Magyar Vaskereskedő, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

1903 január 4. 5. oldal. MAGYAR VASKERESKEDŐ czikkekkel való kereskedelem nemcsak nálunk, nemcsak Ausztriában, hanem egész Európában. A belföldi fogyasz­tás a vasat fogyasztó iparágak munkahiánya miatt szinte ijesztő módon megfogyott és minden vastermelő ország arra volt utalva, hogy a belföldön nem értékesíthető termékeinek a világpiac­on keressen vevőket; monar­­kiánk, Németország, Anglia, Belgium, Francziaország fokozott erővel vetették magukat a kivitelre és az itt elért árak sokszor még a termelési költségeket sem fedezték teljesen, tehát valóságos veszteséggel jártak és a gyárak csak azért szánták rá magukat ilyen árak el­fogadására, hogy üzemüket ne kelljen túlságosan redu­­kálniuk és elkerülhessék azt, hogy munkásaikat töme­gesen kelljen elbocsátaniuk. Az üzemleszállítás, sőt üzembeszüntetés még így sem volt sok esetben elke­rülhető , ámbár nálunk Magyarországon ritkábban került erre sor, mint Angliában, Ausztriában ismét ritkábban, mint Német- és Angolországban. Egyedül a tengerentúl, az amerikai Egyesült­ Államokban virágzott az ipar minden ága és vele a vas­ipar is. A trustökben fölhalmozott óriási tőke, a­mely­ről Európában azt hitték, hogy az ipari tényezők sza­bad mozgását fogja gátolni és előbb-utóbb félelmes krachra vezet majd, fényesen kiállotta azt a tűzpróbát, a­melynek a majdnem fél esztendeig tartott szénsztrájk alávetette. Egyes nagy olvasztók kénytelenek voltak ugyan üzemüket a szén hiánya miatt leszállítani, a for­galom lebonyolítása nem eshetett meg zavartalanul, simán, egyes amerikai vasútvonalak forgalma is meg­akadt , de ezek a súlyosaknak látszó jelenségek csak ideig-óráig tartottak és nem jártak messze kiható követ­kezményekkel. Az óriási amerikai termelés túlnyomó részét könnyen megemésztette a belföldi fogyasztás, a­mely úgy látszik még nagy mértékben és még soká felvételképes lesz. Az Egyesült­ Államok többször jelent­keztek különösen nyers vasban vevő gyanánt az európai piac­okon és ennek köszönhető, hogy a vázolt nehéz viszonyok daczára a nyersvas-termés — a­mint már statisztikailag is kimutattuk, — egész Európában emel­kedett, Franczia- és Svédországot kivéve, de még ezek­ben az országokban sem volt a csökkenés tetemes. Francziaországban az október és november havi bányász­sztrájk okozta a nyerstermelés némi csökkenését, a­mennyiben a beállott szénhiány némi üzemleszállítást a különféle iparágakban és így a vasiparban is elkerülhe­tetlenné tett. Angolországban a gazdasági pangásokat a kínai zavarokban és a hosszas délafrikai háborúban keresték; ezeknek azonban immár régen vége, de azért a hajó­építő, a gépipar még mindig megrendelések nélkül, munkahiányban szenved és ezt a keserves állapotot sínyli a vas- és fémipar is, a­mely a belföldi fogyasztás hiányáért a kivitelben keres kárpótlást, de itt meg unos untalan Németország makacs versenyével kerül össze­ütközésbe és azzal szemben nem mindig tudja a sarat megállani. — Németországban a túlcsigázott ipari tevé­kenység, az erőltetett „hochperiode“ nem maradt vissza­hatás nélkül és ennek tulajdonítható az ott körülbelül két esztendeje tartó gazdasági hanyatlás, a­melyről azt hiszik, hogy az 1902. év harmadik negyedében érte el végső határát. A vasfogyasztás itt az 1900. évi fejen­ként átlag 13­7 kgr.-ról a múlt év első tíz hónapjában 73 kgr.-ra hanyatlott és súlyos válságba sodorta külö­nösen a rajnavidéki és westfáliai vasiparvállalatokat, a­melyek a nehéz viszonyokat jobban megsínylették, mint a felsősziléziai bányaterület. Az egyre-másra alakuló kartelek nem tudták még az árakat sem tartósan meg­javítani és ezeknek a szindikátusoknak egy jelentékeny része több-kevesebb eredménytelen kísérletezés után föloszlott.­­ Belgiumban a rendezetlen munkásviszo­nyok és az erős német verseny nyomása alatt szenve­dett a vas- és fémipar, ámbár egyes jelentések arról beszélnek, hogy az év vége felé a nyersvasat és aczélt termelő vállalatok üzletmenete félig-meddig kielégítő volt. Ausztriában és nálunk is a gépipar szinte válság­­szerű pangásba került, malom- és czukoriparunk nem tud fejlődni, szeszgyáraink és textilipari vállalataink tartós üzlettelenségen panaszkodnak és a vegyészeti iparban sem jobbak a viszonyok. Nagyon természetes, hogy ezeknek munkahiánya folytán a monarkiában is megcsökkent a vasfogyasztás, vasiparunk és vaskeres­kedelmünk üzletmenete tehát nem lehetett kielégítő. Ehhez járult még a kiegyezési tárgyalásoknak hosszúra való elhúzódása által okozott nyomasztó bizonytalanság és majdnem minden téren az otthoni pangás folytán megsokszorozódott erővel reánk nehezedő osztrák ipar nyomása, a­melyet a közös vámterület szinte reánk uszított. Az év elején még a különféle kinövéseket viselő áldatlan makacs verseny is, a­mely az árakat ki­számíthatatlan módon rontotta és minden kalkulácziót lehetetlenné tett, bénította vaskereskedelmünket. Ennek a novemberben végleg megalakult kartel végét szakí­totta ugyan, de nagyon természetesen a fogyasztást növelni nem tudta,­­ minthogy a vas- és vasáruk fogyasztására nem volt nagyobb hatással a tavalyi ter­més sem. A pénzügyminiszter utolsó expozéjában kilá­tásba helyezett nagyobb szabású beruházások is késnek és a közvélemény attól tart, hogy inségmunkákká föl­aprózva kerül majd megvalósulásra és így gyakorlati hasznuk nem sokkal több lesz a semminél. Talán egy az osztrákokéhoz hasonló erőteljes társadalmi akc­ió nemcsak a kormányt késztetné ezen égető kérdésnek kielégítő módon való megoldására, hanem a magánvál­lalkozást is fölébreszthetné lassanként már nagyon is soká tartó álmából. Erre annál is inkább nagy szükség volna, mert kivitelünk sem fejlődött számbavehető módon ; a napokban közzétett statisztikai adatok szerint az 1902. év első tizenegy hónapjában a monarkiából közel 400 ezer tonnával több vasárut vittek ki, mint az i­tal. év hasonló időszakában, míg a behozatal körülbelül 200 ezer tonnával maradt a két év előtti mögött. De — a­mint már mondtam — ez a mennyiségben fokozott export vasgyárainkra tényleges veszteséget jelent, így különösen hídszerkezeti anyagoknál és építési czélokra szolgáló vasáruknál, az öntvények minden fajtájában, tehát kereskedelmi, építészeti, gépöntvényekben és cső-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék