Magyar Technika, 1947 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1947-05-01 / 5. szám

pedig az orvhalászok áldozatául esnek. Ez a halpusz­tulás főleg azért káros, mert a következő évek hal­termését biztosító apró kis ivadékhal pusztul ott el, amelyet étkezési célokra felhasználni még nem lehet. Figyelembe véve, hogy a halászat szempontjából a Tiszavölgy területe az egytizedére csökkent, ennek az egytizednyi területnek a vízzel borítottsága pedig időben csak a fele a múlt árvíztartamához viszo­nyítva, valamint azt, hogy ezen a területen a halak életviszonyai sokkal kedvezőtlenebbek az ősállapothoz viszonyítva. Répássy szerint a mostani halmennyiség legfeljebb 1/100 része lehet annak a halmennyiségnek, ami a múltban volt, azonban ez a mennyiség is csak mint a legkedvezőbb viszonyok között elérhető leg­felső határ tekinthető. Kétségtelen, hogy ezeket a változásokat kizárólag a Tiszavölgy ármentesítésével és a Tisza szabályozá­sával járó műszaki munkák, a vízi építkezések okoz­ták. Ezeket a munkákat azonban a halászatnál fon­tosabb mezőgazdasági, közgazdasági és egészségügyi érdekek miatt hajtották végre. Helytelen lenne tehát azt a következtetést levonni, hogy az ősi állapotokat ■igyekezzünk visszaállítani. Számolnunk kell ezekkel az adottságokkal és a meglevő viszonyok mellett kell igyekeznünk mindent elkövetni a halászat fejlesztése érdekében, hogy a vizeinket minél hasznosabbá tegyük és az ősi magyar foglalkozást űzők megélhetését biztosíthassuk. A ha­lászatot a Tiszán is belterjesebbé kell tenni. A múlt­ban a halászat kizárólag csak a halfogásból állt, azon­ban nem törődött a kifogott hal utánpótlásával és a halak számára jobb életlehetőségek biztosításával. Az előbb említett — a halászatra hátrányos —■ műszaki munkák a mezőgazdaság és kisebb mértékben a hajózás érdekeit szolgálják, azonban az iparral kapcsolatban is számos olyan műszaki beavatkozás történt, amely a halak életfeltételeit károsan befo­lyásolja. Ezek egyike a fűrésztelepek létesítése. A fűrésztelepeket igyekeztek a folyók közelében el­helyezni, hogy a tutajban úsztatott fa közel legyen. A fűrésztelepek fűrészpora gondatlanság és nem­törődömség következtében belekerül a vízbe, belefut a halak kopoltyújába, ott gyulladást okoz és a hala­kat elpusztítja. Még ennél is hát ránc­osabbak az ipartelepek szenny­vizei, amelyek vagy a bennük lévő mérges gázokkal pusztítják a vízben élő halat, vagy pedig rothadó anyagot tartalmaznak. A rothadás folyamata a vízben lévő oxigént fogyasztja és olyan oxigénhiány állhat elő, amelynek következtében a halak megfulladnak. A közelmúltban is minden lehetőt elkövettek az illetékes szervek, hogy a halászat színvonalát minél magasabbra emeljék, illetve azt minél magasabban tartsák. Így az ipari szennyvizek káros hatását igye­keztek csökkenteni megfelelő derítés útján és a hal­állomány mennyiségét és minőségét igyekeztek javí­tani nemesebb ivadékhal behelyezésével. A halászat fejlesztése nehéz feladat volt a közel­múltban, mert a halászati jog a parti birtokos tulaj­dona volt. A Tisza halászata száz és ezer egyéni érdek szolgálatában állott. A kisebb területek olyan kevés hasznot hoztak a halászati jog tulajdonosának, hogy nem is nagyon volt érdemes vele törődni. A ha­lászati jog gyakorlását rendszerint nagyobb összefüggő szakaszokban bérbe adták halászati társulatok útján.

Next