Magyar Vaskereskedő, 1908. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-05 / 1. szám
1908. január 5. MAGYAR VASKERESKEDŐ 9. oldal ben a fővárosban értekezletet tartsanak a vaskereskedők és nagy megelégedéssel látnak, ha ezen eszméje már január hó első heteiben tartandó vaskereskedői kongresszussal meg is valósulna, hogy vasárut fogyasztó vevőinkkel már a jövő év kezdetével közölhessük a közösen megállapított kihitelezés időtartamát.“ Csapkay Jenő (Nyíregyháza) írja, hogy a kihitelezés rendezése valósággal áldás lenne a vaskereskedőkre. Az egy éves hitelezés még a csekély hasznot is teljesen fölemészti. Frietz L. Gyula, szekszárdi vas-, szerszám- és gépkereskedő helyesli a kihitelezés szabályozását, de az a véleménye, hogy a kihitelezést az egész vevőkörre szabályozni lehetetlenség. Ha a vaskereskedő polgári vevőknek hosszabb időre nem hitelezne, ez az üzletet föltétlenül csökkentené. A vidéki vaskereskedőknek ilyen fegyverhez nyúlni lehetetlenség, mert a gazda tavaszszal nagyobb mennyiségű árut vásárol és csak akkor fizet, ha ő is pénzhez jut, ezt tőle megtagadni nem lehet. Az évenként fizető uradalmak fizethetnének félévenként. A kiskereskedők fizessenek 1/1 év vagy 4 hó múlva. A hitelképes iparos fizessen 30, esetleg 60 napi határ mellett. Ezen kívül még igen sok választ kapott a feltett kérdésekre lapunk szerkesztősége, melyben számos vaskereskedő melegen üdvözölte a kilátásba helyezett reformot, hozzájárul a kérdésekhez és az esetleg tartandó gyűlésen való részvételét is bejelenti. Minden esetre kívánatos, hogy addig is, amíg a mozgalom tovább nem fejlődik, a vaskereskedők nagy többsége válaszoljon a feltett kérdésekre s mondják el véleményüket a kihitelezés szabályozása ügyében prokontra. A vaskereskedők közvetlenül gyakorlati szemmel nézik ezt a kérdést, igy jobban bele tudnak hatolni a megoldás részleteibe s előre elmondják a kivitelre vonatkozó eszméiket s közük esetleges ellentmondásaikat, úgy hogy mire a fölvetett értekezlet eszméje a megvalósulás útjára lesz terelve, bő anyag áll azok rendelkezésére, akik a kihitelezési szabályokat megszövegezik. Értekezlet tartása szükséges azért, hogy maguk a vaskereskedők tanácskozzanak a kérdés fölött, hogy ők maguk állapítsák meg azokat a pontokat, melyeket az egész országban érvényes kihitelezési szabályokba befoglalnak. Világos, hogy ezek a szabályok csak áltanos érvényű pontokat foglalhatnak magukban, ami az egyes vidékek, speciális érdekei tekintetbe vételével módosulhat. A szabályokat össze kell állítani s csak a kész tervezetet lehet elküldeni az összes vaskereskedőknek, akik megjegyzéseikkel ellátva azt lapunkhoz visszaküldenék. A tanácskozás és írásos vélemények összegezésével és a végleges, kész szabályzat összeállításával egy fővárosi bizottságot lehetne megbízni, mely bizottság gondoskodna arról, hogy lapunk révén, vagy külön levélben a kész kihitelezési szabályokat, kötelező aláírás végett minden vaskereskedő megkapja. Előre fölmerül az a kérdés azonban, hogy a kihitelezés rendezése érdekében indított mozgalom nem szenved-e hajótörést azon vaskereskedők makacs ellenállásán, akik ma is abból élnek, hogy az egész vaskereskedelem kárára, de különösen a versenytárs kárára, a tisztességgel sokszor össze nem férő előnyöket nyújtanak egyes vevőknek csak azért, hogy az illetőket magukhoz édesgessék. Az ilyenek a kidolgozott szabályzatot vagy nem irnák kötelezőség alá, vagy kijátszanák. Ez a föltevés azonban ne riassza vissza a tisztességesen gondolkozó vaskereskedőket attól, hogy a mozgalmat megindítsák. Nagyon szomorú lenne, ha az ország összes vaskereskedőinek kellene mindig károkat szenvedni néhány könnyelműen gondolkozó, slajderozó vaskereskedő miatt. Megtaláljuk annak a módját is, hogy lehessen küzdeni az ilyenek ellen s mint lehet kényszeríteni őket a kihitelezési szabályzat elfogadására. Körülbelül ebben rejlik a mozgalom sikere is. Az új vasáru-vámok hatásai. I. A magas konjunktúra mámora. w , A lefolyt, két esztendőben a világgazdaság" valóágos mámorban úszott. A termelési és a külkereskedelmi kimutatások a nagy ipari és kereskedő államokban hónapról-hónapra hatalmasan megnövekedett eredményeket, uj meg uj rekordszámokat mutattak fel. A legnagyobb államok összes külkereskedelme kitett 1905- ben 132 5 milliárd koronát 1906- ban 147 7 , 1907- ben 1600 A hat legnagyobb gazdasági területen ugyanakkor a vasutak évi bevétele 15 6 milliárdról 17/5 majd 1909 milliárdra, Anglia szénkivitele 45 millió tonnáról 60 6 millió tonnára, Hamburg hajóforgalma 9'5 millió tonnáról 1034, majd 11,29 millió tonnára emelkedett. , Nagybritannia külkereskedelme 1907. első 11 hónapjában 23 5 milliárd koronára rúgott, 3 5 milliárddal haladva meg az 1905. év első 11 hónapjának a forgalmát. Világszerte óriási arányokban emelkedett különösen a vas és fémek fogyasztása és ehez képest azoknak az ára is. A gyárak nem győzték a rendeléseket, fél és egész esztendőre előre volt lefoglalva az összes