Magyar Kelmefestő Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-43. szám)
1909-03-07 / 1. szám
MAGYAR KELMEFESTŐ ÚJSÁG vésünket tartson velünk! Munkaadó és munkás egyaránt támogassa lapunkat, mert nagy szükségünk van egy ilyen irányú lapra, amely nem foglalkozik mással, mint a közös érdekeinknek tántoríthatatlan és igazságos szolgálásával, Körösi János Olvasóinkhoz. Régi vágya már a magyarországi kelme-, fonál-, kékfestőknek és vegytisztitóknak, valamint a fehérítők és szövet nyomtatással foglalkozó iparosok tekintélyes csoportjának, hogy saját szaklapjuk legyen. 1907 február havában „A Magyarországi Kelmefestő és Vegytisztitó Munkások és Munkásnők Egyesülete“ megalakult. Az Egyesület kebelében gyakran felvetettük a lapalapítás eszméjét. Legjobb bizonysága az, hogy történtek e célból értekezletek, rövid idő alatt egy lapbizottság alakult, amely feladatává tette az eszmének mielőbbi megvalósítását. Mulatságokat rendeztünk a lap alapjának javára és mikor egy kis tőke állt már rendelkezésünkre, többször meghívtuk körünkbe munkaadóinkat is, hogy őket is megnyerjük lapalapító törekvésünknek, ami részben sikerült is. Egyesületünk szaklap bizottsága végre elhatározta, hogy a saját erejéből és a rendelkezésére álló szerény alapból megindítja a szaklapot, „Magyar Kelmefestő Újság“ címen. A lapkiadó-bizottság egyenlőre kisterjedelmű lapot ad ki, azonban hetenként egyszer, hogy minél többször legyen alkalmunk közügyeinkkel és a szakmánkat érdeklő eseményekkel, hírekkel és újításokkal foglalkoznunk. Hisszük, hogy a föntebb fölsorolt testvérszakmákkal foglalkozó iparosok, munkaadók és munkások egyaránt pártolni fogják lapunkat, amelynek fő törekvése lesz, hogy megtalálja azt a helyes utat, amely közelebb hozza egymáshoz a munkaadót és munkást egyaránt. Reméljük, hogy sikerülni fog egymással karöltve haladnunk és vállvetve, közös erővel fejlesztjük ezáltal a magyar ipart, illetőleg annak egyik ma már fontos és népszerű ágát, a kelmefestő és vegytisztító ipart és annak rokonszakmáit. Külföldön szakmánknak számos orgánuma van. Nagyon ideje már, hogy ne csak a külföldi lapokból értesüljünk a bennünket érdeklő vívmányokról, újításokról és haladásról, hanem édes anyanyelvünkön is olvashassuk. Vannak ezenkívül igen fontos gazdasági és társadalmi érdekeink, amelyeknek sohasem lehet orgánuma a külföldi sajtó. Közös érdekeinket csakis egy magyar szaklap képviselheti és viheti előre. Egy jobb, mindnyájunkra nézve hasznosabb irányt, bensőbb egyetértést, közös működést és magyar iparfejlesztést csakis magyar szaklaptól várhatunk. Magyarországon már minden társadalmi osztálynak van szaksajtója. Önérzetünk diktálja, hogy mi se maradjunk hátrább mint a többi társadalmi osztály. De önérzetünkön kívül a saját jól felfogott érdekeink is parancsolják azt, hogy a haladás, a művelődés útját keressük, kutassuk. Ezt az utat csakis egy magyar szaklap segítségével tudjuk föltalálni; más nemzet szaklapjától nem kívánhatjuk azt, hogy a mi haladásunkat és művelődésünket előmozdítsa és társadalmi és gazdasági ügyeinkkel törődjön. Minden nemzetnek első és legszentebb kötelessége, hogy önmagával, saját sorsával, saját jólétével foglalkozzék; ezért alapítanak egyesületeket és szaklapokat, hogy a nemzet minden egyes osztályának legyen a zászlóvivője, szócsöve, harcosa. Hazafias kötelességünket teljesítjük, amikor egyesületeink fejlesztésére, szakismereteink terjesztésére sajtót teremtünk. Szaksajtónk föladata: a közérdek igaz és önzetlen szolgálata. Ezt ígérjük lapunk első számában és meg fogjuk győzni olvasóinkat arról, hogy e lapra szükségünk van, hogy e lap nagy feladatok megvalósítására létesült. Magyar szakirodalmunk — a kelmefestő, vegytisztító és annak rokonszakmáiban — még nincs. E lap lesz arra hivatva, hogy azt megteremtse. A szakirodalom érdeklődést kelt és eszméket hirdet, munkára és önművelésre buzdít, szakismereteket terjeszt. Nevelő, oktató és tanító hatása elmaradhatatlan. Gazdag program vár reánk. Számos szakmának érdekeit kell képviselnünk, ezt igen jól tudjuk. Előre is biztosítjuk híveinket, hogy bizalmukkal, támogatásukkal nem fogunk visszaélni, hanem legjobb tehetségünk szerint arra