Magyar Grafikai Szaklap, 1948 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1. szám
SZÁZ ÉV távlatából a kulturális és gazdasági élet együttható kapcsolatának megható képe tárul elénk. Azt mondja egyik jeles professzorunk alapvető közgazdaságtanában, hogy a termelés irányításának három szempontja : a közgazdasági, a magángazdasági és a műszaki cél küzdelmében csak az utóbbi kettő viaskodik valójában, míg az első a háttérben szemlélődve marad, hogy mindig ugyanazt láthassa a küzdelemnek a végén : a magángazdasági szempont győzelmét. Tehát a jövedelmezőség irányítja a termelést. Ez természetesen így is volt általában, de a nyomdászok itt sem voltak beskatulyázhatók ilyen dogmatikus szabályokba. A tizenkilencedik század hősi lelkületű nyomdászai igenis, nem a rideg önérdeket, hanem sokat gyötört nemzetünk szellemi felszabadulását, a kultúrmissziót tekintették mindenek fölött állónak s csak azután az üzleti vállalkozást, a hasznot. Trattner, Emich, Länderer, Wodianer, Bagó, Kertész ésatöbbi, neves és névtelen, jobbára idegennevű, de izzó magyarlelkű nagy nyomdászaink nevezetes hősei nemzeti küzdelmeinknek. Kazinczy, Kisfaludy, Vörösmarty, Jókai, Kemény, Arany, Tompa, Petőfi, Kossuth és Széchenyi lángesze általuk, az ő áldozatkészségükből nyerhetett nyilvánosságot, s nagyszerű könyvnyomtató mestereink példamutatása és bátor felelősségvállalása, nem utolsósorban pedig anyagi támogatása nélkül ma sokkal, sokkal szegényebb lenne a magyar kultúra, és színben, képben a magyar nemzet históriája is . .. Idézzünk egyetlen adatot ennek bizonyítására ? A fiatalon elhunyt Trattner Tamás egymaga olyan lankadatlan buzgalommal fáradozott a nemzet közjaváért, hogy rövid élete alatt, 1817 és 1825 között 827 munka hagyta el sajtóját és ezek közül több mint 400 magyar nyelvű. Ha egyegy mű hasznosságáról meg volt győződve, nem csekély áldozatok árán is, ő kiadta azt. Ilyen nyomdászaink és kiadóink pedig szép számmal voltak.* A TIZENKILENCEDIK század kezdete óta Pest-Buda lett az ország igazi fővárosa, a magyarság természetes és szellemi életének központja, kulturális életünk irányítója. Betetőzte a fejlődést a Pesti Hírlapnak 1841-ben történt megindítása, mely lapnak Kossuth Lajos hírlapírói tehetsége adott országos jelentőséget. Kossuth Lajos lángesze kiküszöbölte az addigi vicinális és rendi érdekű irányzatokat és lapjával az egyetemleges országos érdekek szószólója és irányítója lett. A rendi alkotmánynak és a vármegyei közgyűléseknek, meg a pozsonyi országgyűlési tárgyalásoknak politikai decentralizációja helyébe fokozatosan, a Pesten meginduló politikai pártszervezkedés központosító hatása jutott érvényre és az 1848. évi utolsó pozsonyi országgyűlésen végre a modern állameszme győzött a roskatag rendi alkotmány felett. A vármegyei központok politikai jelentősége megcsökkent, Pest gyorsiramú fejlődésével hamarosan túlszárnyalva Budát, az ország valóságos központjává lett. LEVÉLTÁRI ADATOK alapján, a száz év előtti Pest-budai nyomdák ügyére vonatkozóan az alábbi vázlatos kép tárul elénk. A nyomdákra vonatkozó mindenfajta kérdésnek a kiindulópontja ebben az időben, az 1847 november 7-ére Pozsonyba hirdetett országgyűlésen V. Ferdinánd 4. rendeletének 18. cikkeként, az 1848 ápr. 11 -én hozott sajtótörvény volt. Ez az előző vizsgálatot (cenzúrát) örökre eltörli és visszaállítja a sajtószabadságot, amint azt a március 15-i Tizenkét pont közül a legelső követelte. Ennek a törvénynek sarkalatos első paragrafusa így foglalja össze a lényeget: »Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti«. — A közlés eszköze a nyomda, a törvénynek tehát arról is külön meg kell emlékeznie, amint azt a 4. fejezetben teszi : »37. §. Nyomdát és kőnyomdát felállíthat minden, a ki az 1840 : 16. tczikk 1. és 2. fejezetében foglalt rendeleteknek eleget tévén, melyben lakik, azon törvényhatóság elnökének szándékát bejelenti, a ki erről a belügyek miniszterét értesíti , és a fővárosban 4000, egyebütt 2000 forintot részére 5%-tel kamatozandót, letesz. 38. §. Ki titkolt nyomdát s kőnyomdát bír, tudniillik mely nincs bejelentve, műszereinek kobzásán túl, 1 évi fogsággal és 2000 forintig terjedhető büntetéssel fog büntettetni. 39. §. Minden nyomdabirtokos lakát és sajtóinak helyét, az illető törvényhatóság elnökének bejelenteni tartozván, ezenkívül köteles egy átzsinórozott és elnökileg lepecsételt könyvet tartani, melyben mindenféle kis és nagy nyomtatvány elkészültének ideje, továbbá alakja, czíme: 4