Magyar Technika, 1947 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1947-05-01 / 5. szám
pedig az orvhalászok áldozatául esnek. Ez a halpusztulás főleg azért káros, mert a következő évek haltermését biztosító apró kis ivadékhal pusztul ott el, amelyet étkezési célokra felhasználni még nem lehet. Figyelembe véve, hogy a halászat szempontjából a Tiszavölgy területe az egytizedére csökkent, ennek az egytizednyi területnek a vízzel borítottsága pedig időben csak a fele a múlt árvíztartamához viszonyítva, valamint azt, hogy ezen a területen a halak életviszonyai sokkal kedvezőtlenebbek az ősállapothoz viszonyítva. Répássy szerint a mostani halmennyiség legfeljebb 1/100 része lehet annak a halmennyiségnek, ami a múltban volt, azonban ez a mennyiség is csak mint a legkedvezőbb viszonyok között elérhető legfelső határ tekinthető. Kétségtelen, hogy ezeket a változásokat kizárólag a Tiszavölgy ármentesítésével és a Tisza szabályozásával járó műszaki munkák, a vízi építkezések okozták. Ezeket a munkákat azonban a halászatnál fontosabb mezőgazdasági, közgazdasági és egészségügyi érdekek miatt hajtották végre. Helytelen lenne tehát azt a következtetést levonni, hogy az ősi állapotokat ■igyekezzünk visszaállítani. Számolnunk kell ezekkel az adottságokkal és a meglevő viszonyok mellett kell igyekeznünk mindent elkövetni a halászat fejlesztése érdekében, hogy a vizeinket minél hasznosabbá tegyük és az ősi magyar foglalkozást űzők megélhetését biztosíthassuk. A halászatot a Tiszán is belterjesebbé kell tenni. A múltban a halászat kizárólag csak a halfogásból állt, azonban nem törődött a kifogott hal utánpótlásával és a halak számára jobb életlehetőségek biztosításával. Az előbb említett — a halászatra hátrányos —■ műszaki munkák a mezőgazdaság és kisebb mértékben a hajózás érdekeit szolgálják, azonban az iparral kapcsolatban is számos olyan műszaki beavatkozás történt, amely a halak életfeltételeit károsan befolyásolja. Ezek egyike a fűrésztelepek létesítése. A fűrésztelepeket igyekeztek a folyók közelében elhelyezni, hogy a tutajban úsztatott fa közel legyen. A fűrésztelepek fűrészpora gondatlanság és nemtörődömség következtében belekerül a vízbe, belefut a halak kopoltyújába, ott gyulladást okoz és a halakat elpusztítja. Még ennél is hát ráncosabbak az ipartelepek szennyvizei, amelyek vagy a bennük lévő mérges gázokkal pusztítják a vízben élő halat, vagy pedig rothadó anyagot tartalmaznak. A rothadás folyamata a vízben lévő oxigént fogyasztja és olyan oxigénhiány állhat elő, amelynek következtében a halak megfulladnak. A közelmúltban is minden lehetőt elkövettek az illetékes szervek, hogy a halászat színvonalát minél magasabbra emeljék, illetve azt minél magasabban tartsák. Így az ipari szennyvizek káros hatását igyekeztek csökkenteni megfelelő derítés útján és a halállomány mennyiségét és minőségét igyekeztek javítani nemesebb ivadékhal behelyezésével. A halászat fejlesztése nehéz feladat volt a közelmúltban, mert a halászati jog a parti birtokos tulajdona volt. A Tisza halászata száz és ezer egyéni érdek szolgálatában állott. A kisebb területek olyan kevés hasznot hoztak a halászati jog tulajdonosának, hogy nem is nagyon volt érdemes vele törődni. A halászati jog gyakorlását rendszerint nagyobb összefüggő szakaszokban bérbe adták halászati társulatok útján.