Magyar Vaskereskedő, 1912. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-07 / 27. szám
A Magyar Vaskereskedő fölött Kestranek központi igazgató a második napon oly hevesen szólalkozott össze az osztrák fémárugyárosok kötelékének a szakértőjével. Ez a szakértő, Dubsky Arthur, most írásban is bemutatta a számításait, amelyek szerint a nyersvas termelési költsége minint 329 kor., a rudvasé pedig 778 korona. Kestranek kijelentette, hogy a nyersvas termelési költsége 7 , és hogy Dubsky hazudik. Ezt a kifejezést az elnök visszautasította. Kestranek erre azt ajánlotta, hogy az ankétből küldjenek ki bizottságot, mely a Prágai Vasipari R.-T. könyveiből fogja megállapítani a nyersvas és rudvas termelési költségeit. Az ankét elnöke elfogadta ezt az ajánlatot, azzal, hogy a bizottság tagjait a kereskedelmi minisztérium fogja kinevezni, amely a bizottság jelentéseit közzé is fogja tenni. A kézműiparosok kiküldöttei elpanaszolták, hogy a magas vasárak miatt sokat kell szenvedniök. De mikor az elnök felhívta őket, hogy bizonyítsák ezt be pontos adatokkal, azt felelték, hogy adatokat nem gyűjthettek, mert az ankétre való meghívást csak május vége felé kapták. A kisebb vasgyárak egy kiküldöttje erre azt felelte, hogy a vasvámok megszüntetése vagy mérséklése esetén a kisebb vasgyárak nem tudnának fenmaradni. A kisiparosok a vaskereskedők ellen is panaszkodtak. Erre Kestranek kijelentette a következőket: A nagyiparnak szüksége van a közvetítő kereskedelemre. Ha a kisiparosok szervezkednének és nagy rendeléseket adnának fel, akkor a nagy gyárak szívesen kötnének velük is üzleteket. De a kisiparosok csak akkor rendelnek, mikor az árura már 8 napon belül van szükségük. Ilyen rendeléseket a nagyipar nem fogadhat el. A nagyipar ezért inkább dolgozik a kereskedőkkel, akik már télen veszik meg az építkezéshez való vasat és beraktározzák. Az eladási árakra nézve a nagyiparnak nincs egyezménye a kereskedőkkel, de természetesen nem teheti, hogy olcsóbb árajánlatokkal versenyt támasszon a nagykereskedőknek, akik megvették az ő fölöslegeit. Szóba jöttek a haditengerészet részére való szállítások, amelyekről 1910-ben az osztrák delegáczióban azt állították, hogy a wittkowitzi mű a hajópánczélokat a piaczi árnál 50%-kal drágábban adta el a haditengerészetnek. Több szakértő kijelentette, hogy Németországban Krupp 30%-kal is meghaladja a piaczi árakat, amikor a katonai kincstárral köt üzleteket. A wittkowitzi mű ilyen esetekben csak 15%-kot üt a piaczi árakhoz és ezt méltán teszi, mert a hajópánczélok készítése igen költséges berendezéseket igényel, amelynek a költsége esetleg nem amortizálódik, mert megtörténhetik, hogy az aknatechnika fejlődése esetén a hatalmak abbahagyják a Dreadnoughtok építését, vagy pedig az eshetik meg, hogy a 15%-os felár több vállalatot indít rá arra, hogy ők is berendezkedjenek hajópánczélok készítésére. Ezek után az ankét bizottság áttért a kérdőpontok utolsó csoportjára, melynek egyes kérdései a kartel-ügy rendezésére alkalmas rendszabályokról szólnak. Ezt a vitát Hohenblum lovag nyitotta meg azzal, hogy az ankét az agrárius pártot nem győzte meg a vaskartel hasznosságáról, hogy ő erős agitácziót fog indítani a vaskartel ellen és messzemenő drákói rendszabályokat fog javasolni és miután ebben a kérdésben az ő pártja a parlamentben a többséggel rendelkezik, és úgy fog győzni, mint a fedezetlen határidőüzletek ügyében. Ezzel szemben Kestranek hosszabb beszédben adta elő a vaskartel álláspontját. Hangsúlyozta, hogy kartel szívesen lajstromoztatja a céget a kartel-lajstromba és készségesen terjeszti a nyilvánosság elé a kartelszerződést, de viszont ezen szerződés számára a rendes jogvédelmet fogja kérni. Ha a kormány ellenőrző közeget óhajt a vaskartel üléseire küldeni, a kartel ezt is szívesen veszi. De az ellen tiltakoznia kell, hogy a cégek bizonyos kategóriájánál — annál, mely a kartelek keretébe tartozik — a kormány felügyeleti közege betekinthessen az üzleti könyvekbe, amit nem kartelált cégeknél nem tehet. Tiltakozott továbbá az ellen, hogy a vasárakat a kormány állapíthassa meg a maga belátása és kényekedve szerint. Igaz, hogy a kormány a vasvámok révén már beleavatkozik az árak megállapításába, de a vám i prakfalvi gyorsesztergaaczél, 1912.