Magyar Közgazdaság, 1937 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-09 / 50. szám
12 Biztosítási alapot terveznek a Ginczler-esetek megismétlődésének Érdekes elgondolás anyagszállító cégek és iparosok követeléseinek biztosítására (Az EU tudósítójától.) Elsőnek emlékeztünk meg arról, hogy a Ginczlerfizetésképtelenséggel kapcsolatban az ipar szeretné elérni, hogy ne csak a vállalkozó, hanem az építtető is feleljen a végzett munkák ellenértékéért. Ebben az ügyben sok tárgyalás folyt és — értesülésünk szerint — a Kereskedelmi és Iparkamara előkészítette erre vonatkozó javaslatát. A tervezetet most mégis a TÉDE és a GyOSz, valamint az érdekelt iparágak képviseletei tárgyalják. A szakvélemények beérkezése után a Kereskedelmi és Iparkamara értekezletet tart, amely véglegesen állást foglal ebben a kérdésben. A Kereskedelmi és Iparkamara tervezetének a célja az, hogy az építtető részére dolgozó iparos és anyagszállító kereskedő vagy gyáros követelése biztosíttassák arra az esetre, ha a vállalkozó fizetésképtelenné válik. Telekkönyvi feljegyzéssel nem lehet ezt a célt megközelíteni. Németország kísérletezett ilyen megoldással, de nem sikerült. A büntető rendelkezések megszorítása sem vezet célhoz a Kamara szerint, mert hiszen a hitelsértési törvény ellenére is vannak veszteségek. A főkövetelés részeinek engedményezés útján való biztosítása sem vezethetne gyakorlati eredményre. Az építőiparosok nagy versenye mellett ugyanis a gyenge építtető is kapna olyan iparosokat, akik a ceszsziót elengednék. A Kereskedelmi Kamara igen érdekes megoldással, önbiztosítás formájában akar ebben a kérdésben eredményre jutni. A tervezet a következő: I. Jogszabály kötelezné az építtetőt arra, hogy az építési összegnek 0,5 százalékát az építési engedély ellenében egy biztosítási alapba befizesse. Az alapot kezelheti a Kamara, vagy a Kisipari Hitelintézet. Az építési összeg előrelátható volumenét az engedélyező hatóság állapítaná meg az engedélyezéssel egyidejűen. Az alap természetesen mobil, biztos értékben kamatoznék. II. Ha az építtető generálvállakozóval szerződik az építésre nézve, akkor jogosítva van — az általa az alapba teljesített befizetés törlesztéséül — a vállalkozó szerződéses követeléséből mindig annak 0,5 százalékát a likvidáláskor levonni. Viszont a generálvállalkozónak is joga van ama munkák után, amelyeket kézműiparossal végeztet, vagy ama anyagszállítások után, amelyeket az illető építkezés céljára az iparosok vagy kereskedők részére teljesítenek, a kifizetendő számla összegének 0,5 százalékát a saját részére levonásba hozni. III. Ha az építtető maga adja ki a részletmunkát akkor közvetlenül vonja le a munka, illetve anyagszállítás értékének fél-fél százalékát az illető iparos, illetve anyagszállító számlájából. IV. Amennyiben az építési összeg teljes likvidálása előtt az építtető fizetésképtelenné válik, a generálvállalkozónak illetve a kézműiparosnak vagy anyagszállítónak jogában áll likvid követelése 50 százalékoinak azonnali megtérítését — az alap erejéig — a biztosítéki alapból követelni. Ugyanez a jog illeti meg a generálvállalkozó fizetésképtelensége esetén a kézműiparost vagy anyagszállítót, ha a munkát,illetve anyagszállítást a generálvállalkozónak végezte, illetve teljesítette. A kifizetett 50 százalék erejéig az alapot visszakövetelési jog illeti meg az építtetővel, illetve generálvállalkozóval szemben a második 50 százalékkal egyenlő rangsorban. V. Valamely hatóságot — esetleg az iparügyi minisztériumot — fel kell hatalmazni arra, hogy a szerzendő tapasztalatok alapján az alaphoz való hozzájárulás fél százalékban komtemplált hányadát pro futuro leszállíthassa vagy felemelhesse, vagy a biztosított összeg 50 százalékéit leszállíthassa, vagy esetleg egész 75 százalékig felemelhesse. 2,5 százalék minimális önbiztosítás okvetlen fenntartandó. VI. Az eljárás részleteit akkor dolgozná ki a kamara, ha az alapelvek az érdekeltek tetszésével találkoznak. A főváros statisztikai évkönyvei szerint Budapesten 1926—1935-ig terjedő 10 éven évente átlag 68,57 millió pengő értékű építkezés történt. Ebből kiindulva úgy lehetne számítani, hogy az alapba évente mintegy 342.000 pengő folyik be. Az érdekképviseletek — értesülésünk szerint — most tárgyalnak arról, hogy milyen álláspontot foglaljanak el a Kamara javaslatával szemben. Általában megértés mutatkozik és valószínűnek látszik, hogy megfelelő módosításokkal sikerül is ezt a kísérletet az életbe átültetni. Természetesen sok függ még az illetékes tényezők magatartásától is. Amennyiben sikerülne a hitelveszteségek kiküszöbölését esetleg ilyen önbiztosítási formában megvalósítani, akkor ez minden bizonnyal egyéb területen is éreztetné hatását és hasonló eljárással kísérleteznének más vonatkozásban is a veszteségek kiküszöbölésére. * elhárítására Itt említjük meg, hogy a Ginczlerféle inzolvencia jelentős fordulathoz érkezett. Az OBE néhány nappal ezelőtt befejezte a hetek óta tartó vizsgálatot és most készül a könyvszakértők írásbeli előterjesztése. A vizsgálat adatairól természetesen nem szivárgott ki konkrét hír, de a hitelezők úgy tudják, hogy a passzíva meghaladja a bejelentett másfélmillió pengőt és mintegy kétmillió pengőre réig. Aggodalommal tekintenek egyébként az egyezségi ajánlat biztonsága elé is, mert az elterjedt hírek szerint a felajánlott ötvenn százalékra Ginczler Hermann nem tud kielégítő garanciát nyújtani. A szakértői vizsgálat néhány napon belül elkészül és értesülésünk szerint pénteken tartják meg az első tárgyalást a Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében, ahol ismertetni fogják a vizsgálat eredményeit. A hitelezők teljes számmal megjelennek ezen a monstre tárgyaláson, amelyen tiszta képet nyerhetnek majd a hatalmas arányú inzolvencia helyzetéről. Túlságosan komor hangulatot ad a Klinker burkoló anyag Meg kell védeni a főváros hangulatos és derűs képét (Az ő tudósítójától.) A modern architektúra útja újítások között vezet. A régi építészeti stílus, a maga díszes, plasztikával gazdagon dekorált építési módjával alkalmas volt arra, hogy az épületeknek változatosabb és gazdagabb külső díszt adjon, míg az új architektúra a vonalak egyenességével és falak simaságával számolhat csak a homlokzat változatossá tételénél. Az új építkezési stílus levetette magáról a plasztikát és helyette előtérbe hozta az épületek homlokzatain felhasznált búr kötőanyag elsőrendű fontosságát. Ma a falak simaságát és a vonalak formáját a burkolóanyag milyensége teszi értékessé, művészivé vagy hatásossá. Az újabban használt nemes burkolóanyagok között kétségtelenül megállapítható az úgynevezett Klinker-téglának homlokzatburkolóanyagként való felhasználásának jelentős előtérbe jutása. Ehhez nagymértékben hozzájárult az a körülmény is, hogy a Közmunkatanács előírta a Madách-sugárút torkolata körül építendő új épületeknél ennek a burkolóanyagnak kötelező felhasználását. Annak idején ezt az előírást élénk vita követte. Igen komoly vélemények hangzottak el, hogy a kiképzés előtt álló Fórum eme részének túlságosan komor hangulatot ad a Klinker burkolóanyag felhasználása. Most, amikor az itt készülő épületek kizsaluzása és leállványozása megkezdődött, amikor tehát az itt készülő épületek külső képe szabadon kezd kibontakozni, meg kell állapítani, hogy ezeknek az előzetes véleményeknek kétségtelenül igazuk volt. Lehetnek a Klinker-tégla burkolóanyagnak sajátos és jellemző előnyei, színtartóságukkal és időállóságukkal, kétségtelen azonban, hogy maguk sötét színével az uccának vagy térnek, tehát az épületnek komor hangulatot adnak. Márpedig nem közönbös a nagyváros lakosságának szempontjából sem, hogy az uccák és terek számára hangulatos és derűs képet nyújtsanak, de általános városszépészeti szempontból sem irreleváns az utcák külső képének megformálása. Az 1937. év folyamán emelt új épületek közül alig egy-két monumentálisabb épületen található fel a Klinker-tégla burkolóanyag. A többi épületeken felhasznált nemes burkolóanyagok esztétikai hatásuknál fogva, de más egyéb tulajdonságaiknál fogva is — szerencsére — az építészmérnöki kar előtt jóval népszerűbbek a Klinker-téglánál és így előreláthatólag elszigetelten marad a Klinker-tégla felhasználása a fővárosban emelendő épületeknél. Bénítólag hat a magyar nehéziparra a nyersanyagárak zuhanása További áreséstől tartanak és tartózkodnak a vásárlástól - Magyar cégek jelentős veszteségei (Az S3 tudósítójától.) Az utóbbi hetekben feltűnő arányban estek a nyersanyagárak. Ez a körülmény elsősorban a vas- és gépipart érinti, mert az általa használt nyersanyagok ára csökkent a legnagyobb mértékben. Értesülésünk szerint a nyersvas olcsóbbodása nem bizonyult a magyar vas- és gépipar számára lendítő hatásúnak, mert az iparvállalatok az új esztendőre szükséges nyersvaskészleteket a további áreséstől való aggodalom miatt nem rendelik meg. Ilyen körülmények között tehát, a nyersanyagáresés érdekes módon közrejátszik abban, hogy a magyar nehéziparban ez időszerint stagnációról lehet beszélni. Amilyen hátrányos, és nehezítő körülmény volt még alig néhány hónappal ezelőtt a nyersanyagbeszerzés súlyos problémája és a hiányok különféle úton való pótlása, a nyersanyagok tartalékolása és raktározása, most a nyersanyagárak zuhanása járul hozzá a vállalkozási hajlandóság megtorpanásához. Kétségtelen, hogy az utóbbi hetekben jelentős veszteségeket szenvedtek egyes magyar cégek a nyersanyagárak esése miatt. Júniusban még 235 penny volt egyes vasáru ötvözetek tonnánkénti ára, ez az ár az elmúlt hetekben már 100—125 pennyre esett le. Ez is mutatja, hogy a londoni piac milyen erősen reagál a világszerte tapasztalható nyersanyagáralakulásra és így természetesen a magyar iparvállalatok, amelyek ennek kihatását megérzik,kénytelenek viselni a következményeket is. Általában a nagyarányú háborús felszerelések megakadásával magyarázzák a világpiacok nyersanyagbesszét, konkrét megállapításokat azonban nem tudnak tenni erre vonatkozólag, mert szinte ész tsudapest, írói KCWuultiV. revétlenül egyik napról a másikra következett be a váratlan fordulat. A magyar ipar álláspontja az, hogy egyelőre tartózkodik további nyersanyagvásárlásoktól. A jelek ugyanis arra mutatnak, hogy további áresésekkel kell számolni. Értesülésünk szerint egyébként a magyar nehézipar el van látva tartalék nyersanyaggal, úgyhogy a szükséges munkálatok elvégzésének nics semmi akadálya. Ilyen körülmények között tehát a magyar iparvállalatok abban az eléggé szerencsés helyzetben vannak, hogy kivárhatják a nyersanyagáralakulások körüli fejleményeket és az áresések mélypontjának bekövetkezésekor tesz újabb megrendeléseket. Természetesen felmerült az a kérdés is, hogy a nehézipar szempontjából nem lenne-e előnyösebb felhasználni a jelenlegi alacsony árakat és így fedezni a jövő esztendő nyersvasszükségletét. Ezzel szemben a vállalatok álláspontja az, hogy egyelőre nincs biztosíték a további áresések ellen, tehát az az iparvállalat, amely most bonyolítja le vásárlásait, könnyen hatalmas arányú veszteségeket szenvedhet. A nyersanyagárak érdekes problémája tehát előreláthatólag a magyar ipar érdekeinek veszélyeztetése nélkül fog megoldódni. Kizárás a fővárosi közmunkákból a vállalt minimális munkabér benemtartása miatt (Az B tudósítójától.) A főváros — mint ismeretes — ellenőrzi, hogy a vállalkozók megfizetik-e a munkásoknak az előírt minimális munkabéreket. Természetesen csak közmunkákra vonatkozik ez az ellenőrzés, amelyet a főváros sok sikerrel folytat már közel egy esztendeje. Különösen a magasépítési ügyosztálynak jelent sok munkát ennek az ellenőrzésnek az ellátása. Előnyben részesítik ebben az ügyosztályban azokat a vállalkozókat, akik munkásaiknak magasabb bért fizetnek. Természetesen, ha a vállalkozó magasabb bér fizetésére vállalt kötelezettséget, akkor ennek megfizetéséhez ragaszkodik az ügyosztály és ezt megfelelően ellenőrzi. Elmúlt évben 331 esetben ellenőrizte az ügyosztály, hogy a vállalkozók megfizetik-e a megajánlott munkabéreket. Jó esetben a vállalkozók nem tartották be pontosan ezt a vállalt kötelezettségüket, legtöbbjük azonban pótolta ezt a mulasztást. Értesülésünk szerint a közelmúltban a főváros ilyen megajánlott munkabér be nem tartása miatt nyolc vállalkozót kizárt a közmunkákból. Feltámad-e a feladásra szánt bérházépítések konjunkturása c.fr 53 tudósítójától.) Az 1937. év folyamán lebonyolított építkezések során számos bérház készült spekulációs célból. Az eladásra készült bérházak túlnyomó többsége az esztendő folyamán már gazdát is cserélt. Megállapítható, hogy ebben az esztendőben konjunktúrája volt az eladásra szánt bérházépítkezéseknek. Az eladásra szánt új épületek konjunktúrájának megszűnését állapítják meg szakkörökben a legutóbbi időkben. Az eladásra szánt új épületek közül azok, amelyek ez év folyamán nem cseréltek gazdát, az utóbbi időben nem találnak vevőre. Szinte teljesen megállt a vásárlási tevékenység az új kész épületek területén. E jelentős változás okát szakkörök abban látják, hogy elsősorban a vállalatok áttértek a saját rezsiben való építkezésre. Az úgynevezett spekulációs építkezések területén mutatkozó tespedést általában átmeneti jellegűnek tekintik. Komoly remény van rá, hogy ez a megtorpanás rövidesen megszűnik. Hogy az ingatlanpiac mennyire átmeneti jellegűnek tekinti azt a jelenséget, hogy az új bérházak iránt ma a vevőközönség részéről megszűnt az érdeklődés, arra nézve a legjellemzőbb, hogy a vállalkozási kedv az új épületek emelése tekintetében változatlanul fennáll és egymás után kezdődnek meg olyan épületek építkezései, amelyek ugyancsak eladásra készülnek. Kispesti Textilgyár Rt. fonó-, szövő-, fehérítő-, festő-, nyomó- és kikészítőgyár Gyártelep: Kispest. Központi iroda: V. Sasu SC Felelős szerkesztő és kiadó: BERÉNY IMNE Szerkesztő: TANOKI LAJOS NYOMATOTT A GLOBUS NYOMDAI MŰINTÉZET B.-T. KÖRKONGÓGÉPEIN, BUDAPEST, VK, A KADI UTCA 8. — NYOMDAIGAZGATÓ: ANGERMAYER KÁROLY.