Magyar Technika, 1947 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1947-05-01 / 5. szám
jából. A vízjelző szolgálat mai alakjában 1892-ben indult meg. Megszervezése és megindítása Pech József nevéhez fűződik. Minden vízmérce kezelésével egy-egy, a helyszínen lakó személyt bíztak meg. Ezek a vízállások havonta, posta útján, a fontosabb vízmércék adatait ezen felül naponta táviraton is jelentik. Mivel a Meteorológiai Intézet csapadékészlelő állomásainak száma, különösen a Tiszavölgy magasabban fekvő részein, árvízjelző és általános vízrajzi szempontokból kevésnek bizonyult, a Vízrajzi Osztály 1893—94-ben 140 új csapadékmérő állomást szervezett, amelyeket azonban létesítésüktől kezdve a Meteorológiai Intézet kezel. 1895-ben megindult a «Napi Vízjárási térkép» szerkesztése és szétküldése. A térkép a napi vízállásokat, a vízjárás jellegét, a csapadékadatokat, télen a hó- és jégjelentéseket együttesen ábrázolja. Számos tanulmányban feldolgozták a Tiszavölgy vízrajzi viszonyait, így a Körösök és Maros várható árvízmagasságának megállapítására, általában a vízállások előrejelzése céljából, a téli csapadék és a tiszai árvizek összefüggésének meghatározására, a csapadékvizek felszínen lefolyó hányadának kiszámítására (Bogdánfy), a Tisza, hordalékszállításának felderítésére, a Tisza szabályozásának és több mellékfolyójának rendezésével kapcsolatban, stb. végeztek tanulmányokat. Közben, 1889-ben a vízrajzi szolgálatot az új Földmívelésügyi Minisztérium hatáskörébe utalták, ahol 1929-ig, mint annak egyik osztálya működött. 1929-ben Vízrajzi Intézetté szervezték át a vízrajzi szolgálatot. A rendszeres vízrajzi észleléseket és a tanulmányok egy részét az évenként szerkesztett Vízrajzi Évkönyv-Ъеп adják közre. Számos vízrajzi tanulmány a Földmívelésügyi Minisztérium hivatalos kiadványaiban, vagy a Vízügyi Közleményekben, illetőleg a legkülönbözőbb hazai, sőt külföldi folyóiratok hasábjain jelent meg. Sok tanulmány a Vízrajzi Intézet, vagy az Intézet mérnökeinek külön kiadványaként gazdagította hazánk vízépítési irodalmát. A tudományos kutatómunka mellett jelentős a vízrajzi szolgálatnak a külföldi szakirodalom figyelemmel kísérésénél, feldolgozásánál és közreadásánál kifejtett tevékenysége is. A vízrajzi szolgálat megindításakor kiadott rendeletek kötelességként írjákelő a tudományos kutatásokat és kísérleteket. A gyakorlat az előírást még jobban kifejlesztette, úgyhogy a vízrajzi szolgálat központi tudományos szervvé is vált. A vízrajzi szolgálat feladata a szakértői működés is. Ilyen természetű tevékenységet hivatalból vagy külön rendeletre, illetőleg felkérésre végez a vízrajzi szolgálat. Az első világháború után megvont új határok a Tisza völgyét politikailag több részre osztották. Ezért a vizek kártevése elleni védekezés, valamint a vízkincs hasznosítása bizonyos nemzetközi rendezést kívánt. Ezeknek a nemzetközi vízügyi kérdéseknek műszaki előkészítése során, valamint a felmerült feladatok megoldásánál jelentős vízrajzi munka elvégzése vált szükségessé. Legfontosabb közöttük a nemzetközi vízjelzés, amely a Tiszavölgynek a természet által megszabott vízrajzi egységét van hivatva biztosítani. A rádió használatának elterjedésével újabb lehetőség nyílt meg a gyors vízrajzi hírszolgálat számára. A rádiós vízjelző szolgálat különösen nemzetközi viszonylatban bizonyul rendkívül hasznosnak. Nagyjelentőségű az egész világon kitűnően megszervezett rádiós meteorológiai szolgálat is, amelynek jelentései az időjárási