Magyar Grafika, 1926 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1926-07-01 / 7-8. szám

mert munkájának és tehetségének nagyobb elismeréséül és jutalmául tekinti a tényt, hogy követik és tőle tanulnak. Lapunk e havi számának fedelét és mellék­­leteit - mint fentebb már említettük - Kun Mihály tervezte. Vázlatai nyomán e szedés­­példákat szedték: Lombár Lászlót, Paxián Péter, Springer Ferenc és Andrássi Győző. A nyomtatást Leib Károly gépmester kollé­­gánk végezte, aki a szövegíveket is nyomta. A GRAFIKAI MŰVÉSZETEK KÖNYV­TÁRA harmadik és negyedik kötete jelent meg lapunk zártáig. A harmadik kötet Löwy Sala­mon és Novák László Betűművészetének má­sodik és befejező kötete. Erre a kötetre fokozott mértékben áll mindaz az elismerés, amellyel megelőzőjét illettük. Az elején a betűvetést, a betűtervezést tárgyalja és ismerteti a betűírás szerszámait a legprimitívebbtől a mai betű­vetési szerszámok legfejlettebbjéig, mellék­leteken, illetve ábrákon mutatja be a külön­böző írószerrel írható betűtípusokat. Nagyon tanulságos a modern betűöntődés betűk igen gazdag sorozatának szemlélése. Külön mel­lékleteken mutatják be a szerzők a szaktan­folyamok legszebb betűvetési példáit, a világ­híres betűtervező művészek betűit, monogra­mokat és grafikusművészek szignettjeit. Az ábrák, mellékletek nagyszerűen simulnak a szöveghez, a szöveg viszont a bemutatott anyag szakszerű, érdekes magyarázata.Mint a betűnek talán a világ szakirodalmában is páratlan monográfiája, nagy hiányt pótol ez a két kötet, amelynek nem szabadna hiányozni egy valamirevaló nyomda könyvespolcáról sem. A negyedik kötetet Dukai Károly és Novák László írták. Címe: Grafikai rajz és metszés. Mint előző kötetei, bevezetőben ez is a fejlő­déstörténeti visszapillantással kezdi. Azután egy íven keresztül a mértani rajzban oktat szóban és ábrákban. A szabadkézi rajz már kézügyesség dolga, amit könyvből megtanulni nem lehet. Azonban mint minden gyakorlati tevékenységnek, a rajznak is van elméleti része, amit a jó rajzolónak ép úgy meg kell ta­nulnia, mint a jó zenésznek a zeneelméletet, a festőnek a színelméletet. A Grafikai rajz és metszés a tipográfiai tervezőt megismerteti a munkájához szükséges rajz elméletével, ame­lyet azután a gyakorlatban hasznosíthat. A szabadkézi rajzhoz különben is sok-sok útmu­tatást találunk a kötetben. A példák gazdag­ságához több rajzzal járult hozzá Dukai kolléga, akinek két ceruzarajza a legjobbakhoz tartozik. Az ornamentális rajz tudása is egyik fő feltétele a jó akcidensszedőnek, aki erre nézve is talál nem egy jó tanácsot a könyvben. A természetes alakú tárgyak, virágok, lepkék és egyéb szárnyasok stilizálási lehetőségeit számos ábrában és mellékletben mutatja be e kötet, ami csak termékenyítőleg hathat a szemlélőre. Az egyik fejezet a díszítő festéssel foglalkozik. A grafikai vázlatozásról többet szerettünk volna olvasni a könyvben, de be­látjuk, hogy a tér korlátozott volta ezt lehe­tetlenné teszi. Ugyanezt mondhatjuk Grafikai metszés című fejezetéről is. Tekintettel az ólommetszésben ügyes társszerzőre, a példák csaknem mindegyike ólommetszés. A 116. és 117. oldalakon lenyomtatott tém­a- és záró­­ornamensek az ólomreszelés mestermunkái. Sajnálattal mellőzzük a többi: Maser­, linó stb. metszési példákat. Nyolc fejezet van a szóban­­levő kötetben, de kiérezzü­k belőlük a szerzők fizikai fájdalmát amiatt, hogy ennyire