Magyar Vaskereskedő, 1912. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-07 / 27. szám

A Magyar Vaskereskedő fölött Kestranek központi igazgató a második napon oly hevesen szólalkozott össze az osztrák fémárugyáro­­sok kötelékének a szakértőjével. Ez a szakértő, Dubsky Arthur, most írásban is bemutatta a számításait, amelyek szerint a nyersvas termelési költsége min­­int 3­29 kor., a rudvasé pedig 778 korona. Kestranek kijelentette, hogy a nyersvas termelési költsége 7 , és hogy Dubsky hazudik. Ezt a kifejezést az elnök visszautasította. Kestra­nek erre azt ajánlotta, hogy az ankétből küldjenek ki bizottságot, mely a Prágai Vasipari R.-T. könyveiből fogja megállapítani a nyersvas és rudvas termelési költségeit. Az ankét elnöke elfogadta ezt az ajánlatot, azzal, hogy a bizottság tagjait a kereskedelmi minisztérium fogja kinevezni, amely a bizottság jelentéseit közzé is fogja tenni. A kézmű­iparosok kiküldöttei elpanaszolták, hogy a magas vasárak miatt sokat kell szenvedniök. De mikor az elnök felhívta őket, hogy bizonyítsák ezt be pontos adatokkal, azt felelték, hogy adatokat nem gyűjt­­hettek, mert az ankétre való meghívást csak május vége felé kapták. A kisebb vasgyárak egy kiküldöttje erre azt felelte, hogy a vasvámok megszüntetése vagy mérséklése ese­tén a kisebb vasgyárak nem tudnának fenmaradni. A kisiparosok a vaskereskedők ellen is panasz­kodtak. Erre Kestranek kijelentette a következőket: A nagyiparnak szüksége van a közvetítő kereskedelemre. Ha a kisiparosok szervezkednének és nagy rendelése­ket adnának fel, akkor a nagy gyárak szívesen kötnének velük is üzleteket. De a kisiparosok csak akkor ren­delnek, mikor az árura már 8 napon belül van szük­ségük. Ilyen rendeléseket a nagyipar nem fogadhat el. A nagyipar ezért inkább dolgozik a kereskedőkkel, akik már télen veszik meg az építkezéshez való vasat és­­ beraktározzák. Az eladási árakra nézve a nagy­iparnak nincs egyezménye a kereskedőkkel, de termé­szetesen nem teheti, hogy olcsóbb árajánlatokkal ver­senyt támasszon a nagykereskedőknek, akik megvet­ték az ő fölöslegeit. Szóba jöttek a haditengerészet részére való szállí­tások, amelyekről 1910-ben az osztrák delegáczióban azt állították, hogy a wittkowitzi mű a hajópánczélo­­kat a piaczi árnál 50%-kal drágábban adta el a hadi­tengerészetnek. Több szakértő kijelentette, hogy Német­országban Krupp 30%-kal is meghaladja a piaczi árakat, amikor a katonai kincstárral köt üzleteket. A wittkowitzi mű ilyen esetekben csak 15%-kot üt a piaczi árakhoz és ezt méltán teszi, mert a hajópánczé­­lok készítése igen költséges berendezéseket igényel, amelynek a költsége esetleg nem amortizálódik, mert megtörténhetik, hogy az akna­technika fejlődése ese­tén a hatalmak abbahagyják a Dreadnoughtok építé­sét, vagy pedig az eshetik meg, hogy a 15%-os felár több vállalatot indít rá arra, hogy ők is berendezked­jenek hajópánczélok készítésére. Ezek után az ankét bizottság áttért a kérdőpon­tok utolsó csoportjára, melynek egyes kérdései a kar­­tel-ü­gy rendezésére alkalmas rendszabályokról szólnak. Ezt a vitát Hohenblum lovag nyitotta meg azzal, hogy az ankét az agrárius pártot nem győzte meg a vaskartel hasznosságáról, hogy ő erős agitácziót fog indítani a vaskartel ellen és messzemenő drákói rend­szabályokat fog javasolni és miután ebben a kérdés­ben az ő pártja a parlamentben a többséggel rendelke­zik, és úgy fog győzni, mint a fedezetlen határidő­üzletek ügyében. Ezzel szemben Kestranek hosszabb beszédben adta elő a vaskartel álláspontját. Hangsúlyozta, hogy kartel szívesen lajstromoztatja a c­éget a kartel-laj­­stromba és készségesen terjeszti a nyilvánosság elé a kartelszerződést, de viszont ezen szerződés számára a rendes jogvédelmet fogja kérni. Ha a kormány ellen­őrző közeget óhajt a vaskartel üléseire küldeni, a kar­tel ezt is szívesen veszi. De az ellen tiltakoznia kell, hogy a c­égek bizonyos kategóriájánál — annál, mely a kartelek keretébe tartozik — a kormány felügyeleti közege betekinthessen az üzleti könyvekbe, amit nem kartelált c­égeknél nem tehet. Tiltakozott továbbá az ellen, hogy a vasárakat a kormány állapíthassa meg a maga belátása és kénye­­kedve szerint. Igaz, hogy a kormány a vasvámok révén már beleavatkozik az árak megállapításába, de a vám­ ­i prakfalvi gyors­­eszterga­­aczél, 1912.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék