Magyar Szesztermelő, 1940 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
2 Évfordulón. Az idei évforduló nehéz viszonyok közepette köszöntött ránk. A nemzetközi feszültség, amely nyugaton és északon öldöklő háborúban robbant ki, bennünket ugyan megkímélt eddig és remélhetőleg továbbra is sikerülni fog semlegességünket megőrizni, azonban ennek a feszültségnek hatásai alól a mi gazdasági életünk sem vonhatta ki magát. A fokozott önellátásra való törekvés, a termelés bizonyos átállítása és fejlesztése a legnagyobb erőkifejtésre késztetik a gazdasági élet minden tényezőjét, hogy minden eshetőséggel szemben felkészüljünk a termelés és anyagellátás, valamint fogyasztás rendjének biztosítására. A termelés fokozására és az erőforrások gyarapítására irányuló törekvés a szesztermeléssel szemben is fokozott követelményeket támaszt, mert gondoskodni kell arról, hogy az országban elegendő szeszkészlet álljon rendelkezésre s a szükséglet ellátásában fennakadás ne legyen. A szesztermelés megállapított keretei erre bőségesen elegendők lennének. Ezeknek a kereteknek a mezőgazdasági főzdék által történő kitermelése azonban nagy nehézségekbe ütközik. A kedvezőtlen terméseredmények következtében a szeszgyári gazdaságok nem rendelkeznek elegendő szeszgyártási nyersanyaggal, úgyhogy ennek pótlásáról vásárlás útján kellene gondoskodni. Erre azonban egyes, terményfeleslegekkel rendelkező vidékektől eltekintve, vajmi kevés lehetőség van. A kínálat tartózkodó s a szeszfőzdék nagyrészt csak távolabbi vidékről szállítva, a fuvarköltségek következtében olyan áron tudnák nyersanyagszükségletüket fedezni, hogy a mai szeszárak mellett ezeknek a terményeknek gazdaságos szeszipari feldolgozása lehetetlen. A szeszbeváltási árak tehát nem kielégítőek, nem felelnek meg a terményár-helyzetnek s nem biztosítják a jövedelmező termelés lehetőségét. Pedig a szeszfőzdéknek törvényes igényük van arra, hogy a szesztermelés mellett legalább szerény polgári hasznuk legyen. Erről azonban sajnos, ez időszerint a legtöbb esetben alig lehet szó. A szeszgazdálkodásnak az egyedáruság révén bevezetett új rendszere tehát, amelyet pedig a törvény helyes rendelkezései miatt annak idején a mezőgazdasági szeszipar nagy várakozással fogadott, ebben a vonatkozásban nem hozta meg a kívánatos eredményeket. Eddig legalább a szeszbeváltási árak tekintetében mindig túlzottan szűk mérték alkalmazását kellett sajnálattal tapasztalnunk. Márpedig ezen, a jövedelmező termelést biztosító szeszbeváltási árakon fordul meg a szesztermelés boldogulásának és fejlődésének lehetősége. Ezen tehát sürgősen változtatni kell. Különösen a mai helyzetben, amikor a szeszszükséglet biztosítása fokozott nemzetgazdasági és honvédelmi érdek, a szeszegyed , áruságnak a legsürgősebben biztosítani kell azokat a szeszbeváltási árakat, amelyek képessé teszik a mezőgazdasági főzdéket arra, hogy a megállapított termelési keretet a mostani nyersanyagárak és azok jövőbeni alakulása mellett is gazdaságosan kifőzhessék. E sürgős feladat mellett ugyancsak megoldást kíván az, hogy a mezőgazdasági szeszipar termelési keret és szeszbeváltási ár igényének megfelelő kielégítéséről intézményes rendszerességgel történjék gondoskodás. A szeszbeváltási árak megállapítási rendszerének jobban kell működni, mozgékonyabban kell hozzásimulni a gyakorlati élethez és a gazdasági adottságokhoz. Mert eddig azt látjuk, hogy a terményárak és a gazdasági helyzet alakulását — különösen a mai rendkívüli viszonyok közepette — a szeszármegállapítás apparátusa csak nehézkesen és késedelmesen követi, ami nemcsak a szeszfőzdékre hátrányos, de káros az ország szesztermelésére is. A szeszegyedáruság bevezetésének célja a törvény indokolása szerint is nem a kincstári bevételek fokozása, hanem a szesztermeléssel kapcsolatos gazdasági követelmények megfelelő kielégítése. A szesztermelési és szeszgazdálkodási politika irányításában tehát beleértve a