össze kellett sűríteniük témáikat, holott mindegyik fejezet anyagából bizonyára egy-egy kötetnyit is írhattak volna. A figurális rajz című fejezet félszeg figurái helyett mi talán példaadóbbakat választottunk volna, a szöveg maga azonban rendkívül értékes. A harmadik és negyedik kötet nyomása és külső kiállítása hasonló az előbbiekhez. Méltók arra, hogy nyomdászati szakkönyvek mintául szolgáljanak. Melegen ajánljuk minden könyvnyomtatónak. .. SZÍNES PAPÍRKIVÁGÁSOKAT repro­­diálunk e szám 150-152. oldalain. E kedves, eredetiben színpompás, harmonikus dolgok művésze Végh Dezső iparművész, akinek mun­­káit a hivatalos magyar művészvilág jól ismeri, de akinek sokat ígérő tehetségét főként a kül­­földi szakvilág méltányolja és elismeri. Idehaza néhány évvel ezelőtt a­z Madame­ című folyó­iratban jelentek meg igen kedves dolgai és mos­tanában az Athenaeum és a Franklin kiad­ványai részére dolgozik mint illusztrátor. Kül­földön híre-neve sokkal szélesebb körökben is­meretes, amit Párizsban és Londonban nyert kitüntetései mindennél ékesebben bizonyítanak. Ilyen kitüntetéseinek hosszú sorát az elismerő kritikai megemlékezések tetézik. A lapunkban reprodukált három színes papír kivágása és egy rajza úgy színezésben, mint rajzbeli techni­­kában egyaránt legjobban sikerült munkái közé sorolhatók. EBEK PÁL FÜZETEI. Két rendkívül ele­gáns és nagy ízléssel elkészített füzetet küldött be hozzánk Elek Pál, a budapesti Elek Lipót nyomdatulajdonos fia, aki jelenleg Német­országban folytatja tanulmányait. AZ első füzet a„Könyvművészet­­ címet viseli és tömör összefoglalásban feleletet ad arra az igen fontos kérdésre, hogy milyen eszközökkel lehet egy könyvet művészi produktummá tenni? A szö­veg írója inkább a megrendelőkhöz szól e kis füzetében, de írását megszívlelhetnék a nyom­dászok és a könyvkiadók is, akik nálunk tud­valevőleg csak a legritkább esetben fektetnek súlyt a könyv művészi és helyes tipográfiai szempontból való ízlés teljes elkészítésére. A másik füzet »A reklám« címmel jelent meg s tu­lajdonképpen az „EKE" reklámatelier és Elek Lipót nyomda prospektusa és tájékoztatója a reklámnyomtatványokat rendelő közön­ségnek. Tartalma ennek is rendkívül tanulságos és megszívlelésre méltó. Mindkét füzetet a szerző maga szedte és nyomtatta ki a lipcsei grafikai művészeti akadémiának Belwe tanár által vezetett osztályán, ami már maga is bizonysága annak, hogy tökéletesen szép el­rendezésű könyvekkel gazdagította Elek Pál a magyar szakirodalmat. JU­BILEUMI MEGHÍVÓK. A nyomdász­jubileumi meghívók mindenkor kedves és szí­vesen vállalt feladatát képezték az akcidens­­szedőknek. Már hogy is ne volna kedvenc fel­adat az olyan munka, amelynél a fantázia szabadon csaponghat, amelynél nem igen szokott a megrendelő okvetetlenkedni és a már kész remekműveken hajmeresztő változtatá­sokat eszközölni. Legutóbb a Hornyánszky és a Pallas nyomdák személyzeteinek ünnepi meg­hívóit juttatták hozzánk megbírálás céljából is. A Hornyánszky nyomda meghívója Schulz János búcsúestélyére a szedéstechnika legfris­sebb hajtásai nyomán készült, egészben véve jól megkonstruált munka, de az iniciálisnak metszett, elrajzolt és kicifrázott »S« betű sehogy sem illik a klasszikusan nemes vonású Amzs­­antikvához. A Pallas nyomda meghívója Mezey Jakab és Pálfy Gyula jubileumára ki esőtt munka. Végh Dezső grafikus festőművész színespapír- kivágásaiból

Next