Magyar Vaskereskedő, 1904. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
1904. július 3. MAGYAR VASKERESKEDŐ 7. oldal, általános szempontjából fogjuk fel az ügyet. Mert hiszen mi hiába erőlködünk, hogy árufölöslegünket kivihessük, it meg új területeket hódítsunk meg a magyar vaskereskedelem részére, ha a magyar államvasutak osztrák kereskedőknek adják a kedvezményeket. Azt nem is kérjük, hogy a magyar vaskereskedőket, akik a jelzett kedvezményért már több ízben folyamodtak, ugyanebben a kedvezményben haladéktalanul részesítsék, ezt naiv dolog volna kérni, mert ennek a kedvezménynek a megadását természetesnek találjuk. Hanem igenis elvárjuk a magyar államvasutak igazgatóságától, hogy szállítási előnyeit a magyar vaskereskedők előnyére biztosítsa, nem pedig a mi rovásunkra s hisszük is, hogy ebben az irányban minden tekintetben megnyugtató választ és a magyar vaskereskedelem szállítási érdekeit kielégítő intézkedést nyerünk a magyar államvasutak igazgatóságától. A hűséges szolgálat jutalmazása. Egyik májusi számunkban foglalkoztunk ezzel a tárgygyal, abból az alkalomból, hogy a német vaskereskedők egyesületének közgyűlése javaslatba hozza azoknak a vaskereskedő segédeknek, akik már tíz év óta vannak alkalmazásban egy cégnél, valamilyen formában jutalmazásban, illetve kitüntetésben való részesítését. Foglalkoztunk azzal az eszmével, hogy a mi testületünk is kifejezést adhatna valamilyen módon elismerésének, mert ezzel a pálya iránti szeretet fokozását véltük előmozdítani. A mai viszonyok között, sajnos, ritka a képzett segéd, még ritkább az olyan, aki huzamosabb ideig van egy helyen. Pedig egy olyan ember, aki egy üzlet minden viszonyát alaposan ismeri, a vevőket, a vevők igényeit, szokását, azokat az előnyöket, amelyeket az üzlet érdekében ki lehet aknázni, ha tud és szakmáját érti, ha tisztessége makulátlan, megbecsülhetetlen egy üzletben. A legtöbb főnök meg is becsüli az ilyen embert, már a saját érdekében is, talán hogy több fizetést ad neki, jobb, megkülönböztetett bánásmódban részesíti, de ez nem elég. Egyrészt az ilyen embernek hasznos az önérzetét fokozni olyan jutalmazással, melyből erkölcsi erejét fokozhatja s ezáltal még erősebbé válik az a viszony, mely őt az üzlethez, főnökéhez köti, másrészt követendő például is szolgál az ilyen jutalmazás, akiknek kell is az ilyetén való fokozása a pályához való ragaszkodásnak. Véleményünk szerint azonban nem elég ha az ilyen hasznos és elismerésre méltó ember pusztán erkölcsi elismerésben részesül. Ez mindenesetre fölemeli önérzetét, önbecsületét, tekintélyét fokozza, de a mai viszonyok között, a mai nagy életküzdelemben a legcsábítóbb érdemek szerzésére az anyagi jutalmazás. Azt hisszük, minden főnök kisebb-nagyobb összeget félretehetne évenként arra c célra, hogy az olyan embereket, akik huzamosabb ideig vannak üzletében, megjutalmazza. Azt hisszük ezzel a megoldással lehetne elérni igazi eredményt. Most, amikor mindinkább átmegy a közfelfogásba, hogy az alkalmazott, a munkás jövőjének biztosításában, bizonyos arányban részt kell venni a munkaadónak is, szinte természetessé válik ez. Sajnos, abban a helyzetben nem vagyunk, hogy alkalmazottaink jövőjéről, aggkori ellátásáról gondolkodhatnánk, legalább azokat jutalmazzuk tehát anyagilag is, a saját erőnk arányában, akik üzletünk érdekében érdemeket szereztek. Múltkori czikkünk élénk érdeklődést és visszhangot keltett a vaskereskedők körében, azonban egy helyről az elkeseredés hangján itt hosszabb levelet kaptunk. Valaki húsz évet töltött egy cégnél s panaszkodik levelében, hogy a hűséges szolgálat elismerése helyett, méltatlan üldözésnek van kitéve. Teljes diszkréczióval közöljük a levél részleteit, mely legjobban megvilágítja az üzleti életnek egy igen szomorú jelenségét, melyben a versengés láza úgy látszik, elfödi az emberi nemesebb indulatokat, a kötelességérzést, a becsülést, s mindent a sivár irigység, a szerzési vágy uralma alá hajt. Az illető arról panaszkodik, hogy amióta ugyanabban a városban, ahol húsz évig volt egyhuzamban, üzletet nyitott, a volt főnöke részéről a rut hálátlanság vádja illeti s az üldözés minden nemében részesítik. Pedig szolgálata alatt elismerte érdemeit főnöke. Fokozatosan haladt előre, harmincz forint havi fizetéstől egész évi 1600 forint fizetésig s a legutóbbi időben a czéget is jegyezte. Állását munkaképtelensége miatt kellett elhagynia s baját az üzletben szerezte, a főnöke pedig tudni sem akart semmiféle támogatásról; ezenkívül az illető főnöknek két fia volt, akiket a kereskedelmi pályára nevelt s igy arra lehetett kilátása, ha tovább szolgálja is főnökét, hogy előbb utóbb kicsöppen állásából, nős ember s családját fenn kell tartania, igy úgyszólván minden körülmény arra utalta, hogy önállósítsa magát. Miután viszonyai ugyanabba a helységbe kényszerítették, konkurrensévé vált régi főnökének. Szabadalmazott sajtolt ekefejek! Jelenleg a legjobbak! Százezrek használatban! Hitvány utánzatokkal össze nem hasonlíthatók ! A védjegyre szigorúan kell ügyelni, mely minden egyes ■ - részen látható! —----- ■ ■. ■ — Vogel & Noot és szerszámgyárak Wartberg-Mürzthal és Mitterdorf (Stájerország) Központi iroda: Wien, I., Landskrongasse Nr. 5. Védjegy.