Magyar Közgazdaság, 1937 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1937-12-09 / 50. szám

12 Biztosítási alapot terveznek a Ginczler-esetek megismétlődésének Érdekes elgondolás anyagszállító cégek és iparosok követeléseinek biztosítására (Az EU tudósítójától.) Elsőnek emlé­keztünk meg arról, hogy a Ginczler­­fizetésképtelenséggel kapcsolatban az ipar szeretné elérni, hogy ne csak a vál­lalkozó, hanem az építtető is feleljen a végzett munkák ellenértékéért. Ebben az ügyben sok tárgyalás folyt és — ér­tesülésünk szerint — a Kereskedelmi és Iparkamara előkészítette erre vonatkozó javaslatát. A tervezetet most mégis a TÉDE és a GyOSz, valamint az érdekelt iparágak képviseletei tárgyalják. A szakvélemények beérkezése után a Ke­reskedelmi és Iparkamara értekezletet tart, amely véglegesen állást foglal ebben a kérdésben. A Kereskedelmi és Iparkamara terve­zetének a célja az, hogy az építtető ré­szére dolgozó iparos és anyagszállító kereskedő vagy gyáros követelése bizto­síttassák arra az esetre, ha a vállalkozó fizetésképtelenné válik. Telekkönyvi fel­jegyzéssel nem lehet ezt a célt megkö­zelíteni. Németország kísérletezett ilyen megoldással, de nem sikerült. A bün­tető rendelkezések megszorítása sem vezet célhoz a Kamara szerint, mert hi­szen a hitelsértési törvény ellenére is vannak veszteségek. A főkövetelés ré­szeinek engedményezés útján való biz­tosítása sem vezethetne gyakorlati eredményre. Az építőiparosok nagy ver­senye mellett ugyanis a gyenge építtető is­ kapna olyan iparosokat, akik a cesz­­sziót elengednék. A Kereskedelmi Kamara igen érdekes megoldással, önbiztosítás formájában akar ebben a kérdésben eredményre jutni. A tervezet a következő: I. Jogszabály kötelezné az építtetőt arra, hogy az építési összegnek 0,5 szá­zalékát az építési engedély ellenében egy biztosítási alapba befizesse. Az ala­pot kezelheti a Kamara, vagy a Kisipari Hitelintézet. Az építési összeg előrelát­ható volumenét az engedélyező hatóság állapítaná meg az engedélyezéssel egy­idejűen. Az alap természetesen mobil, biztos értékben kamatoznék. II. Ha az építtető generálvállakozó­­val szerződik az építésre nézve, akkor jogosítva van — az általa az alapba tel­jesített befizetés törlesztéséül — a vál­lalkozó szerződéses követeléséből min­dig annak 0,5 százalékát a likvidáláskor levonni. Viszont a generálvállalkozónak is joga van ama munkák után, amelye­ket kézműiparossal végeztet, vagy ama anyagszállítások után, amelyeket az illető építkezés céljára az iparosok vagy kereskedők részére teljesítenek, a kifi­zetendő számla összegének 0,5 százalé­kát a saját részére levonásba hozni. III. Ha az építtető maga adja ki a részletmunkát akkor közvetlenül vonja le a munka, illetve anyagszállítás érté­kének fél-fél százalékát az illető iparos, illetve anyagszállító számlájából. IV. Amennyiben az építési összeg tel­jes likvidálása előtt az építtető fizetés­­képtelenné válik, a generálvállalkozó­nak illetve a kézműiparosnak vagy anyagszállítónak jogában áll likvid kö­vetelése 50 százalékoinak azonnali meg­térítését — az alap erejéig — a biztosí­téki alapból követelni. Ugyanez a jog illeti meg a generálvállalkozó fizetés­­képtelensége esetén a kézműiparost vagy anyagszállítót, ha a munkát,­illetve anyagszállítást a generálvállalkozónak végezte, illetve teljesítette. A kifizetett 50 százalék erejéig az alapot vissza­­követelési jog illeti meg az építtetővel, illetve generálvállalkozóval szemben a második 50 százalékkal egyenlő rang­sorban. V. Valamely hatóságot — esetleg az iparügyi minisztériumot — fel kell ha­talmazni arra, hogy a szerzendő tapasz­talatok alapján az alaphoz való hozzá­járulás fél százalékban kom­templált há­nyadát pro futuro leszállíthassa vagy felemelhesse, vagy a biztosított összeg 50 százalékéit leszállíthassa, vagy esetleg egész 75 százalékig felemelhesse. 2,5 százalék minimális önbiztosítás okvetlen fenntartandó. VI. Az eljárás részleteit akkor dol­gozná ki a kamara, ha az alapelvek az érdekeltek tetszésével találkoznak. A főváros statisztikai évkönyvei sze­rint Budapesten 1926—1935-ig terjedő 10 éven évente átlag 68,57 millió pengő értékű építkezés történt. Ebből kiindulva úgy lehetne számítani, hogy az alapba évente mintegy 342.000 pengő folyik be. Az érdekképviseletek — értesülésünk szerint — most tárgyalnak arról, hogy milyen álláspontot foglaljanak el a Ka­mara javaslatával szemben. Általában megértés mutatkozik és valószínűnek látszik, hogy megfelelő módosításokkal sikerül is ezt a kísérletet az életbe át­ültetni. Természetesen sok függ még az illetékes tényezők magatartásától is. Amennyiben sikerülne a hitelveszte­ségek kiküszöbölését esetleg ilyen ön­­biztosítási formában megvalósítani, akkor ez minden bizonnyal egyéb terü­leten is éreztetné hatását és hasonló eljárással kísérleteznének más vonatko­zásban is a veszteségek kiküszöbölésére. * elhárítására Itt említjük meg, hogy a Ginczler­­féle inzolvencia jelentős fordulathoz érkezett. Az OBE néhány nappal ezelőtt befejezte a hetek óta tartó vizsgálatot és most készül a könyvszakértők írásbeli előterjesztése. A vizsgálat adatairól természetesen nem szivárgott ki konkrét hír, de a hi­telezők úgy tudják, hogy a passzíva meghaladja a bejelentett másfélmillió pengőt és mintegy kétmillió pengőre réig. Aggodalommal tekintenek egyéb­ként az egyezségi ajánlat biztonsága elé is, mert az elterjedt hírek szerint a fel­ajánlott ötvenn százalékra Ginczler Her­mann nem tud kielégítő garanciát nyúj­tani. A szakértői vizsgálat néhány napon belül elkészül és értesülésünk szerint pénteken tartják meg az első tárgyalást a Kereskedelmi és Iparkamara nagyter­mében, ahol ismertetni fogják a vizsgá­lat eredményeit. A hitelezők teljes szám­mal megjelennek ezen a monstre tár­gyaláson, amelyen tiszta képet nyerhet­nek majd a hatalmas arányú inzolven­cia helyzetéről. Túlságosan komor hangulatot ad a Klinker burkoló anyag Meg kell védeni a főváros hangulatos és derűs képét (Az ő tudósítójától.) A modern archi­tektúra útja újítások között vezet. A régi építészeti stílus, a maga díszes, plasztikával gazdagon dekorált építési mód­jával alkalmas volt arra, hogy az épületek­nek változatosabb és gazdagabb külső díszt adjon, míg az új architektúra a vonalak egyenességével és falak simaságával számol­hat csak a homlokzat változatossá tételénél. Az új építkezési stílus levetette magáról a plasztikát és helyette előtérbe hozta az épü­letek homlokzatain felhasznált búr kötő­anyag elsőrendű fontosságát. Ma a falak simaságát és a vonalak formáját a burkoló­anyag milyensége teszi értékessé, művészivé vagy hatásossá. Az újabban használt nemes burkolóanya­gok között kétségtelenül megállapítható az úgynevezett Klinker-téglának homlokzat­burkolóanyagként való felhasználásának jelentős előtérbe jutása. Ehhez nagymér­tékben hozzájárult az a körülmény is, hogy a Közmunkatanács előírta a Madách-sugár­­út torkolata körül építendő új épületeknél ennek a burkolóanyagnak kötelező felhasz­nálását. Annak idején ezt az előírást élénk vita követte. Igen komoly vélemények hangzottak el, hogy a kiképzés előtt álló Fórum eme részének túlságosan komor hangulatot ad a Klinker burkolóanyag felhasználása. Most, amikor az itt készülő épületek kizsalu­zása és leállványozása megkezdődött, ami­kor tehát az itt készülő épületek külső képe szabadon kezd kibontakozni, meg kell ál­lapítani, hogy ezeknek az előzetes vélemé­nyeknek kétségtelenül igazuk volt. Lehet­nek a Klinker-tégla burkolóanyagnak sajá­tos és jellemző előnyei, színtartóságukkal és időállóságukkal, kétségtelen azonban, hogy­­­ maguk sötét színével az uccának­­ vagy térnek, tehát az épületnek komor han­­­­gulatot adnak. Már­pedig nem közönbös a­­ nagyváros lakosságának szempontjából sem, hogy az uccák és terek számára hangulatos és derűs képet nyújtsanak, de általános vá­rosszépészeti szempontból sem irreleváns az utcák külső képének megformálása. Az 1937. év folyamán emelt új épületek közül alig egy-két monumentálisabb épüle­ten található fel a Klinker-tégla burkoló­anyag. A többi épületeken felhasznált nemes burkolóanyagok esztétikai hatásuknál fog­va, de más egyéb tulajdonságaiknál fogva is — szerencsére — az építészmérnöki kar előtt jóval népszerűbbek a Klinker-téglánál és így előreláthatólag elszigetelten marad a Klinker-tégla felhasználása a fővárosban emelendő épületeknél. Bénítólag hat a magyar nehéziparra a nyersanyagárak zuhanása További áreséstől tartanak és tartózkodnak a vásár­lástól - Magyar cégek jelentős veszteségei (Az S3 tudósítójától.) Az utóbbi hetekben feltűnő arányban estek a nyersanyagárak. Ez a körülmény elsősorban a vas- és gép­ipart érinti, mert az általa használt nyers­anyagok ára csökkent a legnagyobb mérték­ben. Értesülésünk szerint a nyersvas olcsóbbodása nem bizonyult a magyar vas- és gépipar számára len­dítő hatásúnak, mert az iparvállalatok az új esztendőre szükséges nyersvas­­készleteket a további áreséstől való aggodalom miatt nem rendelik meg. Ilyen körülmények között tehát, a nyers­anyagáresés érdekes módon közrejátszik abban, hogy a magyar nehéziparban ez idő­­szerint stagnációról lehet beszélni. Amilyen hátrányos, és nehezítő körülmény volt még alig néhány hónappal ezelőtt a nyersanyag­­beszerzés súlyos problémája és a hiányok különféle úton való pótlása, a nyersanyagok tartalékolása és raktározása, most a nyers­­anyagárak zuhanása járul hozzá a vállalko­zási hajlandóság megtorpanásához. Kétségtelen, hogy az utóbbi hetekben je­lentős veszteségeket szenvedtek egyes magyar cégek a nyersanyagárak esése miatt. Június­ban még 235 penny volt egyes vasáru ötvö­zetek tonnánkénti ára, ez az ár az elmúlt he­tekben már 100—125 pennyre esett le. Ez is mutatja, hogy a londoni piac milyen erősen reagál a világszerte tapasztalható nyers­anyagáralakulásra és így természetesen a magyar iparvállalatok, amelyek ennek kiha­tását megérzik­,­­kénytelenek viselni a követ­kezményeket is. Általában a nagyarányú háborús felszerelések megakadásával magyarázzák a világ­piacok nyersanyagbesszét, konkrét megállapításokat azonban nem tud­nak tenni erre vonatkozólag, mert szinte ész­­ tsudapest, írói K­CWuulti­­V.