Magyar Hiradástechnika, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11-12. szám

Bevezető A Magyar Híradástechnika ezen számát a VK12 típusú 12-csatornás vivőáramú távbeszélő­rendszer ismertetésére fordítjuk. Ez az első sokcsatornás távbeszélőrendszer, melyet hazánk­ban fejlesztettek ki és melynek első példányát most helyezik üzembe. Ennek az eseménynek a műszaki és gazdasági jelentősége egyaránt nagy. Az új berendezéssel egyetlen négyhuzalos áram­körön tizenkét egyidejű távbeszélő összeköttetés létesítése válik lehetővé. Ha ugyanezt a forgalmat hangfrekvenciás rendszerekkel akarjuk megoldani, akkor, a fantom áramköröket is kihasználva, 8 érnégyesre van szükség, ami azt jelenti, hogy 32 érből álló kábelt kell lefektetni, 0,9 mm érátmé­rővel és a szokásos pupírozással. Ez km-enként 185 kg vörösréz huzal felhasználását jelenti. A 12-csatornás rendszer működtetéséhez összesen 4 érre van szükség, melyek átmérője 1,2 mm, pupinozás nélkül. E 4 év súlya km-enként 40,3 kg, azaz a vörösréz megtakarítás km-enként kb. 145 kg. Egy 200 km hosszú összeköttetés esetén a megtakarítás közel 3 vagont tesz ki. Talán még jellemzőbbek a számok, ha a rézfogyasztást csa­­tornakm-enként számoljuk : a négyhuzalos hang­­frekvenciás rendszer rézszükséglete csatornakm­­enként 15,4 kg, a 12-csatornás rendszeré 3,36 kg. Még nagyobb azonban az új berendezés gazdasági jelentősége, ha meggondoljuk, hogy ez csak az első lépés a 60-csatornás rendszer kidolgozása felé, melynek csatornánkénti rézfogyasztása csupán 0,67 kg/km lesz. További anyagmegtakarítást eredményez, ha a sokcsatornás kábel fantom áramköreit egyéb hírközlés, például zeneközvetítés céljára kihasználjuk, mivel az ilyen összeköttetések létesítése vörösréz fogyasztással már nem jár. Az új rendszer, különösen annak továbbfejlesztett, 60-csatornás kivitele lehetővé fogja tenni, hogy nagy ipari és mezőgazdasági gócpontjaink között az állandóan növekvő hírközlő igényeket gazda­ságos úton elégíthessük ki. Nem kisebb az új rendszer jelentősége műszaki szempontból, híradástechnikai iparunk fejlődésé­nek a szempontjából sem. Köztudomású, hogy a háború előtt átviteltechnikai fejlesztés hazánkban alig volt és iparunk túlnyomórészt külföldön fej­lesztett berendezéseket gyártott. A háború alatt még a külföldi eredmények átvétele is szünetelt. A fordulatot, mint sok minden másban, ebben is a felszabadulás hozta meg, amikor a magyar átviteltechnika is a maga lábára állt. A romok eltakarítása és az újjáépítés sok esztendőt vett igénybe, de az új magyar távkábelhálózatot már nemcsak magyar munkások készítették, hanem ma­gyar mérnökök tervezték is. A híradástechnikai és ezen belül az átviteltechnikai oktatás bevezetése a középfokú és az egyetemi oktatásba új szakembe­reket nevelt és ezzel lehetővé vált, hogy gyáraink­ban kifejezetten fejlesztéssel foglalkozó csoportok alakuljanak. A 12-csatornás kábeles rendszer létre­hozása is bebizonyította, hogy a nagy befektetés nem volt hiábavaló : átviteltechnikusaink rövid idő alatt olyan berendezést fejlesztettek ki, amely világviszonylatban is megállja a helyét, mivel minősége a nemzetközileg elfogadott mértéket felülmúlja. A fejlesztőknek igen sok nehéz műszaki feladatot kellett megoldaniuk, többek között a kristályok és kristályszűrők tervezésének és gyár­tásának a problémáit, sok új megbízható és kor­szerű alkatrészt kellett kifejleszteniük, új konstruk­ciós elveket kellett bevezetniük. A berendezés elké­szítésével átviteltechnikai iparunk is bebizonyította életrevalóságát és az új berendezés külföldön is emelni fogja híradástechnikai iparunk tekintélyét. A berendezést ismertető cikkeket a fejlesztők írták, ezért felesleges itt az egyes neveket külön kiemelni. De meg kell külön emlékeznünk azokról az ezúttal névtelen hősökről, akik a sok nehéz részletkérdés megoldásában segítettek és azokról a fizikai dolgozókról, akik lelkes munkájukkal a sikerhez hozzájárultak. Izsák Miklós

Next