Magyar Vaskereskedő, 1908. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-05 / 1. szám
1908. január 5 MAGYAR VASKERESKEDŐ 7. oldal. bályozó érdekcsoportokat tudtak létrehozni, addig a vaskereskedők, a vasipari termelés termékeinek közvetítői korántsem dicsekedhetnek olyan előnyökkel, mint a vasipari termelők. Igaz, hogy a vasipari termelők is számos üzemzavaró bajjal küzdenek, de eredményében az esetleg szenvedett károk jó részét át tudják hárítani a fogyasztókra, mert hiszen az árakat maguk állapíthatják meg, ha nem is önkényesen, mert ma a termelés nem képez izolált területet, az ipari konjunktúrának folyton változó hullámzásai lényegesen befolyásolják az árakat s a hatalmas termelő szövetkezések, a kartelek is belekerülnek a verseny miatt olyan kényszerhelyzetbe, hogy az árakat természetellenesen kell csökkenteniök. Ettől eltekintve azonban a termelők mint egy erős, fegyelmezett, biztos alapokon nyugvó szervezet állanak szemben a szervezetlen, szétszórt, anyagilag gyengébb, a versenytől sok helyen agyoncsigázott, a rossz fizetések miatt ingó talajon nyugvó vaskereskedésekkel szemben. A vaskereskedők gyengébbek, ez bizonyos. A gyárosok s a többi eladó szervezetek diktálhatnak a vaskereskedőknek, a vaskereskedők azonban, ha a saját legfontosabb érdekeik megvédelmezéséről van szó és nem tehetnek semmit a hatalmas gyárosokkal szemben. Lapunk eleget foglalkozott a vaskereskedelmi kihitelezés kérdésével, sőt amint más helyen jelezzük, sikerülni is fog valami mozgalmat indítani a vaskereskedők kihitelezése ügyében, a vasgyárosok tehát igen jól vannak értesülve a vaskereskedők viszonyairól. Hiszen valóságos csoda, hogy a mai pénzviszonyok mellett s különösen a most lezajlott viharos pénzkrízis nem sodort sokkal több vaskereskedőt veszedelembe. Mindenesetre dicséretére válik ez az egész vaskereskedői karnak, ámde nem kell azt hinni, hogy a mai viszonyok a vaskereskedők anyagi erejéből semmit sem koptattak le. A vaskereskedők igenis nagyon érzik a rossz viszonyokat s a gyárosoknak több tekintettel kellene lenni a vaskereskedők jelenlegi viszonyaira, pusztán azon a méltányossági alapon, amit az egymásra utalt két gazdasági félnek egymással szemben kötelességszerűen tanúsítani kell. A helyzet az, hogy ma a vaskereskedők s különösen a detailisták iszák meg a levét még azoknak a bajoknak is, ami fölött a termelők szünet nélkül keseregnek. A gyárosok ugyanis a lehető leglassabban szállítanak. Ez a lassú szállítás nem újság, félig meddig meg is szokták a vaskereskedők, bele is törődtek némileg, amíg a lassú szállítást néhány, az üzemet zavaró indokkal, a szén, munkáshiánynyal magyarázták a termelők, amihez hozzájárult a kereslet rendkívüli emelkedése. Ma azonban az a helyzet, hogy a szállítási akadályok nem csak a vasipari üzemet befolyásolják, de a szállítás annyira elfajult, hogy a vaskereskedő soha sem tudja, hogy az áruját két-három héttel később kapja-e, mint ahogy számított reá. Ennyi késedelem ugyanis normális. Ha a gyár szállíthat is, a vasút bizonyosan zavart csinál, de nem a gyáros, hanem a vaskereskedő rovására, mert a vaskereskedő megkárosodik a késés által, esetleg a vevőjét veszíti, de legalább is bizalmatlanná teszi iránta a szállítási zavar, a vaskereskedőnek azonban pontosan eleget kell tenni fizetési kötelezettségének, mert különben elverik rajta a port. A nagykereskedők, mintha közelebb állnának a detailistákhoz, reájuk nincs panasz, különben is 4 havi váltóra dolgoznak, ami már előnyösebb fizetési feltétel, a gyárosok azonban nem számolnak a vaskereskedők nehéz helyzetével, nem számolnak azzal, hogy a 3—4 hét késedelemmel, amit a vasút okoz, a vaskereskedő máris megkárosodott s nagyon is ridegen kezelik a fizetéseket. Nem hivatkozunk itt egyébre, mint a méltányosságra és belátásra. A gyárosok kétségtelenül előnyösebb helyzetben vannak, erejük tudatában tehát engedékenyebbek lehetnek a gyöngébb féllel szemben, akire különben reá vannak utalva. Ez az engedékenység semmi egyéb, mint józan belátás, mert a termelő gyárosoknak nem lehet k czéljuk, hogy a vaskereskedőket gyöngítsék, pedig azzal, ha a fizetéseknél adott esetekben, a mai viszonyokkal számolva, nem tanúsítanak több méltányosságot, a vaskereskedőket határozottan gyengítik s egy-egy vaskereskedés pénzügyi egyensúlyát meg is rendíthetik. Nem alku ez, hanem csak arra való felhívás, hogy a két gazdasági félnek egymás erejével számolni kell. Ha a vaskereskedők ereje fogy, senki ezt hamarább meg nem érezi, mint maguk a vasgyárosok, ugyanígy a vaskereskedők erőgyarapodása elsősorban a gyárosok előnye. A józan, éles szemű, üzleti szellem rávezeti a gyárosokat, hogy mikor van szükség több engedékenységre s az még mindig nem zárja ki azt az elvet, hogy hadd pusztuljon a férgese. A gyárosoknak, ha egyébre nem, szükségük van a vaskereskedők szimpátiájára, mint azokéra, akik a nagy vasipari érdekcsoportok ellen intézett támadásokat nyugodtan, objektíve tudják nézni, mint olyanok, akik nem ülnek föl a heczczeknek, hanem megértik EMIRGLIKORONGGYAR. TELEFON 81—88. 11 BMTRGLIALPGYÁR 11 MI MŰ IRUGIÉ RMHÍIMÉ BUDAPEST Gyár és központi iroda VI., Szabolcs utcza 4. szám. Oroszlán védjegy.Ajánlja saját gyártmányait és pedig : NAXOS csiszolpkorongokat, parbornndnxn , orrúid és fikrésséleshtd korongokat stb. CSISZOLÓ VÁSZNAKAT a legkiválóbb _________________________ minőségben, valódi NAXOS fedéssel, üveg, kova és rbypapírt, szemcsét és üvegport stb. KÜLÖNLEGESSÉG saját gyártmány a legkiválóbb minőségű, magas hőfoknál égetett caiszolókorongokban, melyek az amerikai elsőrenőtt gyártmányokat is felülmúlja ! Megrendelések smirglikorongokra bármely alak és kivitelben, méret, rajz, vagy minta szerint a legpontosabban eszközöltetnek. A csiasolókorongokat a gyér próbagépein a kétszeres, fordulatasomra kipróbáltatja s kiváló minőségéért szavatosságot vállal. — Magyarország egyedüli nagy gépberendezéssel rendelkező osiszaléárn gyére. —