­ revétlenül egyik napról a másikra követke­­zett be a váratlan fordulat. A magyar ipar álláspontja az, hogy egye­­lőre tartózkodik további nyersanyagvásárlá­­soktól. A jelek ugyanis arra mutatnak, hogy további áresésekkel kell számolni. Értesülésünk szerint egyébként a magyar nehézipar el van látva tartalék nyersanyag­gal, úgyhogy a szükséges munkálatok elvég­zésének nics semmi akadálya. Ilyen körül­­mények között tehát a magyar iparvállala­tok abban az eléggé szerencsés helyzetben vannak, hogy kivárhatják a nyersanyagár­­alakulások körüli fejleményeket és az ár­esések mélypontjának bekövetkezésekor tesz újabb megrendeléseket. Természetesen felmerült az a kérdés is, hogy a nehézipar szempontjából nem lenne-e előnyösebb felhasználni a jelenlegi alacsony árakat és így fedezni a jövő esztendő nyers­­vasszükségletét. Ezzel szemben a vállalatok álláspontja az, hogy egyelőre nincs biztosí­ték a további áresések ellen, tehát az az iparvállalat, amely most bonyolítja le vásár­lásait, könnyen hatalmas arányú vesztesége­ket szenvedhet. A nyersanyagárak érdekes problémája tehát előreláthatólag a magyar ipar érdekei­nek veszélyeztetése nélkül fog megoldódni. Kizárás a fővárosi közmunkákból a vállalt minimális munkabér benemtartása miatt (Az B tudósítójától.) A főváros — mint ismeretes — ellenőrzi, hogy a vállalkozók megfizetik-e a munkásoknak az előírt mi­nimális munkabéreket. Természetesen csak közmunkákra vonatkozik ez az ellenőrzés, amelyet a főváros sok sikerrel folytat már közel egy esztendeje. Különösen a magasépítési ügyosztálynak jelent sok munkát ennek az ellenőrzésnek az ellátása. Előnyben részesítik ebben az ügyosztályban azokat a vállalkozókat, akik munkásaiknak magasabb bért fizetnek. Természetesen, ha a vállalkozó magasabb bér fizetésére vállalt kötelezettséget, akkor ennek megfizetéséhez ragaszkodik az ügy­osztály és ezt megfelelően ellenőrzi. Elmúlt évben 331 esetben ellenőrizte az ügyosztály, hogy a vállalkozók megfizetik-e a megajánlott munkabéreket. Jó esetben a vállalkozók nem tartották be pontosan ezt a vállalt kötelezettségüket, legtöbbjük azon­ban pótolta ezt a mulasztást. Értesülésünk szerint a közelmúltban a főváros ilyen megajánlott munkabér be nem tartása miatt nyolc vállalkozót kizárt a közmunkákból. Feltámad-e a feladásra szánt bérházépítések konjunktu­rása c.fr 53 tudósítójától.) Az 1937. év folya­mán lebonyolított építkezések során számos bérház készült spekulációs célból. Az el­adásra készült bérházak túlnyomó többsége az esztendő folyamán már gazdát is cserélt. Megállapítható, hogy ebben az esztendőben konjunktúrája volt az eladásra szánt bérház­építkezéseknek. Az eladásra szánt új épületek konjunktú­rájának megszűnését állapítják meg szak­körökben a legutóbbi időkben. Az eladásra szánt új épületek közül azok, amelyek ez év folyamán nem cseréltek gazdát, az utóbbi időben nem találnak vevőre. Szinte teljesen megállt a vásárlási tevékenység az új kész épületek területén. E jelentős változás okát szakkörök abban látják, hogy elsősorban a vállalatok áttértek a saját rezsiben való épít­kezésre. Az úgynevezett spekulációs építkezések területén mutatkozó tespedést általában át­meneti jellegűnek tekintik. Komoly remény van rá, hogy ez a megtorpanás rövidesen megszűnik. Hogy az ingatlanpiac mennyire átmeneti jellegűnek tekinti azt a jelenséget, hogy az új bérházak iránt ma a vevőközönség részéről megszűnt az érdeklődés, arra nézve a legjellemzőbb, hogy a vállalkozási kedv az új épületek emelése tekintetében­ változatla­nul fennáll és egymás után kezdődnek meg olyan épületek építkezései, amelyek ugyan­csak eladásra készülnek. Kispesti Textilgyár Rt. fonó-, szövő-, fehérítő-, festő-, nyomó- és kikészítőgyár Gyártelep: Kispest. Központi iroda: V. Sas­u SC Felelős szerkesztő és kiadó: BERÉNY IMN­E Szerkesztő: TAN­OKI L­AJOS NYOMATOTT A GLOBUS NYOMDAI MŰINTÉZET B.-T. KÖRKONGÓGÉPEIN, BUDAPEST, VK­, A KA­DI UTCA 8. — NYOMDAIGAZGATÓ: ANGERMAYER KÁROLY.

Next