Magyar Üveg- és Agyagujság, 1914 (14. évfolyam, 1/311-24/334. szám)
1914-01-01 / 1. (311.) szám
A MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGÚJSÁG 1. (311.) szám visszautasító válasz mindig az, hogy nem vagyunk képesek oly olcsón előállítani, mint a külföld. Természetes, hogy nem, mert berendezésünk ósdi, silány s nem arra való. Nézzünk meg egy csehországi gyárat, milyen praktikus, milyen modern. Míg a mi gyáraink fatüzelésre és fazékolvasztó rendszerre vannak berendezve, tudva, hogy a fa erre célre túl drága, azok az idők elmúltak, mikor a fa olcsóbb volt a szénnél. Ma már szénolvasztást és medencerendszert kell berendezni, különösen a táblaüveggyártásnál és az öblös, illetve olcsóbb üvegneműeknél. Nagy szükség volna két-három olyan gyárra, mely meghonosítaná a félzöldüveg gyártását. Feltétlenül szükség volna, az egyik gyárat mint iskolagyárat a kormánynak kezébe venni, ahol kellő szakképzett gyári munkásokat és gyári üzemvezetőket kellene kiképeztetni a többi gyár részére. E szakma megérdemli a kormány támogatását, mielőtt a hajdan híres magyar üvegipar elpusztul, mely amúgy is annak legvégső stádiumában van. Ami a porcellánszakmát illeti, ez ebben az évben csendesebb volt, mint az előbbiekben. Mindazonáltal a cseh gyárosok meg lehetnek elégedve, a hazánk felé irányuló kereskedelmükkel, s nem is titkolják, hogy amióta amerikai piacukat elvesztették, azóta termelésük 50°/6-át hazánkban helyezik el. De azért igen kicsinylőleg nyilatkoznak hazánk kereskedelméről. E téren is igen sokat lehetne produkálni, de itt is őszinte szaktanácsokra van szükségünk. Nagyon könynyen lehetne milliókat termelni és szép eredménnyel. Porcellánárút is lehet bőven előállítani, szükségletünk 80°/o-a kommerceárú, melyet előállítani feltétlenül kellene és lehetne, s a kormánynak kötelessége volna azt felkarolni. Kvarc és földpár bőven van és nyersanyaga is több van hazánknak, mint Csehországnak. Kaolin is sok van, mely a parcellán gyártásra kiválóan alkalmas. Csak akarni kell. Meg vagyok győződve, hogy egy kis jóakarat mellett több ezer munkást lehetne foglalkoztatni. Teremtsük meg e cikkben a hazai ipart, teremtsük meg a Kelet részére e cikkből a több százezreket érő exportot és nem kell akkor félni az éhező munkástömeg forrongásaitól. Ezt könnyen és olcsón lehetne megvalósítani és fel kellene hívni reá a kormány figyelmét s meggyőzni az igazságról. Ennek a következő egyetlen útja van: praktikus szakemberekből szaktanácsot alakítani, megbízni azzal, hogy e kérdésben a kereskedelmi minisztériummal állandó kontaktusban legyenek. Mindent összevetve, e szakmán csak a fenti módon lehet segíteni. Visszatérek s reámutatok arra, hogy őszinte szaktanácsok kellenek, mert ha ilyenek veszik körül az ország irányítóit, ha ilyen kezek intézik az egyes szakmák ügyeit, akkor a legnagyobb bizalommal nézhetünk a kétes és messze jövő felé. A gázizzótestekről. Jelen cikkünk tárgya szakmánk érdekeit több tekintetben érintvén, azokra olvasóink figyelmét külön akarjuk felhívni. A gázizzótestekről akarunk beszélni, melyeknek köszönhetjük, hogy a gázvilágítás, még a villanyvilágítás dacára is a legelterjedtebb és modern világítási mód maradt. A nyolcvanas években welsbachi Auer Károly, amikor még Lieben tanár mellett dolgozott a bécsi egyetemen, tanulmányozta, hogy mikép lehetne bizonyos ritka fémeket a világítás céljaira praktikusan és előnyösen felhasználni. Több évi fáradságos munka és nagy pénzáldozatok árán, amidőn a Bécs melletti Algersdorfban felállított első thoriumgyárat megszerezte, ami tapasztalatra jutott, hogy minél tisztább thoriumot használt az izzótestek előállításához, annál kisebb fényt kapott, ha ezeket a gázlámpákra helyezte. Egyik munkatársa — Haitinger, aki a legnagyobb odaadással tanulmányozta a felvetett világítási kérdést, hosszú kísérletezések után rájött, hogy a thoroxyd más fémekkel keverve nemcsak nagyobb, de egyidejűleg tartósabb fényt is ad. Ezen fémek közül a legelőnyösebbnek bizonyult a ceroxyd. Amidőn 1891-ben ezt a praktikus úton is bebizonyította, akkor a gázizzótestek világraszóló felfedezése egy faite accomplit lett. E felfedezés nyomán Svéd- és Norvégországban, ahol a thorit előállításához szükséges ritkább fémeket az ott található kőzetekből állították elő első ízben, a földek árai óriási mértékben emelkedtek. Ez azonban nem tartott soká, mert később rájöttek, hogy ez tulajdonképpen rendkívül drága előállítási módszer, annyival is inkább, mert ezen kőzetek aránylag kevés fémet tartal «N. w-«N --«N -«N «S «S <«S -«N -«N -«> -«N «S -«X. ___________________■«> -«N 44 * 4 1 > 4« > * AMA Sts ®f® ®f® St® GY® SfS) SYS) SYS) SYS) SYS)ornament jFOEGO BIIílNlidl,ÓtÜVea jBUDAPEST,VII., ■JSt J\é ■JSt -JS* «A- «/v -JSé -JSt F T í ?????? zsinopuveg | Dohány-utca 16 —..., — tj