viszonyokra vonatkozó adatokkal egészítik ki a vízrajzi jelentő szolgálatot. Újabban az észlelési adatok közlésével a napi sajtó is részt vesz a vízjelző szolgálat hírközlésében. Medernyilvántartás A Vízrajzi Osztály 1886. évi felállításának talán legfontosabb oka éppen a Tisza vízrajzi felvételének sürgőssége volt. A Vásárhelyi-féle térképek már elavultak, pótlásukról, valamint a mederben beálló változásoknak jövőbeni nyilvántartásáról kellett gondoskodni. A felvételeket 296 elsőrendű és 600 másodrendű alappontból álló hálózat elhelyezése előzte meg. 1890—92-ben elsőrendű szintezéssel az alappontokat magasságikig bemérték, majd az 1 :2880 méretarányú kataszteri lapok reambulálásával helyszínrajzilag is felmérték a Tiszát. A felvételek eredményeit a vízrajzi szolgálat «A Tisza hajdan és most» című kiadványában 1902-ben adta közbe. 1929—31-ben újabb részletes felvétel készült a Tisza teljes magyar szakaszáról. A Tiszának ezt az újabb felmérését «A Tisza helyszínrajza, hossziszelvénye és keresztszelvényei» című 1935. évi kiadvány tartalmazza. Ez a kiadvány tartalmazza az 1891-i állapotot és az azóta bekövetkezett változásokat is. A kiadványok mellett természetesen kéziratban állandóan vezették és kiegészítették a Tiszameder nyilvántartási keresztszelvényeit és hosszszelvényeit is. Közben, 1890-ben Tekeházától Titélig rögzítették és bemérték a Tisza egy kisvízszínét. 1936-ban az Alföld öntözésének érdekében Balsa—tiszadadai, majd a Tiszadada—veresmarti szakasz részletes felvételét végezték el. A tiszalöki duzzasztómű és vízkivétel tervezéséhez 1940-ben a vízrajzi szolgálat a Rázompuszta körüli Tisza-szakaszt mérte fel részletesen. 1941—42- ben, az 1929—31. évi felvételek kiegészítése céljából a Hosszúmező—Tiszaújlak közötti 100 ron-es szakasz felvétele készült el. Közvetlenül a mostani háború előtt felvétel készült még a Tekeháza—Tiszaújlak közti szakaszon a baloldali ágban, valamint a Szeged—Zenta közötti szakaszon. Ezeknek a legújabb felvételeknek a feldolgozása a háború következtében félbemaradt, sőt az intézeti tervtár megrongálódáskor a jegyzőkönyvek is elpusztultak. Hasonló sors érte a Tiszáról készült légi felvételeket is. Kiterjedt munkálatokat végzett a vízrajzi szolgálat a Tisza mellékfolyóin is. A Maroson 1887— 1894-ben több, rövidebb szakaszon vízszínrögzítést, alappontelhelyezést, nyilvántartási szelvények kitűzését és helyszínrajzi felvételeket végeztek. 1942/43-ban a Marosvásárhely fölötti szakaszon eszközöltek felvételeket. A Bega-csatorna mentén 1892-ben helyeztek el alappontokat. A Körösökön és a Berettyón 1886 88-ban rögzítették a vízszíneket. A Körösök mentén 1934-ben helyeztek el magassági alappontokat, de részletes felvételek ezideig még nem készültek. A Bodrogot részletesen először 1892—93-ban mérték fel; a változások megállapítása céljából 1900-ban megismételték a felvételt. 1936/37-ben Felsőbereckig mérik fel a Bodrogot és a felvételek eredményét «A Bodrog helyszínrajza és hosszszelvénye» című kiadványban adják közre. Újabban 1940-ben a felvételeket a Latorca betorkolásáig egészítették ki, felmérve egyidejűleg a Latorcát az ábrás révig, az Ondavát pedig az imregi hídig. A Szamoson érdemleges medernyilvántartási felvétel csupán 1934-ben kezdődött. A Vásárosnamény—Csenger közti felvételeket 1941—42-ben Szamoscsikóig terjesztették ki. Sajnos, ezek az újabb Szamosfelvételek — a többi 1938 utáni és kiadványokban még közre nem adott felmérésekkel együtt — a háborús rongálódások követ-