Magyar Nyomdászat, 1896 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1896-01-01 / 1. szám
IX"' KÖTET Budapest, 1896 január Magyar Nyomdászt« A könyv- és kőnyomtatás a betűöntés és egyéb rokon szakmák havi közlönye Szerkeszti és kiadja PUSZTAI FAZdENCZ Előfizetési díj: Egész évre 5 it, félévre 1 it 50 kr. * Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Kálatán utcza 2. szem. Négy nap alatt három halott. A kérlelhetlen halál múlt év deczember havában rövid négy nap alatt szakmánk három érdemdús bajnokát ragadta el az élők sorából. Az első volt Imreh Sándor, a marosvásárhelyi ev. réf. kollégiumi nyomda bérlője, ki 1895 deczember 25-én halt meg. Ki ne ismerte volna legalább névleg ezen minden nemes és jóért lelkesedő szaktársat és hazafit. Figyelemmel kísért szakmánk fejlődése körül minden mozzanatot és a nemes lelkesedés hangján azonnal hozzászólott ama kérdésekhez, melyeken véleménye szerint ő is hivatva volt lendíteni. Lapunk megindítása óta őt lelkes pártolóink közé számíthattuk s gyakran megragadta az alkalmat, hogy egyik-másik kérdésben szakavatott véleményét nyilvánítsa, úgy a szakkérdések megoldásában, mint nyomdászattörténeti adatok megvilágításában; szívvel-lélekkel csüngött a hazai nyomdászat emelésén és fejlesztésén. Imreit Sándor azonban nemcsak szorosan vett szakmája körül buzgólkodott, exponált állása folytán nem ritkán találkoztunk nevével a napi sajtóban is, hol mások példájára ő is igyekezett Petőfi halálának mistériumába világosságot deríteni, mert a sors szeszélye folytán az 1849-iki szabadságharcz alkalmával ő is együtt küzdött halhatatlan költőnkkel a történeti nevezetességű segesvári csatában, hol t. i. Petőfinek nyoma veszett; erről, valamint az erdélyi hadjáratról nagyon érdekes adatokat tartalmazó füzetet írt, mit a napi sajtó is érdeme szerint méltatott. Imreit Sándor 1830-ban született Marosvásárhelyt, s a könyvnyomdászatot is ott tanulta, később mint huszár vett részt a szabadságharczban, melynek lezajlása után Pesten az Emich-féle nyomdában szedte a hivatalos «Budapesti Közlöny»-t. A 60-as évek elején szülővárosába, Marosvásárhelyre hivatott meg az ottani református kollégium nyomdájának vezetésére, melyet később bérbe vett s a rendelkezésére álló szerény anyagi erőhöz képest a vidéki városok jobb nyomdáinak színvonalán igyekezett fentartani. Nyugodjék békével! Kertesz József volt második halottunk, kit deczember 27- én szólított ki a Mindenható az élők sorából. Ifjúkorában kitűnő accidens-szedő volt. Ebből magyarázható, hogy midőn a sors később megengedte neki, hogy magát önállósítsa, oly mintaszerűen berendezett nyomdát alapított, mely szaktárskörökben általános bámulat tárgyát képezte, s ez a nyomda akkoriban nagy befolyással volt szakmánk fejlődésére, mert kartársai kénytelenek voltak vele versenyre kelni, nyomdáikat részben rekonstruálni s a munkákra nagyobb figyelmet fordítani, mert a Kertész nyomdájának termékei minden tekintetben kiállták abírálatot, bárkikkor (1863-ban) a nyomdák a mostanihoz képest primitiv anyaggal dolgoztak. Kertész előszeretettel az accidens-munkákat kultiválta, később azonban hírlapok előállítására is vállalkozott s úgy látszik, nem a legszerencsésebben; a lapok megszűntek s ő 1875-ben nyomdáját eladta, ma pedig nyugalomba vonult. Azonban a javakorbeli tetterős ember nem bírta soká elviselni a tétlenséget, mert 1881-ben új nyomdát nyitott, melyet a nyomdászat legmodernebb eszközeivel szerelt fel s most hű maradt ambicziójához, csakis accidens-munkák elkészítésére vállalkozván, melyek mindig a legpontosabb kivitelben kerültek ki intézetéből. Kertész mint ember is a legkiválóbb tulajdonságokkal volt megáldva; megjelenése imponáló, barátságos volt mindenkivel, azért megrendelői közt és a társadalomban kedvelt egyéniség, személyzetének pedig atyai jóakarója volt. S e kiváló embert a kérlelhetlen halál kiszakította körünkből. Csak néhány hét előtt fogadta fiát nyilvános üzlettársul, ki most hivatva van atyja örökébe lépni. Kertész József Győrött született 1837-ben, a nyomdászatot Bécsben, a Mechitaristák nyomdájában tanulta, Budapestre 1860-ban jött s itteni működését az Emich-fille nyomdában kezdte mint accidens-szedő. Áldás és béke poraira. Harmadik halottunk id. Poldini Ede volt, ki decz. 28- án szenderült jobblétre. Ő volt a budapest nyomdatulajdonosok nesztora, a régi iskola embere, tanúja a 1