Magyar Vaskereskedő, 1906. július-dcember (6. évfolyam, 27-52. szám)

1906-07-08 / 27. szám

1906. július 8. 7. oldal. MAGYAR VASKERESKEDŐ zongára széles ez országban; visszhangot abban a tekin­tetben, hogy a magyar iparos közönség e kiállítás ré­vén ismét bizonyságát adta annak, hogy egy czél szol­gálatában komolyan dolgozni is tud. (Igaz ! ügy van!) Vissz­hangot fog kelteni abban a tekintetben, hogy a magyar sajtó minden hazafias czélt önzetlenül, önérdektől menten, igaz buzgalommal szolgált, a hazafias sajtó az ideális czélt látja és nem az önérdeket, mint ahogyan közér­dek volt ez a kiállítás, mely egy magasztos eszme, a magyar iparfejlesztés szolgálatában állott. (Igaz! Úgy van!) Hiszem, remélem, visszhangot fog kelteni azon meleg elismerés, amely a kormány s Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter iránt elhangzott, mert lelkeseb­ben a hazai ipart támogatni, őszintébb szívvel cse­lekedni, mint a jelenlegi kormány és Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter, sem kormány, sem keres­kedelmi miniszter nem képes. (Hosszan tartó éljenzés.) Tisztelt uraim ! Amily magasztos dolog az építés mun­káját látni, oly elfogultsággal, sőt bizonyos keserűséggel nézzük a rombolás munkáját. Mikor e kiállítást meg­nyitottuk, telve reménynyel, telve örömmel, az építés nagy munkáját, az eredményt dicsértük. Dicsértük és igazán dicsérni való volt rajta, mert szakkiállítás Magyar­­országon — és ezt örömmel konstatálom — ilyen ered­ményt el nem ért és az a megelégedés, amelyet a vas­kereskedők országos egyesülete és az a lelkes tábor, amely ezt a kiállítást létrehozta, érezhet, lelküket azon megnyugvással töltheti el, hogy az országos iparfejlesz­tés nagy munkájában hasznos és becses szolgálatot tett. De tisztelt uraim, be fognak zárulni a kapuk, melyek a magyar ipari munka dicsőségét e hazában hirdették. Ha fájó szívvel is gondolnak a rombolásra, amely itt ismét helyet foglal, viszont megnyugtat bennünket az, hogy ez nem a vég kezdete, hanem az új irány meg­indítása. (Igaz ! Úgy van! Helyeslés.) A vég, amely lát­szólag itt pusztít, a rombolás, amely e szép kiállítás nyomában támad, egy új iránynak, egy új munkának a kezdetét jelenti, azon fejlődésre, melyet a hazai ipar megindít s a amelyet a kormánynak, az érdekeltségnek és a tőkének együttesen kell, hogy végezzen, mert csak úgy biztosíthatjuk azt az eredményt, amelyet Önök itt kicsinyben elértek és amelyet nekünk nagyban elérni kell. (Hosszan tartó éljenzés) Ha meglesz a kapcsolat a kormány jóakarata és az érdekeltség munkája között, ha összefog a tőke és a munka ebben a nagy munká­ban, nincs hatalom, amely e czél elérésében minket korlátozni fog ; — akkor, amidőn a munka végén, ame­lyet Önök felmutattak, Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter megbízásából, akit másnemű dolgai akadá­lyoztak abban, hogy megelégedésének és elismerésének személyesen adjon kifejezést, itt az ő képviseletében megjelenek, egyúttal a miniszter úr megbízásából igaz, meleg köszönetét és elismerését kell tolmácsolnom a vaskereskedők egyesülete, mint testület, annak érdemes elnöke, Frey Ferencz, titkára és lelke Biró Ármin, vala­mint a kiállítás egész választmánya iránt. (Éljenzés.) De őszinte elismeréssel adózik az egész kereskedelmi mi­nisztérium, mint e Exczellencziájának segédcsapata is ezért a komoly, önzetlen munkáért. Csak azt óhajtjuk, vajha az a példa, amelyet a vaskereskedők egyesülete azzal nyújtott, gyors egymásután követőkre találna az ország különböző iparágaiban, hogy megmutassuk, hogy az alap megvan, most már csak építeni kell rajta. (Igaz ! Úgy van !) Ugyanekkor tisztelt uraim, mielőtt még a kiállítást berekesztettnek nyilvánítanám ki, ő exc­ellencziája, a kereskedelmi miniszter úr elismerésének kívánok tolmá­­csolója lenni a kiállítók iránt is. Magyarország azon iparosai és kereskedői iránt, akik itt e kiállításban kép­viselve voltak s akik odaadó munkájukkal és áldozat­­készségükkel a sikert biztosítani segítették. Ennek az elismerésnek ő Exczellencziája az által is kifejezést kí­vén adni, hogy a legkiválóbb kiállítók közül néhányat maradandó elismerésben is részesít, amennyiben a kiállítás harmincz legszebb és legnagyobb kiállító­jának elismerő oklevelet, öt kiváló kiállítónak arany­érmet és huszonöt kiállítónak ezüstérmet méltóztatott adományozni. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Ezek az oklevelek és érmek maradandó jelei lesznek azon mun­kának, amelyet Önök végeztek. Természetes, hogy ilyen nagy kiállítás keretében nem juthat minden kiállítónak ilyen elismerés, mert az leszállítaná a kitüntetés értékét, de azzal, hogy a legkiválóbbakat választjuk ki, egyúttal nemes versenyre hívjuk fel őket, hogyha majd ismét találkozunk egy ilyen kiállítással, azoknak a száma, akiket jutalmazni kell, minél nagyobb legyen. Hogy ez így történjék, arra kérem én az egek urát. Ezzel az országos vas- és fémipari kiállítást bezárom. Szterényi József államtitkárnak zajos tetszéssel és lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után Biró Ármin

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék