Magyar Grafika, 1924 (5. évfolyam, 3-12. szám)

1924-03-01 / 3-4. szám

A GRAFIKAI IPARÁGAK ÉS ROKONSZAKMÁK FEJLESZTÉSÉT SZOLGÁLÓ UNGARISCHE GRAPHIK ÉS GRAFICA MAGHIARA CÍMŰ MELLÉKLAPOKKAL SZERKESZTI ÉS KIADJA BÍ­RÓ MIKLÓS. MEGJELENIK ÉVENKÉNT HATSZOR FEBRUÁR, ÁPRILIS, JÚNIUS, AUGUSZTUS, OKTÓBER, DECEMBER HÓNAPBAN V. ÉVFOLYAM 3.-3. SZÁM. 1920 MÁRCIUS-ÁPRILIS ELMÉLET ÉS GYAKORLAT MAGYAR NYOMDÁSZTÁRSADALOM minden tagja egyetért abban, hogy a nyomdaipart fejleszteni, színvonalát emelni kell és hogy a magyar grafikai szakirodalomra — mint olyan tényezőre, amely ezeknek a célok­nak elérését elősegíti — igen nagy szükség van. E tekintetben nem is lehet véleményeltérés közöttünk s mi a magunk részéről a legsúlyosabb áldozatok árán is fejlesztettük a magyar szakirodalom egyik elvitat­­hatatlanul fontos tényezőjét: a MAGYAR GRAFIKÁT. Fejlesztettük pedig abból a mélységes meggyőződésből folyólag, amely egy nyomdá­­szati szaklapnak kizárólagos céljaiul tűzi ki: mindenkor előljárni a jó példával, a szakma­­fejlesztésnek útját egyengetni, gyakorlatias célszerűségre, ízlésre és művészetre oktatni olva­sóit s ezeken felül ország-világ előtt dokumentálni a hazai nyomdaipar fejlettségét, mint a kultoria egyik legfontosabb fokmérőjét. Aki összehasonlítja a mai MAGYAR GRAFIKÁT a négy év előtti szerényke füzetecskékkel, aki figyelembe veszi a külföldnek olyan egysé­gesen megnyilvánuló elismerését, az nem vonhatja kétségbe, hogy a MAGYAR GRAFIKA becsülettel végzi feladatait s belföldi és külföldi vonatkozásban egyaránt tényezővé vált. Ezzel szemben ismételten kell rámutatnunk arra a szomorú tényre, hogy ezeket a nagy áldozatokkal kivívott sikereket a hazai szakmai körök nem méltányolják érdemük szerint. A magyar­ nyomdatulajdonosok és üzemeiket felszerelő s anyagokkal ellátó cégek vezetői nem méltányolják törekvéseinket, nem értékelik kellőkép lapunk fontosságát, pedig az ő legeminensebb érdekük: a magy­ar garfikai iparágak fejlődése, igen erős nexus­ban áll a magyar szakirodalom fejlesztésével. Ezt a magyar nyomdásztársadalom eme szárnyán nagyon jól tudják és hirdetik is. A gyakorlati ténykedés azonban ebben a vonat­kozásban homlokegyenest ellenkezik az elméleti felfogással s kétségtelenül bizonyítja, hogy a szakirodalompártolás gyakorlati kultiválását nem űzik olyan őszinteséggel, mint amilyenről a munkásság tett tanúságot azzal, hogy csorbítatlan hűséggel kitartott a MAGYAR GRAFIKA mellett s hitet tett a magyar szakmafejlesztés előmozdításának fontosságáról. 57

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék