Magyar Közgazdaság, 1936 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-02 / 1. szám

ország­os akciók Beethoven" Ez a sokrétű olvadt benne. Bölc­­át, emberek és esemé­nes megítélését, a diplomata tém­ává életfilozófiá­­t hős, tárgyilóg és politikus számára nélkülözhetetlen providencialítást — mindezt harcokban és eredményekben kiegyensúlyozott lelkének köszönhette. Tulajdonképpen miniszteriális szolgálat­ban kezdte meg működését 40 évvel ezelőtt, amikor átlépte a magyar tárnokmester re­zidenciájának küszöbét. A pénzügyminisz­tériumba magával vitte nemes gondolkodá­sát, a gazdasági és pénzügyi tudományok gyakorlati, de elméletileg is gazdag ismeret­körét. Nem volt véletlen, hogy karrierje fényesen ívelő volt, mert felebbvalói mind­járt felismerték benne az alapos pénzügyi szakembert, a kiváló gazdaságpolitikust és azt az organizációs erőt, amelyre a 40 esz­tendővel ezelőtti Magyarországnak oly nagy szüksége volt. Ahhoz a pénzügyi avantgarde­­hoz tartozott, amelynek tagjai voltak a nemrég elhunyt Popovics Sándor is, amely gárda a gazdasági liberalizmus kitermettje volt. A Monarchia nagy valuta rendezés­ének idejébe torkolt be pénzügyminiszteri mű­ködésének első etappja. Ezen az alapzaton tése­rh­itel­ő cél­­volt a szövetkt^Hi^gondolat gyakorlati végrehajtásának is abban Uz értelemben, amint azt a szövetkezeti eszme első atya­mestere gróf Károlyi Sándor elgondolta az önsegítés alapján. Később diplomáciai pályán működik, mint párizsi és madridi követünk, majd a háború után háromszor vállalja a pénzügy­­miniszteri tisztet. Életének utolsó idejében, mint a Pénzintézeti Központ elnöke, vala­mint a Külföldi Hitelek Országos Bizottsá­gának vezetője tesz nagy szolgálatokat az országnak. Egészen halálig hú sáfárja a pénzintézeti szervezet fejlesztésének és ugyanakkor a külföld felé nagy súllyal kép­viseli a hitelrögzítő tárgyalásokon az egye­temes magyar gazdasági és pénzügyi érde­keket. Halála — nem közhely, ha ezt mondjuk — a magyar gazdasági és pénzügyi életben nagy űrt hagyott hátra, amelyet betölteni­­aligha lesz lehetséges. Eltávozott vele az élők sorából a rideg számok tudósa, a po­litikai és diplomáciai művészet egyik leg­nagyobb virtuóza, de eltávozott vele a ma­gyar zenekultúra egyik jelese is. A szeretet és a szív embere volt és talán a sors véletlen játéka, hogy a szeretet em­berének, a szeretet ünnepén kellett meg­halnia,­­ egy tökéletes élet szimbólikus beteljesedéseként. Egyelőre nem a (Az IS tudósítójától.) Korányi Frigyes báró elhalálozásával megüresedett a Pénz­intézeti Központ elnöki széke. Máris külön­féle kombinációk terjedtek el arról, kivel töltik be ezt a jelentőségteljes és díszes stallunint. E pillanatban azonban semmi bizonyosat nem lehet tudni, mert illetékes körök még egyáltalán nem foglalkoztak ez­zel a kérdéssel. Kétségtelen azonban, hogy ez a probléma sokat veszít jelentőségéből, mert Posch Gyula személyében olyan tényleges vezetője van ennek az Intézménynek, aki egyszers­mind hivatott az elnöki teendő betöltésére is. Nemcsak a takarékossági szempontok szólnak emellett, hanem az is, hogy Posch Gyula dr. bírja, élvezi a kormány bizalmát, a pénzintézetek támogatását és külföldi gazdasági és pénzügyi körökben is nagyra értékelik pénzügyi képességeit és jogi tudá­sát. Egyelőre tehát az a helyzet, hogy Korá­nyi Frigyes halálával megüresedett, elnöki széket a Pénzügyi Központnál nem töltik be, hanem az elnöki teendők végzésével Posch Gyula vezérigazgatót fogják meg­bízni, aki egyébként automatikusan intézi a végleges döntésig az elnöki hatáskörrel járó munkát. A Pénzintézeti Központ elnöki állása töltik be | •«! • /f /í­rei elnöki székét is egyébként befelé tulajdonképpen csak egy reprezentatív pozíció volt, de a külföld felé már rendkívül fontossággal bírt, tekintettel arra, hogy a Pénzintézeti Központ elhunyt elnöke, Korányi Frigyes báró egyszersmind a Külföldi Hiteleket Ellenőrző Országos Bi­zottságnak is az elnöke volt. Amikor tehát majd a Pénzintézeti Köz­pont elnöki székének betöltésére kerül sor, az illetékes körök jól tudják, hogy főleg olyan férfiúról lehet csak szó, akiben össz­pontosul a külföldi hitelezők és pénzpiacok bizalma és aki Korányi Frigyes báró nyom­dokain tudja majd lefolytatni és végleges dűlőre vinni a külföldi adósságsok rendezé­sének még mindig aktuális problémáját. Azok tehát, akik úgy vélik leghelyeseb­ben megoldani a kérdést, hogy Posch Gyu­lát bízzák meg az elnöki teendőkkel is éppen ezeket a szempontokat tartják dön­tőknek, mert hiszen Pósch Gyula dr. nevét nemzetközi relációkban is mindenütt a leg­előnyösebben ismerik. Úgy tudjuk, hogy ez az álláspont pillanatnyilag a kormány kö­rében is szimpatikus, úgyhogy az egyetlen előtérben lévő megoldási lehetőség most az, hogy interregnum fog bekövetkezni. Ez­alatt Pósch Gyula dr.-t bízzák meg úgy az elnöki teendőkkel, mint a Külföldi Hitele­ket Ellenőrző Országos Bizottság vezetésé­vel járó feladatokkal is. Posch Gyula látta el a Külföldi Hiteleket Ellenőrző Bizottság elnöki teendőit is Keresi a külföld a zárolt árupengét Állandósul a kedvező, külföldi értékelés (Az S3 tudósítójától.) Az exporttevé-­ cikkek exportjára engedték felhasználni,­kenység alátámasztása érdekében az Uleté-t amely árucikkek behozatalára múlhatatla­­k és körök indokolt esetekben eddig isi­nál szükség van, megengedték a zárolt árupengőknek export céljaira való felhasználását. Ezeket a zá­rolt pengőket azonban csak olyan külföldi Az utóbbi időben örvendetes jelenségként a zárolt pengők értékelése a külföldön 10­­­ 5 százalékkal emelkedett. Bár a zá­rolt pengő külföldi árfolyamalakulásának sem valutáris, sem pedig gazdasági szem­pontból különösebb jelentősége nincs, mégis a zárolt pengő ár javulásán keresztül is megnyilvánul a külföldi bizalom további erősbödése a magyar gazdasági és pénzügyi élet iránt. Az illetékes körök, igen helyesen, az utóbbi időben, még fokozottabb szigorral bírálták felül a zárolt pengőknek ilyen cé­ Szeben Pál gabona« és terményü­zlet Budapest II. »emnil-o.1 Tel.24-1-82,12­5-51.Strigonro­m: „SZEPAL“ sókra való felhasználását. Ennek a különös szigornak meg is lett az az eredménye, hogy minden visszaélést kiküszöbölhettek és ezzel tulajdonképpen elejét vették an­nak is, hogy a zárolt pengők külföldi ár­­folyam­alaku­lásán keresztül esetleges ked­vezőtlen következtetést lehessen vonni a magyar gazdasági helyzet általános képére. Bár a zárolt pengők felhasználásának meg­szigorítása miatt az utóbbi időben több üz­leti elgondolás meghiúsult, végeredmény­ben ennél sokkal nagyobb előnyt jelent az a tény, hogy ma már a zárolt árupengő is keresett cikk, amit bizonyít a piacra ér­kező az a hír, hogy a zárolt pengő taxációs árfolyama állandóan emelkedő tendenciát mutat. Ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt hónapokban, amikor a külpolitikai bonyo­dalmak folytán úgyszólván az öss­es valu­ták megmozdultak, csak a magyar pengő maradt szilárd, úgy e két körülmény: a pengő szilárdsága és a zárolt árupen­gőben mutatkozó kereslet szintén olyan tényezők, amelyek csak újból hozzájárulnak a pengő bel- és küllöide­je értékelésének állandósulásához és további erősbödéséhez. *­­ Budapest, 1936 január HUHatároztak a mérlegrendelet ankétjái Öt százalékkal emelik a mérlegbeállítás­ kulcsát, valamint a leírási lehetőséget (Az O tudósítójától.) A mai esztendő­ben, január közepén adta ki a kormány a mérlegrendeletet, amelynek alapján a rész­­vényvállalatok a tárcájukban levő, hivata­losan a tőzsdére bevezetett, de jelenleg jegyzés tárgyát nem képező részvényeiket mérlegükben értékelhették. Az idén — amint már jelentettük — a kormánynak az a szándéka, hogy a mérlegrendeletet legkésőbb január első napjaiban nyilvános­ságra hozza. Ebben az ügyben a Pénzintézeti Központ­ban az elmúlt napokban bizalmas értekez­letet tartottak, amelyen a PK szakreferen­sein, a pénzügyminisztérium kiküldöttein kívül megjelentek a bankok, biztosítók és a részvény­vállalatok képviselői is. A bizal­mas értekezleten meglehetősen eltértek a vélemények atekintetben, vájjon az idei mérlegrendeletben is változatlanul fentart­­sák-e a tavalyi rendelkezéseket a leírásokra vonatkozólag, vagy pedig további leírásokat engedélyezzenek. A többség véleménye­ azonban az, hogy további leírásokra van szükség. 1931 óta a hivatalosan bevezetett, de je­lenleg nem jegyzett részvények mérlegérté­kelésénél az 1931 június 31-én, vagyis a bankzárlat előtti napon érvényes árfolyam jegyzés volt az irányadó. Az első mérleg­­rendelet ennek az árfolyamnak 20 százalé­rt, engedélyezte" a részvények mérlegbe fár"beállítását.'' Később ezt a 20 százalé­kos kulcsot 40, majd 50 százalékra emel­ték. A jelenlegi 50 százalékkal szemben, amint értesülünk, 55 százalékra fogják felemelni a mér­­­­egbeállítási kulcsot, vagyis a vállalatok a tárcájukban levő e részvénykategóriákat úgy vehetik fel a mér­legekbe,, hogy az 1931 június 30-i jegyzés 55 százalékát számítják Ezek szerint tehát újabb ötszázalékos leírás válik lehetségessé az elmúlt évvel szemben. A régebbi mérlegrendelet szerint ettől az 50 százalékos kulcstól eltérésnek volt he­lye, ha a részvénytársaság, vagy szövetke­zet valamely vállalat alaptőkéjének leg­alább 20 százalékát kitevő részvénymeny­­nyiségét 1931 június 30-a óta megszakítás nélkül tartott tulajdonában. Ezeket az 1931 július első napja előtt utoljára jegyzett ár­folyam 30 százalékkal csökkentett összegé­ben lehetett felvenni. Most, mint értesü­lünk, a tavalyi rendelettel szemben, amely e pakett részvényeiből csak 35 százalékos leírást tett lehetővé, ugyancsak öt százalék­kal emelik, vagyis a pakettrészvények után, a fent felsorolt részvénytársaságok vagy­ szövetkezetek a múlt évi 35 százalékka szemben 40 százalékos leírást eszközölhet­­nek ebben az esztendőben. Az új mérlegrendelet, hacsak valami vá­­ratlan esemény, vagy más meggondolás időközben nem lesz, ebbe­z az ért­elemhez fog kiadatni.­­ Tervgazdálkodás a csomagolópapír-iparban? A schillingfelár érdekes bonyodalmai (Az Ö? tudósítóját­ól.) Állandó témája a papírnagykeres kereskedelemnek és papír­iparnak: mi történik a papírárakkal, mikép­pen reagálnak a magyar papírgyárak az új sillingfelárakra. Nemrégiben megírtuk már, hogy tárgyalások folynak a felárak hatásá­nak eliminálására és a magyar papíripar azt szeretné, ha az árakat változatlanul tart­hatná meg. Elsősorban persze a nyersanyag­­árakról kellene elhárítani a sillingfelárakat, de értesülésünk szerint erre igen kevés re­mény van. Kétségtelen, hogy a magyar papíripar pillanatnyilag még a régi árakon szállítja az árut.