon czélból, hogy ezen időszak az iparosok művelődésére fordítassék, s a később e czélra tartott előadásokat egész lelke­sedéssel fogadták és ezrével tódult az iparosok ifja, örege a számukra tartott felolvasásokra és nemcsak, hogy ildomos­­ viselettel hallgatták azt, hanem annak­­ befejezése után meg is köszönték szép,­­ meleghangú rögtönzött, szavakkal a fel­olvasók fáradozását. Az iparosok or­szágos egyesülete, tagjainak áldozat­­készsége folytán, oly otthont teremt magának, melyről azt hinné majd az ember, hogy királyi palotában van. Minden oldalról jóindulatú törekvést, iparkodást látunk és ezen törekvések­ben nem az utolsó helyet foglalják el a magyar gépészek, mert egyleti létük rövid hat-hét évi fennállásuk után, bár küzdelemteljes éveket éltek át, ma már oly viszonyokat teremtettek összetar­tásuk és áldozatkészségük által, hogy már legközelebbi május 1-je napján eddigi­­ szakhelyiségüket egy kényelmes otthon­nal cserélik fel ; van több rendbeli czé­­lokra szolgáló alaptőkéjük, könyvtáruk és helyiségükben a napilapok számosai vannak asztalukon. De legutóbbi közgyű­lésük határozata folytán, egyrészt ügyeik nyilvántartása czéljából, de másrészt önművelődésük érdekében egy szaklap megindítását is elhatározták. Ezen el­határozást csakhamar tett követte, mert e sorok már az országos gépész egyesület hivatalos szakközlönye a „Magyar Gépipar“ hasábjait képezik Szükségét látta az országos gépész egyesület, hogy egy oly független és minden tekintetben czéljának megfelelő szaklappal bírjon, melynek hasábjain a magyar gépipar vívmányai érdemükhöz híven tárgyaltassanak, ismertessenek, mert nagy hátránynak ismeri — és pedig ezt leginkább és legszabatosabban az országos gépész egyesület szakférfiai avatkozás embertársának egészségét adja­­ vissza. Az ideges ember terhére van ön-­­­magának és környezetének. Hozzátartozóit f­elkínozza pedantériáival. Szóval mindezekre azt szokták mondani, hogy idegeink finomul­tak, túlfinomultak. Röviden ez volna az idegesség definíc­iója, mellőzve a szorosan vett tudományos fel­fogást, mert hiszen az ideg­tömecs mozgásait, az idegsejtek s idegrostok molleculáris mű­ködését még a tudós is alig érti, nem is érti. Azt kérdhetjük, hogy miféle tényezők azok, melyek ily abnormis állapotot szülnek ? Sokat írtak és beszéltek már róla. Felhozták az öröklékenységet s ebben igazuk van, mert egészséges gyermek csak egészséges szülőktől származhatik. Szólnak a zsenge korra szorított szellemi túlterhelésről, értel­metlen beemlézésekről, s ebben is igazuk van. Mert sano corpore, mens sana, csak egészséges testben lakik egészséges lélek. Gyermekeink nevelése pedig ugyancsak sok kívánni valót hagy maga után. A testnek adjuk meg ami testé, a szellemnek a mi a szellemé. Egyaránt és fokozatosan fej­lesszük az értelmet, vele karöltve a testet. Iskoláink azonban emészthetlen zagyvalékkal tömik tele ifjainkat, mig a test behatása alatt elpetyhüd. Tanórái 8—12-ig s 2—4-ig vagy 8—1-ig zaklatják a zsenge értelmet s honi feladataikkal gyötrik és kínozzák az vannak hívatva megítélni — azt, hogy a magyar gépipar nemcsak hogy az országban nem egészen ismert, hanem még maguk a gépészek között is sokan vannak, kik alig ismerik a magyar gép­gyárak egy részét, illetve azok munka­­képességét, gyártmányaiknak előállítási lehetőségét, nagyságát. Igaz, hogy bajos is volt azt eddig figyelemmel kísérni, főkép a vidéken lakó nagyszámú gépé­szeknek, mert erre szolgáló szakköz­lönyük nem volt, a napi politikai lapok pedig ily