Magyar Textiltechnológusok lapja, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1933-01-31 / 1. szám
A MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK LAPJA majdnem azt mondhatnék, ötletszerűleg használják hol a ssaint, Lot a ttüsch, a franciák pedig a velours és a petuche elnevezéseket. hogy a Saint, San mnet kifejezés honnan ered, nem tudjuk megállapítani; a ttüsch szó francia eredetű és srint ilyen, a német — gyakran erőszakos — nyelvtisztitó törekvéseknek sok helyütt egészen áldozatául esett. Ezzel magyarázható talán részben az a következetlenség is, amellyel különféle szerzők ezeket a kifejezéseket használják. A francia vein és pelu, valamint a velouté és petucheux fogalmak úgyszólván teljesen fedik egymást, mindkettő szőröst, bársonyost jelent és a szaporodalom is ezen értelemmel, váltakozva használja. A bársonyszerű elnevezést két okból ajánlhatjuk: Először is a bársony jó magyar hangzású, a magyar nyelvben valószínűleg régen meggyökeresedett szó. Másodszor a valódi bársonyokon kívül még ezen szövetcsoportba tartozó szövetek jó része minden valószíűség szerint a bársonyok könnyebb előállítását, esetleg utánzását célzó törekvések eredménye. Miat a történelmi fejlődésre vonatkozólag hiába keresünk összefüggő irodalmi adatokat, műszakilag gyakorlott kritikus szemmel vizsgálva a körülményeket, nyilvánvalónak tarthatjuk, hogy az összes, a fentiekben bársonyszerűnek nevezett szövetek őse a máig is kizárólag és egyöntetűen csak bársonynak (Saint) nevezett vetülékbársony. Ez egyszerűbb formában egy kevés nyüsttel is könnyen megoldható, szövéstechnikailag sem különösebb tudást, sem pedig drága, különleges berendezést nem igénylő szövetfajta. Hogy azután még máig is ez a gyártási mód, természetesen műszakilag tökéletesített formában, eredményezi a legszebb, legértékesebb bársonyszöveteket, az a következtetéseink eredményéből semmit le nem vonhat, sőt a történelmi fejlődés alapján keresett rendszerezés helyességének kétségtelen bizonyítéka. A következő fejlődési fokozat minden bizonnyal a láncfonalnak mint bársonyfelületképző szövetelemnek a felhasználása volt, amely fogással a bársonyszövetek előállítása sokkal szaporábbá és ezáltal olcsóbbá válhatott. Mindenki ismeri a láncbársonyok gyártására felhasznált első primitív berendezést, amely szövőrudak segítségével készíti a bársonyfelületet. A késnek a szövőrúdon való elhelyezése, valamint a szövőrúdnak kés nélkül való alkalmazása egy roppant változatos és igen elterjedt szövetcsoport könnyű és gyors előállítását tette lehetővé. A bársonyszerű szövetek ezen csoportját (a német Rutenplasch, Rutensamt analógiájára) talán rúddal szőtt bársonyoknak nevezhetnek, megkülönböztetésül az egyéb, igaz hogy alárendelt jelentőségű, hurkos felületű szövetektől. Az előbb is említett olcsóbbítási törekvés és a kötéstan, valamint a gyártási technika művészi tökélyre való fejlesztése termelhette ki a bársonyszerű szövetek harmadik, a kettős láncbársonyok, vagy kettős plüssök csoportját. Az igen elmés gyártási mód, melylyel az efajta szövetek készülnek, minden szakember előtt jól ismert. Újabban ismét felelevenítettek egy régi eszmét: hurkos felületű szöveteknek (hurkos bársonynak) ily módon, kettős bársony alakjában való gyártását. Tudomásunk szerint piacra megérett árut ily módon még nem sikerült előállítani és itt csak mint a lehetőségek széles skáláját jellemző különlegességet említjük fel. Hogy a csoportosításunk teljes legyen, meg kell még emlékeznünk egy néhány outsider szövetről is, melyek részint a definíciónk értelmében, részint hasonlósági alapon szintén a bársonyszerű szövetek családjába tartoznak, ha a gyártási eljárásuk különbözősége miatt csak kültagoknak is ismerhetjük el őket. A bársonyszerű szövetek, mégpedig a láncbársonyok közé kell sorolnunk a közönségesen hurkos felületű szöveteknek (Frottier, Schlingengewebe) nevezett, igen elmés eljárással készült szöveteket. Hasonlóképpen ide, de a vetülékbársonyok közé tartoznak a kezi, valamint a gépi csomózású perzsa-, smyrnaszőnyegek is. Ezt annál tisztább lelkiismerettel állíthatjuk, mert egy szép perzsa- vagy smyrnaszőnyeg felületét bármely laikus is szép bársonyosnak fogja nevezni. Szintén a vetülékbársonyok közé sorolandók a különféle zseniliaszövetek, amelyek különlegesen előkészített vetülék útján nyernek bársonyos felületet. Legvégül pedig egy különleges szövetfajtával kell megismerkednünk és megalkudnunk. Értjük ezalatt azokat a szöveteket, amelyek a vetülékbársony mintájára egy külön hosszan, lazán felfekvő vetülékrendszerrel készülnek, amely vetülékrészeket a kikészítési eljárás folyamán bogácsolás útján elszakítanak és felbontanak. Ezen szövetek definíciónk minden pontjának megfelelnek, azzal a lényegtelen eltéréssel, hogy a szájvégeket nem metszettük fel, hanem felszakítottuk. Ha következetesek akarunk maradni, nem térhetünk ki ezen szövetfajtaságnak a csoportosításunkba való felvétele elől sem. Azonban úgy gondoljuk, hogy ezzel nemcsak hogy hibát nem követünk el, hanem ellenkezőleg összekötő kapcsot találunk benne az egyéb textilipari gyártmányok nagy birodalmával. . Az alapdefiníciónk magyarázata közben azzal egyidejűleg önkéntelenül is rendszerbe foglaltuk a bársonyszerű szövetek csoportjait. Eszmefuttatásunkat röviden összefoglalva, a következő táblázatot nyerjük: Bársony- és bársonyszerű szövetek I. Vetülékbársonyok A. Tulajdonképeni bársonyok (valódi bársonyok) B. 1. Csomózott szőnyegek (kézi vagy gépi cs.) 2. Zseniliaszövetek C. Átbogácsolt vetülékkel készült szövetek II. Láncbársonyok A. Rúddal szőtt bársonyok 1. Felmetszett bársonyfelülettel 2. Hurkos felülettel B. Kettős bársonyok (kettős plüssök) 1. Felmetszett felülettel2. Hurkos felülettel) C. Közönséges hurkos szövetek (frottier stb. szövetek) Az eredmény tehát egy közös családba tartozó, azonos tulajdonságokkal bíró szövetcsoportnak a rendszerbefoglalása, a közös tulajdonságok megállapítása és az összes ezeket felmutató szöveteknek az eltérő gyártási módszer, vagy pedig egyéb különbözőségük szerint való csoportosítása és elnevezése. Tudomásunk szerint ezt ilyen formában még senki nem tárgyalta, könnyen érthető pedig, hogy egy ilyen rendszerezés az áttekinthetőséget igen megkönnyíti, általános, az összes idetartozó szövetekre vonatkozó megállapításokra és következtetésekre nyújt módot, ami a textilipar elméleti részével is foglalkozó akár tanulónak, akár képzett szakembernek, de még a kereskedőnek is nagy könnyebbséget jelent. Ami a dolog érdemét illeti, ezen szerény tanul.