szeszbeváltási árpolitika vitelét is —ezeket a szempontokat kell elsősorban figyelembe venni, mert ez felel meg a törvény rendeltetésének és ezzel tesszük képessé a mezőgazdasági szeszipart arra, hogy a hozzáfűződő gazdasági feladatoknak megfelelhessen. Ennek megvalósulását várjuk az új esztendőtől, amelyet a mezőgazdasági szeszipar szebb és jobb jövőjének reményében köszöntünk ! (R—a.) Magyar Szesztermelő 1940. január hó Szeszbeváltási árak — terményárak. A november 20-i pénzügyminiszteri rendelettel megállapított szeszbeváltási árakról már lapunk decemberi számában kifejtettük, hogy azok a terményárak alakulása következtében hamarosan meghaladottakká váltak. Azóta a helyzet tovább rosszabbodott és a szeszfőzdevállalkozók köréből egyre több kifogás merül fel amiatt, hogy a szeszbeváltási árak már nem fedezik az előállítási költségeket, a hiányzó nyersanyagokat pedig nem lehet olyan áron beszerezni, hogy azok gazdaságos feldolgozása biztosítva volna. A szeszfőzdék nyersanyaghelyzete ez idén a rendelkezésünkre álló adatok szerint eléggé kedvezőtlen. Az idei gyengébb terméseredmények következtében a szeszfőzdék legnagyobb része csak körülbelül a törzskeretnek megfelelő szeszmennyiség előállításához szükséges nyersanyaggal rendelkezik. A többit vásárlás útján kellene fedezni. A gazdaságos áron való beszerzés lehetősége azonban nagyon korlátozott. Ez időszerint tulajdonképen csak a kukorica és kisebb mértékben a rozs jöhetnek tekintetbe vásárolható szeszipari nyersanyagokként. Cukorrépa már nincs. A burgonyaforgalom a fagyok következtében megszűnt és egyébként is a maximális árakon kínálat egyáltalán nem jelentkezik. Az eozinált búzából rendelkezésre álló viszonylag kis mennyiség szintén már jórészt kimerült. A terményárak alakulása is túlhaladta már azokat a kalkulációkat, amelyeken a legutóbbi szeszbeváltási árak megállapítása felépült. Annak idején ugyanis az ármaximálási rendelkezésekre való tekintettel túl szesz nyersanyagköltsége : burgonyánál 3— pengős egységáron és 12 g mennyiséget számítva 36’— pengőben, a rozsnál pedig 14-50 pengős egységáron és 3’2 g-s mennyiséget számítva 46-40 pengőben állapíttatott meg. Ezekhez az egyedáruság által koncedált 18- — pengő feldolgozási költség és 5-—pengő haszonkulcs tételeit hozzáadva, alakult ki a burgonyánál 59—60 és a szemeseknél a 69—70 pengős beváltási ár. Burgonyánál az ipari árura nézve újabb árrendezés nem történt. Burgonya azonban nincs a piacon és tavaszig nem is lehet számítani érdemleges kínálatra. A gazdák egyébként maximális árakon nem is adják a burgonyát, hanem nagyobb arányokban takarmányozzák. Az étkezési fajtáknál szükségszerűen már bekövetkezett újabb árrendezést várják az ipari fajtákra is. Az árkormánybiztosság tudvalévően december 23-án kelt 10.700/1939. sz. rendeletével feloldotta az étkezési burgonyák ármaximálását és ehelyett a burgonyakereskedelmi egyesülés eladási áraihoz járuló nagy- és kiskereskedői haszonkulcsokat állapította meg, így az étkezési burgonyák ára körülbelül 120 pengővel emelkedett. Burgonyabeszerzésről tehát szeszipari célra ezidőszerint egyáltalán nem lehet beszélni s később is csak magasabb árakon. Ami a rozsot illeti, a legutóbb megjelent újabb ármaximálási rendelet hatályon kívül helyezte a korábbi maximális árakat és az ármegállapítás rendszerét is megváltoztatta. Eszerint ugyanis a felemelt új rozsárak, amelyeket lapunk más helyén közlünk, már nem a fogyasztóhelyekre, hanem a termelőhelyekre vannak megállapítva. Ez tehát azt jelenti, hogy más területek paritásában érvényes árakat úgy kell megállapítani, hogy a fuvarköltséget hozzáadjuk. A lépcsőzetesen emelkedő ármegállapítás következtében ma már a maximális árak majd minden viszonylatban meghaladják azt, amellyel annak idején számoltunk. Az árak pedig a rendelet értelmében fokozatosan továbbemelkednek. Nem tudjuk még, hogy az új rendezés következtében a rozskínálat meg fog-e indulni, értesülésünk