Magyar Üveg- és Agyagujság, 1914 (14. évfolyam, 1/311-24/334. szám)

1914-01-01 / 1. (311.) szám

A MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGÚJSÁG 1. (311.) szám visszautasító válasz mindig az, hogy nem vagyunk ké­pesek oly olcsón előállítani, mint a külföld. Természetes, hogy nem, mert berendezésünk ósdi, silány s nem arra való. Nézzünk meg egy csehországi gyárat, milyen prak­tikus, milyen modern. Míg a mi gyáraink fatüzelésre és fazékolvasztó rendszerre vannak berendezve, tudva, hogy a fa erre célre túl drága, azok az idők elmúltak, mikor a fa olcsóbb volt a szénnél. Ma már szénolvasztást és medencerendszert kell berendezni, különösen a tábla­üveggyártásnál és az öblös, illetve olcsóbb üvegneműek­­nél. Nagy szükség volna két-három olyan gyárra, mely meghonosítaná a félzöldüveg gyártását. Feltétlenül szükség volna, az egyik gyárat mint iskolagyárat a kormánynak kezébe venni, ahol kellő szakképzett gyári munkásokat és gyári üzemvezetőket kellene kiképeztetni a többi gyár részére. E szakma megérdemli a kormány támogatását, mielőtt a hajdan híres magyar üvegipar elpusztul, mely amúgy is annak legvégső stádiumában van. Ami a porcellánszakmát illeti, ez ebben az évben csendesebb volt, mint az előbbiekben. Mindazonáltal a cseh gyárosok meg lehetnek elégedve, a hazánk felé irányuló kereskedelmükkel, s nem is titkolják, hogy amióta amerikai piacukat elvesztették, azóta termelésük 50°/6-át hazánkban helyezik el. De azért igen kicsinylő­­leg nyilatkoznak hazánk kereskedelméről. E téren is igen sokat lehetne produkálni, de itt is őszinte szaktanácsokra van szükségünk. Nagyon köny­­nyen lehetne milliókat termelni és szép eredménnyel. Porcellánárút is lehet bőven előállítani, szükségletünk 80°/o-a kommerceárú, melyet előállítani feltétlenül kel­lene és lehetne, s a kormánynak kötelessége volna azt felkarolni. Kvarc és földpár bőven van és nyersanyaga is több van hazánknak, mint Csehországnak. Kaolin is sok van, mely a parcellán gyártásra kiválóan alkalmas. Csak akarni kell. Meg vagyok győződve, hogy egy kis jóakarat mellett több ezer munkást lehetne foglalkoztatni. Teremtsük meg e cikkben a hazai ipart, teremtsük meg a Kelet részére e cikkből a több százezreket érő exportot és nem kell akkor félni az éhező munkástömeg forron­gásaitól. Ezt könnyen és olcsón lehetne megvalósítani és fel kellene hívni reá a kormány figyelmét s meg­győzni az igazságról. Ennek a következő egyetlen útja van: praktikus szakemberekből szaktanácsot alakítani, megbízni azzal, hogy e kérdésben a kereskedelmi minisztériummal ál­landó kontaktusban legyenek. Mindent összevetve, e szakmán csak a fenti módon lehet segíteni. Visszatérek s reámutatok arra, hogy őszinte szaktanácsok kellenek, mert ha ilyenek veszik körül az ország irányítóit, ha ilyen kezek intézik az egyes szak­mák ügyeit, akkor a legnagyobb bizalommal nézhetünk a kétes és messze jövő felé. A gázizzótestekről. Jelen cikkünk tárgya szakmánk érdekeit több tekin­tetben érintvén, azokra olvasóink figyelmét külön akarjuk felhívni. A gázizzótestekről akarunk beszélni, melyeknek köszönhetjük, hogy a gázvilágítás, még a villanyvilágítás dacára is a legelterjedtebb és modern világítási mód maradt. A nyolcvanas években welsbachi Auer Károly, amikor még Lieben tanár mellett dolgozott a bécsi egyetemen, tanulmányozta, hogy mikép lehetne bizonyos ritka fémeket a világítás céljaira praktikusan és előnyösen felhasználni. Több évi fáradságos munka és nagy pénz­áldozatok árán, amidőn a Bécs melletti Algersdorfban felállított első thoriumgyárat megszerezte, ami tapasz­talatra jutott, hogy minél tisztább thoriumot használt az izzótestek előállításához, annál kisebb fényt kapott, ha ezeket a gázlámpákra helyezte. Egyik munkatársa — Haitinger, a­ki a legnagyobb odaadással tanulmányozta a felvetett világítási kérdést, hosszú kísérletezések után rájött, hogy a thoroxyd más­ fémekkel keverve nemcsak nagyobb, de egyidejűleg tartósabb fényt is ad. Ezen fémek közül a legelőnyösebb­nek bizonyult a ceroxyd. Amidőn 1891-ben ezt a prak­tikus úton is bebizonyította, akkor a gázizzótestek világraszóló felfedezése egy faite accom­plit lett. E felfedezés nyomán Svéd- és Norvégországban, ahol a thorit előállításához szükséges ritkább fémeket az ott található kőzetekből állították elő első ízben, a földek árai óriási mértékben emelkedtek. Ez azonban nem tartott soká, mert később rájöttek, hogy ez tulajdon­képpen rendkívül drága előállítási módszer, annyival is inkább, mert ezen kőzetek aránylag kevés fémet tartal­­ ­«N. w-«N --«N -«N «S «S <«S -«N -«N -«> -«N «S -«X. ___________________■«> -«N 44 * 4 1 > 4« > * AMA Sts ®f® ®f® St® GY® SfS) SYS) SYS) SYS) SYS)ornament jFOEGO BIIílNlidl,ÓtÜVea jBUDAPEST,VII., ■JSt J\é ■JSt -JS* «A- «/v -JSé -JSt F T í ?????? zsinopuveg | Dohány-utca 16 —..., — tj

Next