Magyar Hiradástechnika, 1959 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1959-02-01 / 1. szám

Háromcsatornás légvezetékes vivőáramú távbeszélő berendezés LAJKÓ SÁNDOR BHG. Átviteltechnikai Gyártmány fej­leszt­és­ i cikk az újonnan kibocsátott háromcsator­nás berendezés alkalmazási kérdéseinek rövid ismertetése után részletes tömbvázlat segítsé­gével bemutatja a berendezés áramköri fel­építését, szintadatait és működési elvét. Kitér a beszédsávon kívüli­ jelzésátvitel, közbeeső, erősí­tők és a pilotszabályozás, valamint a vivőfrekven­cia ellátás ismertetésére. Befejezésül a berendezés különféle konstrukciós összeállítását mutatja be. 1. Általában Nagy távolságok áthidalására ma még el­­terjedten használják a légvezetékeket különösen olyan helyeken, ahol kisebb csatornaszám is elengendő — viszonyítva a több száz csatorna átvitelére alkalmas kábeles és rádiós össze­köttetésekhez — valamint olyan területeken, ahol a terepviszonyok és egyéb körülmények nem teszik lehetővé az erősítő állomások sűrű felállítását. A légvezeték áramkörök, hangfrekvenciás ki­használása mellett a BTO—3/4 típusú három­­csatornás berendezés alkalmazásával gazdaság­­os módon lehet növelni a vezetékek kihasz­nálását nagy távolságok áthidalására is. E be­rendezés segítségével légvezeték áramkörönként három jó minőségű távbeszélő összeköttetést létesíthetünk, négy váltóáramú távírócsatorna egyidejű átvitelével. Uj módon a vezetéken át­vihető frekvencia tartomány a fizikai áramkör beszédsávja fölött 31 kHz-ig jól kihasználható és lehetőség van később, a forgalmi igények növekedtével a frekvencia tartomány fölött, 12-csatornás rendszerek telepítésére is. Azokban a viszonylatokban, ahol elegendő hárommal növelni a távbeszélő csatornák szá­mát, rendszerint nincs szükség sok távíró csatornára sem. Megvan ugyan a lehetősége annak, hogy bármelyik távbeszélő csatornán 24 váltóáramú távíró csatornát működtessünk, de ez kisebb igény esetén nem volna gazdaságos, mert néhány távíró csatorna kedvéért a három távbeszélő csatorna közül egyet fel kellene áldozni. Ezért van jelentősége a berendezés olyan kiképzésének, hogy a három távbeszélő csatorna érintetlenül hagyása mellett lehetőség van négy váltóáramú távíró csatorna átvitelére az átviteli frekvencia tartomány szélén. A meg­oldás gazdaságos, mert ezen távíró csatornák együtt haladnak a távbeszélő csatornákkal, erősítésükre semm­iféle külön szerelvényre nincs szükség. A berendezés négyféle frekvencia fekvéssel készül. Ez a légvezetéken keletkező áthallások érthetetlenné tétele által lehetővé teszi több BTO—3/4 berendezés párhuzamos üzemét ugyan­azon az oszlopsoron. A csatornákkal párhuzamosan — a kölcsönös zavartatás kizárásával — hívó és távválasztó jelek átvitelére alkalmas beszédsávon kívüli jelzőcsatornák működnek. A berendezés átviteltechnikai adatai meg­felelnek a CCITT vonatkozó ajánlásainak, vala­mint a posta­üzemi gyakorlat követelményei­nek. A berendezés a legkorszerűbb konstrukciós megoldásokkal épült fel, szekrényes, dugaszol­­ható kivitelű. Az állomások összeállítása több­féle kombinációban is lehetséges a kiépítendő kapacitásnak megfelelően. Az összeköttetések üzembehelyezése és a berendezések kezelése egyszerű. 2. A berendezés áramköri ismertetése. (1. sz.­­ábra). Frekvencia kiosztás. Az első modulálási fokozatban a három csatorna beszédsávját 12, 16 illetőleg 20 kHz-cel moduláljuk és az így kapott felső oldalsávokat visszük át. A három átviendő oldalsávot a 12—24 kHz frekvencasávban előcsoporttá egyesít­jük. E háromcsatornás előcsoport a 12-csatornás csoportképzéshez is használható (lásd korábbi közleményünkben [1]). A második modulálás az előcsoportot a 84— 96 kHz frekvencia sávba teszi át 72 vagy 108 kHz előcsoportvívő alkalmazásával. E sáv része a CCITT által javasolt­­ alapcsoportnak (60—108 ki­Hz). Egy további modulálás, melyet iránymodulálásnak tekinthetünk, viszi át az előcsoportot abba a sávba, amely a vonalon átvitelre kerül. Az előcsoport (F1) és iránymoduláló (F2) frekvenciákat, melyek az А, В, C és D típuson­ként változnak, az 1. ábrán látható modulációs séma tünteti fel. A négy típus — mint a be­vezetőben írtuk — egymástól csupán a frek­venciasávok elhelyezésében illetőleg állásában különbözik. A négy távírócsatornát (vivők: 420, 540, 660 és 780 Hz) a távbeszélő csatornákkal való egyesítés előtt két fokozatban moduláljuk. Az első 12 kHz-cel történik, majd a sávszűrővel kiválasztott alsó oldalsávot 72 vagy 108 kHz-cel helyezzük át a 84—96 kh­z-es alapcsoport sáv mellé. Lényegében tehát itt történik a táv­beszélő és távíró csatornák egyesítése. Ugyan­itt vezetjük be a pilot frekvenciát is, amely ezen a helyen 82,89 illetve 83,89 kHz. Irány­ Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára Folyóiratleltár '4 o fin­g

Next