Magyar Üveg- és Agyagujság, 1932 (32. évfolyam, 1/711-12/722. szám)

1932-01-01 / 1. (711.) szám

2 MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAG ÚJSÁG 1. (711.) szám Tábla- és tükörüveg nagykereskedés Forgó és Társa rt. Budapest, VII., Dohány­ utca 16-18. sz. Telefon: J. 42—6—05 J. 42—5—70 Sürgönyeim, VITRUM, súlyosan korlátozva volt. Bár az érdekelt ipar és keres­kedelem el sem tudta képzelni, hogy a vámháború álla­pota egy-két hónapnál tovább tartson, ez a helyzet nemcsak az egész 1931-es esztendőre terjedt ki, hanem még súlyosan szigoríttatott az év közepén életbe lépett bank- és betétzárlati, valamint devizakorlátozó rendel­kezések értelmében. Bár a magyar üveg- és porcellán­­kereskedelem régi összeköttetései szívesen állottak volna rendelkezésére a szükséglet fedezése céljából, már csak azért is, mert hiszen az általános rossz gazdasági viszo­nyok mellett minden rendelésre szívesen igényt tartottak, amidőn azonban meggyőződtek arról, hogy a kötött deviza gazdálkodás mellett a szakma legmegbízhatóbb, legsolvensebb cégeinek sincs módjukban a behozott áruk ellenértékét kiegyenlíteni, a külföldről importált áruk beszerzése terén igen súlyos nehézségek mutat­koztak és majdnem minden külföldi gyáros közölte hazai összeköttetéseivel, hogy minden régi barátság és tisztelet mellett sem tud további szállításokat teljesíteni. A külföldi árucikkekben a magyar-cseh vámharc miatt amúgy is igen szűkös készletek voltak, úgy, hogy ért­hető, hogy ilyen körülmények között a készletek meg­csappanása folytán külföldi árucikkekben fokozatos áremelkedések következtek be, amelyek szintén csak hátráltatták az áruk elhelyezési lehetőségeit és a mai megcsappant vásárlóképesség mellett a forgalom további csökkenésére vezettek. Ilyen körülmények között igazán szerencsének kell mondanunk azt, hogy a legfontosabb cikkek tekinteté­ben a szükségletet a hazai ipar útján volt lehetséges fedezni. A gazdasági válság súlya amennyire nyomasz­tólag hatott a belföldi öblösüveggyárakra, viszont azokat meg is edzette és ellenállóképességüket növelte. Öblös­­üveggyáraink közül a salgótarjáni, a tokodi és az ajkai gyárak üzemüket egészében fentartották és bár fog­lalkoztatásuk távolról sem volt megfelelő, a kénysze­rűség nyomása alatt aránylag jelentékeny exportra rendezkedtek be és ezen a téren nemcsak hogy meg­­állták a helyüket a világhírű régi külföldi versennyel szemben is, hanem egészen meglepő eredményeket tudtak felmutatni, bár érthető módon a világpiac jelen­legi helyzetében rendkívül nyomott árak mellett. Bel­földi öblösüveg termelésünk minőségi tekintetben az év folyamán meglepő mértékű javulást és versenyképessé­get mutat fel, ami megnyitotta előtte a legzárkózottabb és legnagyobb igényű külföldi piacokat is. A magyar kereskedő, ha a mai viszonyok között külföldre eljut, büszkén láthatja a magyar üvegipar produktumait, nemcsak a keleti államokban, hanem Párisban és Lon­donban is. Egyedül az exportnak ilyen sikeres növelése tette lehetségessé, hogy hazai gyáraink üzemüket fen­­tarthatták. A parádi üveggyár ez év folyamán szünetelt és csak most az év végén történt intézkedés a bérbeadá­sára. Most csak az a kérdés, hogy miképen és hogyan veszi fel üzemét. Ilyen körülmények között bár természetes, azonban mégis igen örvendetes tényként kell leszögezni, hogy külföldi öblösüvegnek az országba való behozatala néhány, a belföldön nem gyártott cikktől eltekintve gya­korlatilag megszűntnek tekinthető. Gyáraink az árakat oly nívón tartották, amely mellett külföldi áru behoza­talára gondolni sem lehetett és az öblösüveggyárak között az év végén létrejött megegyezés is azon helyes szempontot vette figyelembe, hogy az árakat ne emeljék fel, annak biztosítása céljából, hogy külföldi áru a jövőben sem legyen behozható. Még erősebben visszaesett a fogyasztás a­ sötét palackok tekintetében, ami természetesen összefügg az általános viszonyok romlásával, a bor, a sör és ásvány­víz fogyasztásának csökkenésével. Úgy a Salgótarjáni Palackgyár, mint a Hazai Mechanikai Palackgyár kény­telenek voltak üzemeiket az év jelentékeny részében szüneteltetni, de még így is könnyen ellátták a meg­csappant szükségletet. Hogy a cseh vámháború az üvegezési szakma terén nem okozott komoly nehézségeket, azt kizárólag az év elején üzembejött Zagyvapálfalvai táblaüveggyár­nak köszönhetjük. Amint arról már beszámoltunk, az egyébként is új gyárat múlt év végén a legmodernebb gépekkel berendezve építették át, úgy, hogy már ez évben kikerült legelső gyártmányai is egyenlőrangúak voltak a legjobb külföldi táblaüvegekkel, ami által minden behozatal fölöslegessé vált. A gyár termelése a

Next