Magyar Technika, 1947 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1947-05-01 / 5. szám

A Tisza kisvízi szabályozása IVÁNYI BERTALAN A múlt században végrehajtott Tisza szabályozás legfőbb célja az ármentesítés volt. Az átvágások sorozatos létesítése útján azt is remélték, hogy ez a művelet ellensúlyozni fogja a begázolás árvízszín emelő hatását s talán még árvízszín leszállás is fog beállani. Az átmetszések létesítésénél mint további cél az is szóba jött, hogy a Tisza végaláthatatlan kanyargásainak megszüntetése által a folyómenti távolságok lényegesen megrövidülnek, tehát a hajók útja sokkal rövidebb lesz. Ennél a szabályozásnál egyáltalában nem vetődött fel az a kérdés, hogy az átvágások útján megrövidített folyón a viszonylagos esés megnövekedése után meg lesz-e kisvízállásoknál is a hajózáshoz szükséges vízmélység mindenütt, annál kevésbbé vetődött fel az a gondolat, hogy a folyó pályájának ilyen óriási mérvű átalakítása után nem lépnek-e fel most olyan körülmények, amelyek a hajózhatóságot megrontják. Pedig a végrehajtott szabályozás természete magában hordozta a hajózási viszonyok megromlásának majdnem összes okait és сзак egyedül a távolságok lettek kisebbek, az utak lettek rövidebbek, a szabályozás folyományaképen. Az átvágásos szabályozás folytán a kisvíz esése is megnövekedett, nemcsak az árvizeké, tehát a vízmélység a kisvizek idejére kisebb lett a mederben,z arányra legkivált az átmenetekben. De az átvágásos szabályozás lényegesen megnövelvén a mederben mozgó víz kimosó erejét, a meder ki is bővült. A kibővülés részint mélyebb beágyazódás útján, részben pedig az előbbi mellett a meder kiszélesedése útján történt. Több szakaszon ez az utóbbi jelenség a túlnyomó. A kisvíz mennyisége azonban természetszerűleg nem növekedhetett, ellenkezőleg, talán némileg fogyott is. Mindenesetre sokkal hosszabbá vált a kisvizek időtartama a szabályozás óta, mint előtte volt, mert a rövidebb és nagyobb esésű meder sokkal rövidebb idő alatt kiürül — az árhullámok sokkal gyorsabban futnak le benne , mint akkor, amikor a kanyarulatok végtelensége folytán a mederben lassan mozgott a víz és sokkal nagyobb tömeg tározódott abban, mint az új mederben. Egészen természetes, hogy a kibővült mederben a kisvíz a medret akkor is vékonyabb rétegben borítaná el, ha azesés nem is növekedett volna, a két hatás összegeződése tehát a kisvízi vízmélység igen nagy csökkenését idézte fel. Egykor a gázlókat vastag vízréteg borította el kisvízálláskor is, a hajók kellő vízmélységet találtak az átmenetekben, mindössze néhány sziget okozta vízmegoszlás és talán az éles kanyarulatok nehezítették a hajózást. Általában sokkal kedvezőbbek voltak a hajózásra a mélységi viszonyok a kisvizek idején, mint a nagy Tiszaszabályozás befejezése után. A Tiszaszabályozás befejezése után az lett az eredmény, hogy Szolnok fölött már közepes kisvízálláok idején sem lehetett hajózni. Szolnok-Szeged között megakadt a hajózás már akkor is, ha az abszolút legkisebb vízállásnál a vízszintég 10 méterrel magasabb volt és csak Szeged és a torkolat között volt jobb a helyzet valamivel, főleg a Dunának a Tiszánnánál relatíve magasbb vízárás idején érvényesülő visszahatása eredményeként. A kisvízi szabályozást nagyobb terjedelemben 1909-ben kezdték meg Szolnok és Csongrád között, majd néhány évvel később Csongrád és Szeged között is. Meg kell említenünk, hogy már régebben is végeztek egyes olyan szabályozásokat a Tiszán, amelyeknek a célja részben a hajózási viszonyok javítása volt, e szabályozások azonban még nem tartoznak azoknak a jellegzetes kivízi szabályozásoknak a sorába, amelyek szerint 1909. óta dolgoztunk. Meg kell még azt is említenünk, hogy Szeged és a Tisza torkolata között is végeztek az első világháború előtt mederrendezéseket, ezekkel ott is javították a hajóutat, a háború azonban megszakította a munkálatokat. A gázlók megjavításának munkája a Szolnok - csongrádi és a Csongrád-szegedi Tisza szakaszon már nagyban egészben befejeződött. Bizonyos kiegészítő munkálatok vannak még hátra és néhány olyan gázló javítása, amely szóba sem jött addig, míg az igazán rossz gázlók akadályozták a hajózást. Most ezek megjavítása után sorra kell kerülniük a régebben nem emlegetett gázlóknak is. De tovább — Szolnok és Tiszafüred között — is jelentékenyen előrehaladt már a gázlók szabályozása. Sajnos, a második világháború diktálta építési szünet miatt több gázló rendezésének munkája félbenmaradt és rosszabbodó v állott be a már egyszer elért eredményekkel szemben. Ezzel kitolódott ennek a már-már megjavított folyószakasznak teljesértékű kisvízi hajózhatósága. Tokaj alatt is megkezdődött már a gázlók szabályozása még a második világháború előtt, éspedig közvetlenül a Tokaj alatt levő gázlók szabályozásával — a lefelé történő kőszállításnak kis vízállások idejére is kiterjedő biztosítása céljából —, továbbá a Sajó torkolata alatt levő kétlegrosszabb gázló megjavításával. Nem szorul hangsúlyozásra, hogy majdnem mindig csak a gázlókban — az inflexiókban — vagy nagyon enyhe, az egyeneshez közel járó görbületű mederszakaszokban és csak egészen kivételesen egyes élénkebb görbületű kanyarulatokban is. Az utóbbi eset csak ott fordul elő, ahol szívós agyag borítja a meder fenekét s azt a folyó nem tudja elég mélyre kimosni — inkább kiszélesíti a medrét. A kanyarulatokban azonban általában mindenütt elég mély a víz a Tiszának a hajózási szempontból szóbajövő részén, a hajóút javítást ott alig igényel. Legfeljebb néhány túlságosan éles, elfajult kanyarulatot kell kiküszöbölni a vontatmányok biztosabb kormányozhatósága érdekében. Az átmenetek — inflexiók — közül azonban nagyon sok szorul kisebb-nagyobb javításra a kisvízi vízmélység szempontjából. Jellemzésül megjegyezhetjük, hogy a Szolnok-csongrádi 89 km hosszú folyószakaszon az összesen 43 átmenet közül 24-en kellett, vagy kell még javító munkát végezni. Ezek közül 11-en csak kismérvű beavatkozásra, 13-nál azonban nagyobb szabályozásra volt szükség a gázló és környezetének — a csatlakozó mederszakaszoknak megjavítása végett. A Csongrád-szegedi 73 km hosszú szakaszon az összesen 32 átmenet közül 11—12 igényelt beavatkozást, nagyobb szabályozási munkálatra azonban itt csak 6 gázlóban volt szükség. A Hármas-Kőrös kevés hordalékot és inkább csak lebegő hordalékot hozó vízével bővült Tisza ugyanis már kedvezőbb mélységgel képezte ki gázlóit.