Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1912 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
10 MAGYAR ORASOK SZAKLAPJA 1012. 1. szám Le nem írhatom önöknek, uraim, azt a jóleső nemes érzést, ami ekkor töltötte be szívemet, hogy ime, itt van az egyszerű példa, hogy hogyan tehetünk eleget ezen igazán nemes kötelességünknek. Remélem uraim, önök folytatni fogják, (én) csak egy alkalmazott vagyok, önök azonban többet és könynyebben, gyakrabban kérhetnek. S ha mind így cselekszünk, ha mindenkit kérünk, ha mindenki eleget tesz majd kérésünknek, akkor, akkor a M. O. Sz. nagyobb terjedelemben fog megjelenni, szava lesz, hatalmas lesz, díszünk lesz, büszkék leszünk rá, módjában lesz szakmánkat bármily oldalról érdeklő dolgokat, hasznos tudnivalókat minél többet közölni és mindnyájunk javára energikus, eredménydús munkát végezni. Kérésemet ismételve, ebben a hitben, ebben a reményben üdvözlöm önöket uraim és kívánok mindnyájuknak boldog új évet! Wien, 1911 dec. hó. Spitz Pál. Szobaórásaink asztaltársasága. Karcag, 1912. január 1. Az újév első napján szívből fakadó érzésekkel üdvözlöm a szakiparunk legújabb alakulatát, a Szobaórások asztaltársaságát. Üdvözlöm a kisded testületüket az órásság közérdeke nevében is, és üdvözlöm azért a bátor, férfias nyíltságért, amelylyel mint erkölcsi érdekszövetkezet felléptek, hogy magukat és munkájukat, szaktudásukat, megbízhatóságukat az ország órásainak figyelmébe ajánlják. Üdvös, szükséges, hézagpótló volt a szobaórások egyesülése, mert le volt járatva, le volt rombolva az egyes szobaórások tekintélye, korrektsége 1 — önmagáról súlyosan megfeledkezett szobaórás vétkes magatartása, valamennyiket kompromittálni alkalmas hűtlensége miatt. Szenvednie, éreznie kellett a feltétlenül tisztességes szobaórásoknak is azt a foltot, amelyet egynémely megtörtént malverzáció okozott. Ártatlanul csorbult a beléjük helyezett bizalom az órások részéről és el kellett viselniök az általános gyanúsítás szégyenbélyegét. Erős lelkületük leküzdötte ezt és közös elhatározással szervezkedtek erkölcsi társasággá. Garanciát vállaltak az egymás megbízhatóságáért, a szaktudásáért és ez az eltökéltségük, amelylyel ezt az óvások tudomására hozták, tiszteletreméltó, pártolásra, támogatásra érdemes. A szobaórásokra határozottan szükség van. Ma inkább, mint volt valaha. Aki segédekkel kénytelen dolgozni, az — sajnos tudja, hogy milyen kínos az óvás helyzete. Ma pedig — még sajnosabb segédeink sincsenek. Egyáltalán rendkívüli a hiány tisztességesen dolgozni tudó és dolgozni akaró segédekben. Van tudomásom konkrét esetekről, amikor három segéd címére táviratilag lett föladva 80—100 korona előleg a segédek részére; átvették a kívánt előleget, de nem jöttek meg! Akadt olyan, aki maga helyett a munkakönyvét küldte és utóbb perrel való fenyegetéssel azt is visszareklamálta. Vannak elszomorító tapasztalataink a segédek hűtlenségeiről, ripőkségeiről, sőt tolvajlásaikról is. Tőlem is ellopott egy segéd három évvel ezelőtt egy súlyos aranyláncot, nem is szólva a rengeteg óraalkatrészekről, furniturákról, amelyeket visszavettem a táskájából. A tisztességes segédet lehetőleg nem bocsátja el a munkaadója, a selejtes, minden karakter nélküli elem pedig végtelen kárára van a munkaadónak. Az új segédgeneráció még hasznavehetetlen, munkaképtelen, tanoncot ritka kivétellel — egyikünk sem tart. Ilyen körülmények között rendkívül üdvösnek kell fogadnunk a szobaórások tömörülését, akik önállóságuk, munkaképességük és megbízhatóságuknál fogva valóságos jótétemények, főleg a vidéki ezer bajjal küzködő órásokra nézve, akik már csak pusztán a munkagépek hiányából is igen gyakran jutnak abba a helyzetbe, hogy szabatos munkaszolgáltatás okából igénybe veszik a szobaórásokat. Immár megvan hát a szobaórások társasága Budapesten. Külön-külön is ismert kollegák valamenynyien, nincs hát többé semmi okunk arra, hogy a szobaórásoknak szánt munkáinkkal a bécsieknek malmára hajtsuk a vizet. Még csak a hazafias érzületre sem hivatkozók, amikor a segédektől való undorodástól — tisztelet a tiszteletre érdemes csekély kivételnek — teljesen jóllakott óráskortársaimnak figyelmébe, támogatásába ajánlom a minden pártolásra méltó szobaórásaink társaságának minden egyes tagját. Százszorta szívesebben adjunk nekik foglalkozást, keresetet, mint nyerjünk durva viszonzást, minden kollegialitásból kivetkezett ripők magatartást az olyan segédek részéről, akiknek szemében a munkaadó órás csak kihasználásra való médium és semmi más! Ötvösművészet a ma gyakorlatában. A Budapesti Hírlapból vettük át a következő figyelemreméltó cikket: Érdekes a Budapesti Hírlap által fölvetett ama kérdés vizsgálata: váljon a régi klasszikus művészet és a nemzeti irány mennyire érvényesülhet a mai ékszer- és ötvösműveknél ? Az én felfogásom bizonyára nem mindenben egyezik azokéval, akiknek véleménye úgyszólván csakis tudományos alapon épült föl és akiknek nem volt módjuk, hogy képességüket a gyakorlati életből szerzett tapasztalatokkal összhangzásba hozzák. Mert hát a régi művészetért magam is lelkesedem és őszinte örömmel látom, ha nemzeti jellegünk is minden irányban érvényesül; sajnos azonban, hogy mindezt a mai modern ékszereknél és ötvösműveknél csak elenyészően csekély mértékben érhetjük el. Kétségtelen, hogy az ékszerész mindenkor igyekezik iparát nemesebbé tenni a remek klasszikus művek ornamentális részleteinek felhasználásával, ami azonban a hajdani — bár művészi szempontból gyönyörű ékszerek nehézkes alakját illeti, bizony ezt modern hölgyeink nem szívesen látják, sőt határozottan ellenzik. Bizonyára meggyőződnének erről az irányadó szaktekintélyek is, ha csak egyszer jelen lennének, mikor valamelyik hölgy ékszert rendel magának. D O A IV Q aranylánc- és 1\ V/ Ifi. il 1^1 O» aranyárú gyára Budapest, IV., Károly körút 22. sz. Nagy raktár mindennemű bel- és külföldi arany- és ezüst-bijautéria és drágaköves árukban. — Javítások gyorsan és pontosan eszközöltetnek.