szakdolgokban nem terjesz­kedhetnek ki részletekre, pedig, hogy mily káros befolyással van és volt ez a magyar gépiparra, azt legjobban iga­zolja azon tény, hogy pl. a magyar gazdaközönség birtokában levő gazda­sági gépek kilenc­ tized része ma sem hazai készítmény, pedig, ha kellőkép tájékozva lenne a gazdaközönség, ha­marosan meggyőződhetne arról, hogy minden szükségletét nemcsak hason­­minőségben a külföldivel, hanem még sok esetben sokkal jobb és a különleges magyar viszonyoknak leginkább meg­felelő minőségben kaphatja hazai gyár­iparunk előállítása útján. Tehát, ha tekintetbe vesszük az e téren uralkodó viszonyainkat, meg kell vallanunk, hogy az országos gépész egyesület egy oly szakközlönynek, mely a fennálló hiá­nyokat van hivatva pótolni, kiadásával nemcsak tagjainak úgy szellemi, mint anyagi létükre jótékony befolyással bíró cselekményt vitt véghez, hanem nem­zet­gazdászati szempontból is mél­tányolandó dologra vállalkozott. De már csak azért is szükséges volt I ifjú szellemét. A tanító nem tanít, de a­­ könyvgyártás elvének hódolva, leczkét ad­­ és kikérdez. A gyermek nem ért, de azért tanul. Az idegesség okának tekintik sokan századunk rohamos haladását a villám a gőz és a technika terén. A fejvesztett törek­vést a hírnévre és meggazdagodásra, s végül magát a táplálkozást. S itt álljunk meg s vegyük fontolóra ez állítás lényegét. A táplálkozás feladata szer­vezetünknek felépítése, annak fenntartása s a kifejtettt erebek pótlása. Ha követjük a természet intését, az egyenes utat s kerüljük mindazt ami mesterkélt, úgy e fel­adatnak teljesen mégis fogunk felelni. A tápanyagok majd olyanok, hogy azok át­hasonulva, a szervezet építésére alkalmasak, majd pedig olyanok, melyek a hő, az erő pótlására szolgálnak. De a természet, hódolva a paritás elvének, képes arra, hogy egyik által pótolja a másikat. Ez azonban már a szervezet hátrányára szolgál. A dolog lényege itt a következőkben foglalható össze. A fehérnyefélék a test építkezésére valók nagy részben az erőkifejtés csak másodsorban ké­pezi feladatát. Azért tehát arra igyekszik a természet, hogy a fehérnyék gyors el­égése pótolva legyen más anyagokkal. A fehérnye tápanyagot a hús, a tojás és a tej adja, — az a­mi a gyors elégést meg­menti, a zsír a liszt, czukor, kocsonya (enyv- AJ MAGYAR GÉPIPAR" TÁRCZÁJA. A táplálkozás és az idegesség ) Korunkat az idegesség századának szoktuk nevezni. Ideges a munkás, a hivatalnok s a tőkepénzes. Az egyik azért mert sokat dolgozik, a másik pedig unalomból. Azt mondják, hogy a baj idegeinkben gyöke­redzik. Azt mondják, hogy túl vagyunk terhelve. Környezetünk izgékonysága, nyug­talansága, álmatlan éjjeleink, funktionális működésünk zavara, türelmetlenségünk, fel­­fellobbanó haragunk, mind megannyi jelen­ség, melyre azt mondjuk, hogy idegesség. Vannak a­kik irtóznak a fénytől, de azért a bálterem sima padlóján kecsesen mozog­nak a zene accordjaira ; irtóznak a vértől rosszul érzik magukat, szédülés fogja el őket, de azért ha tyúkszemükre hágnak, képesek embert ölni s megfosztani nőt a férjtől s a gyermeket a szerető apától s a párosviadal miatt rászabott büntetést nem tekintik megbecstelenítőnek. Irtózik megölni a csirkét, de ha sülve kerül asztalára, ké­­jelegve élvezi zamatát. Borzongással hall­gatja, ha az orvos életmentő műtevéséről olvas, de nem gondolja meg, hogy a be- *) Dr. Novotny Lajostól. *) Novotny főorvos úr rendkívül érdekes felol­vasásainak egyikét mutatjuk itt be t. olvasóinknak. MAGYAR GÉPIPAR 1892. márczius 15.

Next