Magyar Grafika, 1924 (5. évfolyam, 3-12. szám)
1924-03-01 / 3-4. szám
lehetővé, hogy a tanuló munkások a kalkuláció alapjait a gyakorlatban sajátíthassák el (átalakulás !). Egyetlen szakosztálynak sem szabad különleges előnyöket nyújtani, még a tervezési osztálynak sem, mert a grafikai ipar nem arra való, hogy a művészetet fejlessze és támogassa, hanem a művészet hivatása az, hogy a grafikai iparra fejlesztően hasson, így aztán az intézet munkájára nem a művészi vezetőknek a divattól is függő nézetei, hanem a megrendelő akarata gyakorolhatna döntő befolyást. A művésznevelő törekvéseket aztán megfelelő korlátok közé kellene szorítani, mert a gyakorlatban a legritkább esetben lehet azok alapelveivel érvényesülni, hanem a különféle törekvések összeegyeztetése fog a legjárhatóbb útnak bizonyulni. Tudom, hogy ezek a javaslatok a művészet- és nevelésfanatikusok ellenzésével fognak találkozni, de a gyakorlati élet egészen más, mint amilyennek ezek az emberek gondolják. Itt pedig nem művészeti iskolákról, hanem tanműhelyekről lenne szó. Dr. Herbert Hauschild, Leipzig William Caxton A a nyomdászat történetének első fejezete Gutenberget illeti, úgy a másodikat minden bizonynyal azoknak az úttörőknek kell szentelnünk, akik az egyes országokban meghonosítói voltak a szedőszekrényeknek s a nyomtató préseknek. Csaknem minden országnak van egy ilyen második Gutenbergje, sőt mindjárt maga Németország is mindent elkövet, hogy korszakalkotó fiának érdemeit Fust és Schoeffer javára kissé leértékelje. E fogalommá vált triumvirátushoz az angol William Caxton csatlakozik, kit honfitársai joggal tekintenek a brit tipográfia megteremtőjének. Hiteles nyomtatványai elegendő számmal maradtak fenn, ezekből világos képet alkothatunk magunknak képességeiről és nyomdaművészeti teljesítményének értékéről s ezek valóban arról győznek meg, hogy az angol nyomdászat már az inkunabulumokban is függetleníteni igyekezett magát a német és a németalföldi nyomdatechnika stílusától s ezzel elérte azt, hogy amíg Gutenberg és Schoeffer nyomtatványait úgyszólván csak a technikai foka különbözteti meg egymástól, addig a kivitel Caxton-nyomtatványokon már maga a betűtípus, a szövegcsoportosítás aránya, a kolumnák beosztása és a tördelés stílusa képviselik a félreismerhetetlen angol karaktert. Caxton életével és működésével több író foglalkozott, de a legértékesebb adatokat Slater, Blades és J. Ames könyveiben találjuk. Különösen fontos forrásmunka Blades-é, mely »The Life and typography of William Caxton« cím alatt, 1862-ben Londonban jelent meg s ma már legfeljebb szakkönyvtárakban olvasható. Eszerint Caxton a Kent grófságban, 1412 táján született, Londonban nevelkedett és eleinte kereskedőnek készült; úgy látszik, meg is kezdte a kereskedői pályát, mert tagja lett a londoni kereskedő-szövetségnek. 1441-ben vagy 42-ben átlátogatott a kontinensre s itt főkép Hollandiában és Flandriában tartózkodott. Flandriai időzése alatt — 1464-ben — érte őt királyának, IV. Edvárdnak az a megbízatása, hogy a közötte és a burgundi Jó Lajos között régebben kötött kereskedelmi szerződést hosszabbítsa meg. Ebből a megbízásból kifolyólag — 1468-ban — ott találjuk őt Edvárd testvérének, Yorki Margitnak, Merész Károly nejének kíséretében, akivel bejárja Délnémetországot és Flandriát, hosszabb időt tölt Kölnben, majd Brüggében, a szakmát is hihetőleg itt sajátítja el és — 1474-ben — már mint nyomdász tér vissza hazájába, ahol haláláig, 1492-ig, a nyomdászatnak szenteli élete hátralevő idejét. Ezek az adatok bizony elég homályosak, sőt nyomdászattörténeti szempontból annyira hézagosak, hogy meglehetősen tág teret nyitnak a Caxton-nyomtatványokra vonatkozó elég sokféle következtetés számára. Bizonyos, hogy Caxton személye attól az időtől kezdve válik érdekessé reánk nézve, amikor Margit udvari kíséretének tagjává lesz, mert ez a minősége hozza meg számára a lehetőséget, hogy a nyomdászattal gyakorlatilag is megismerkedjék. Nem tudjuk határozottan, hogy mi volt a hivatala, címe s a rangja, de bizonyos, hogy állása bizalmas természetű lehetett és állandó érintkezést biztosíthatott számára Margittal, aki őt például azzal is megbízta, hogy vele fordíttatta le angol nyelvre Raoul Le Fevre-nek annak idején igen kedvelt mondagyűjteményét, a »Recueil des histoires de Troyes«-t,az első francia nyelven nyomtatott könyvet. Ezt a munkáját Caxton 1468-ban kezdte el s amikor a fordítása elkészült, a kinyomtatására is vállalkozott, személyesen ment le ez ügyben Kölnbe és ott volt 1471-ig, míg a könyv elkészült. Érdekes találkozása a véletlennek: az első francia kiadvány fordításából született meg az első angol nyelven (nem angol földön) nyomtatott könyv. Angolul »Recuyell of the historyes of Troyes cím alatt (Kölnben) jelent meg. Caxtont ez a sikere annyira fellelkesítte, hogy Johann Weldener löweni nyomdász útján, akivel később is összeköttetésben maradt, egy teljes nyomdaberendezést vásárolt magának, azt az akkori nyomdászok szokása szerint egy könyvkötőműhellyel is kiegészítette, mindezt Angliába vitette s ott haladéktalanul üzembe helyezte. A kutatóknak nem sikerült kideríteniök,hogy Caxton