­ Igaz, hogy régi kötésekről van szó. Az is tény, hogy februári szántásra a cso­magolópapírgyárak a tudomásunkra jutott esetekben ár nélkül vesznek csak fel ren­deléseket és történtek olyan félhivatalos jellegű közlések is, hogy a csomagolópapír árát kilogrammonként 3 filérrel lehet ma­gasabban kalkulálni. A tárgyalások még folynak és így koránt­­sincs eldöntve, lesz-e áremelés vagy sem. A papírnag­ykereskedelem reménye minden­esetre az, hogy a papírgyárak megtalálják a módját az áremelések elkerülésének. Igen érdekes probléma merült fel a pa­pírárak emelésével kapcsolatban. Mint már jelentettük, az osztrák papírgyárak a fel­árak mérvéhez képest emelik az árakat és egyelőre még nem sikerült olyan megoldást találni, hogy a feláraknak megfelelően az alapárakat szállítsák le és így, a régi ár­­szintnek megfelelően számlázzák az árut majd a jövőben magyar összeköttetéseik­nek. A magyar és osztrák papíripar tár­gyalása ebben az ügyben is folyamatban van. Lehetséges, hogy itt is sikerül elkerülni az áremelést és az osztrák papírgtyárnk mérsékelik áraikat, úgyhogy minden marad a régi nívón. De felmerül a kérdés, mi lesz akkor, ha ez nem sikerül és az­ osztrák papír­gyárak magasabb áron szállítanak és a ma­gyar gyárak vagy maradnak a régi árnívón, vagy csak kisebb mértékben emelik az árakat Arról értesülünk, hogy e problémával kapcsolatban igen érdekes javaslat merült fel. Ez pedig a következő: Magyar-osztrák csomagolópapírkartell működik, tehát goi­­' doskodni kell arról, hogy ez osztrák gyá­rak részére biztosított kontingenst a ma­gyar fogyasztók átvegyék. Igen ára, de ha az osztrák papír ára magasabb lesz, nehe­zen találnak a gyárak rá vevőt Magyar­­országon. Éppen ezért az a gondolat merült fel, hogy a magyar csomagolópapírnagy­­kereskedelmet kötelezni kell az osztrák áru­ átvételére olyképen, hogy minden rendelés­ből 70 százalék erejéig magyar árut szállít­sanak a gyárak az alacsonyabb áron, míg 30 százalék osztrák árut kötelesek legyenek­­ papírnagykereskedők minden egyes eset­ben a valószínűleg magasabb áron átvenni. A csomagolópapírnagykereskedelem­ per­sze élénken tiltakozik még a gondolat ellen is és már megbeszélést tartottak ez ügyben. A helyzet ugyanis az, hogy a csomagoló­­papírnagykereskedők, akik eddig csak ma­gyar árut vásároltak, nem akarnak részt­­venni ebben az akcióban, mondván, hogy nekik megfelel ezután is a magyar áru és az osztrák papírt csak azok a kereskedők vegyék át, akik eddig is osztrák gyáraktól vásároltak. Egyelőre tehát — még mielőtt a terv kon­krét formában Magyarországon a papír­nagykereskedelemmel tárgyalás alá került volna­­, megindult a harc. Arról is beszél­nek jól informált körökben, ha a tenv sike­rül, akkor a magyar papíripar vagy szer­vezetet állít fel az osztrák kontingens át­vételére, vagy más formában talál módot rá, hogy ezt a csomagolópapírtervgazdálko­­dást megvalósítsa. Nem tudjuk, mi lesz e terv sorsa, de annyi kétségtelen, hogy leghelyesebb lenne, ha az osztrák papírgyárak sem emelnék áraikat és így változatlanul bonyolódnék le a csomagolópapírnagykereskedelem. f tizedei megbízásokat, értékpapírok, kötvények és záloglevelek véte­lét és eladását legelőnyösebben teljesí­t, vala­mint ezekre lombardkölcsönt folyósít Barna Bank, Budapest, V., Nádor utca 26. szám, a tőzsdével szemben. Telefon: 21-3-16,10-4-67.

Next