Magyar Grafika, 1926 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1-2. szám

nálunk Európában ahány ház, annyi szokás, ellentétben Amerikával, ahol csakis egyféle magasság van haszná­latban, aminek óriási gazdasági előnyei vannak. A betű anyaga feltalálása óta mindeddig megmaradt annak, ami volt: ónötvözet, noha ennek vegyülete vég­telenségig változó. Újabb időben folynak a kísérletek a rézből öntött betűkkel, az eredmény elbírálása nem tartozik e tanulmány szűk keretébe. A nagyobb fal­ragaszbetűk néhány száz éven át csupán fából készültek, néhány évtized óta készülnek rézből is és vaskompo­­zícióból. Kísérletek is folytak üveg-, porcellán- és celluloid­betűkkel, de bizony nagyon kevés eredménnyel. A kizárások, törzök (Durch­schuss), kvadrátok, stégek hasz­nálata egyidős a könyvnyom­tatással. A stégek sok ideig fá­ból készültek, amely fastégek a háború alatti ínséges időben újból visszatértek. Újabban vasból is készítenek stégeket. A vonalak régebben tisztán ónból készültek, néhány év­tized óta mindinkább tökéle­tesebb és pontosabb gépek segélyével rézből készítik. E rézvonalak tudvalevőleg tar­­tósabbak, jobbak az ón vona­laknál. A betűk és egyéb anyagok befogadására szolgáló reke­­szes szekrények és fiókok, vala­mint az ezeknek elhelyezésére szolgáló állványok szintén n­s­m­e­­­t . l­á­n­c . könyvnyomtatás első idejéből származnak, csupán az asztalosipar haladásával lettek tökéletesbítve és kisebbítve,­egyébként változatlanok. Régi szerszáma a betűszedőnek a sorjázó (szedővas), Winkelhaken. Gutenberget számos régi képen ezzel az eszközzel kezében látjuk ábrázolva, ami alighanem csak fantáziaszülte téves beállítás. Ugyanis ez első sorjázók fából készült,esetlen nagy eszközök, amelyeket aligha le­hetett állandóan a kézben tartani, hanem a betűszekrény szélére fektetve használhatták. Volt alkalmam ilyen fából készült, több száz éves sorjázót néhány év előtt a fe­­rencrendi szerzetesek kolozsvári kolostorában látni, ahová egyéb érdekes könyvnyomtatásbeli régiségekkel együtt eme szerzetesrendnek csíksomlyói néhány száz éves, már megszűnt könyvnyomtató műhelyéből került ki. Ez az eszköz is csak anyagjában változott, mert idővel vasból, rézből, aluminiumból készült. Závárzata több­kevesebb módosításon ment át. A szedőhajók eredetileg szintén csakis fából készültek, később horganyból, vasból. Később némely esetben a szedő munkájának könnyebbítésére horganylemezből készült nyelvvel látták el. Újabban takarékossági szem­pontból ez ismét elmaradt. Kicsi, jelentéktelen eszköznek látszik az ár, pedig ennek is már jelentékeny múltja van. Elődeink már jó 2—300 évvel ezelőtt is használták a javításnál. A csiptető azonban alig 30—40 éves múltra tekinthet vissza, kiindulási pontja Franciaország, ahol az orvosi műszerek előkelő kellékraktárából került a plebejusi könyvnyomtató­ szerszámok közé. Emlékezzünk meg a mesterszedőinknek jelenleg ked­ves eszközéről a hajlító készülékről, amely negyedkörös fémlemezekből összeállított elmés gépecske. Alig 30— 40 éves. A vonalgyalu és vonalvágó már jóval öregebb. Hosszú ideig volt a levonókefe mint segédeszköz általá­nos használatban. Néhány évtizeddel előbb kiszorították a legkülönbözőbb típusú és sokszor igen elmés szerke­zetű korrektúralevonó készülékek. Nagyobb üzemekben ezt a célt a kézisajtó szolgálja. A kefe egyik-másik kisebb vidéki üzemben még ma is szolgálatot tesz. Fentebbiekben megismertük a kéziszedés eszközei­nek történetét, vessünk még pillantást a szedőgépekre. A betűszedésnek géppel való elvégzésére közel két­száz évvel ezelőtt történtek már kísérletek. Számtalan meddő találmány, sok-sok szabadalom jelzi a szedőgép- 4

Next