Magyar Vasut és Közlekedés, 1938 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1938-02-20 / Különszám
posan kimossuk a szemet, ezáltal az odakerült idegen anyag legnagyobb részét sikerül eltávolítani, a folyékony vegyszerek ezáltal felhígulnak, csökken a maró hatásuk. Mészmaródásnál sűrű cukorszirupot cseppenthetünk a szembe, melynek hatására a mészből mészcukor keletkezik, amely már nem maró anyag. Savmaródás esetén szódabikarbónás, lúgsérülésnél pedig bórsavas oldatot, vagy citromos vizet csöppentünk a szembe a sav, illetőleg lúg közömbösítésére. A szemek sorsát illetőleg az a döntő, hogy melyik részén és milyen mélyre terjedt a maródás. A gyógyulás itt is mindig hegesedéssel jár, mely felületes maródásnál kisfokú, a kötőhártya mély maródásánál olyan mérvű lehet, hogy a szemhéjak befordulását okozza, aminek folytán a pillaszőrök a szemgolyót állandóan súrolják, izgatják, sőt a szaruhártyán fekélyesedést okozhatnak. Ezen a bajon is csak plasztikai műtéttel lehet segíteni. Gyakran látjuk azt, hogy a szemgolyó nagyobb fokú maródásánál a szaruhártya egészében elpusztul, tejszerűen fehér lesz. Ilyen esetben táplálkozási zavarok miatt a sérülés után öt-hat nappal az egész szaruhártya szétesik, a szemgolyó belseje kiürül, maga a golyó zsugorodásnak indul, a szem menthetetlen. A maró anyagok eltávolítása és megtörtént közömbösítése után úgy mint égési sérüléseknél a szembe olajat csöppentünk, vagy tiszta vaselint kenünk be. A szemre kötést teszünk és a beteget orvoshoz irányítjuk. Aránylag ritkán előforduló sérülést okoz a tintaceruza hegyének szembepattanása. Ijesztő képet mutat a lilaszínűre festődött szemgolyó, azonkívül a sérült szemében heves, égő, viszkető érzés jelentkezik. Távolítsuk el a ceruzahegyet a fent leírt módon minél előbb, mert a könny mindig többet és többet old fel annak maró festékanyagából. Ilyen eseteket azonnal utasítsunk szakorvoshoz, aki megfelelő kezeléssel az elszíneződést meg tudja szüntetni és az esetleges maródást megfelelően kezelni. Sokszor látjuk este azt, hogy villannyal történő sínforrasztásnál egész embergyűrű veszi körül a munkásokat és nem is sejtik a nézők azt, hogy kb. 4—5 óra múlva igen kínzó szemfájásra fognak ébredni. A rövidzárlatnál kicsapódó láng, autogénhegesztéskor és villanyforrasztáskor keletkezett erős fény a szemeken olyan sérüléseket okoz, melyek a sérülteket nem egyszer napokig munkaképtelenné teszi. Ilyen esetekben a szem kivörösödik, erősen könnyezik, fénykerülő és a betegek kínzó, szúró, égő érzésről panaszkodnak. Hasonló tünetekkel találkozunk olyanoknál, akik kvarcfénykezeléskor védőüveget nem viselnek és dacára a figyelmeztetésnek, a zöldes-kéken világító lámpába belenéznek. Tennivaló: hűvös borogatás, esetleg érzéstelenítő cseppeknek, vagy kenőcsnek a szembe juttatása. Mérges és maró gázokkal is történhetnek szemsérülések, ilyenekkel azonban jóformán soha sem találkozunk, mivel az ilyen veszélyes üzemekben megfelelő gázálarcok segítségével a szemek védelméről is gondoskodás történik. Hogyan védekezzünk a különböző sérülések ellen? A természet maga is gondoskodott bizonyos mértékig arról, hogy szemünk sérülések ellen védve legyen. A szem védelmére szolgál a szemgödör csontos fala, mely ütésnek vagy a szem felé csapódó nagyobb tárgynak útjában áll. A szemöldök, amely pl. a homlokra fröccsent maró anyagnak a szembe csorgását akadályozza meg. A szemhéjak, amelyek ha pl. kisebb tárgyak a szem felé repülnek, akaratunkon kívül becsukódnak és így akadályozzák meg azoknak a szembe jutását. A pillaszőrök is védelemre szolgálnak, apró idegen testek nem egyszer azokon akadnak fenn. Utolsónak a könnyezést említhetjük meg, mely idegen anyagnak a szembe jutásakor fokozottabb mértékben indul meg, ami által kisebb idegen test ki is sodródhatik onnan, maró anyag pedig felhígulása folytán erejéből veszít. De nem bízhatjuk magunkat teljesen a természet által nyújtott védelemre, magunknak is kell gondoskodnunk arról, hogy a sérüléseknek lehetőleg elejét vegyük. A szemeket veszélyeztető foglalkozásokban különféle szemüvegekkel gondoskodunk azoknak megvédéséről, így vasesztergályosoknál egyszerű színtelen védőüveggel látjuk el a munkást, erős fényben dolgozó munkások színes védőüveget viseljenek, mely munkájuk mineműsége szerint a világosabbtól egész a sötétszínűig váltakozik. Kvarcfénykezeléskor a betegek szintén legyenek védőüveggel ellátva. Munkások, akik munkájuk közben nagyobb tárgyak ütésétől sérülhetnek meg, finom drótszövetből készült szemvédőt viseljenek, mert ilyeneknél szemüveg viselése veszélylyel járhat, amennyiben az összetörhet és az üvegszilánkok komoly sérüléseket okozhatnak. Igen fontos szerep jut a nevelésnek is. Gyermekeinket már korán figyelmeztessük arra, hogy a vonat ablakán ne hajoljanak ki, épülő házak mellett ne nézzenek föl a magasba, ha gyufát gyújtanak, a dobozt lehetőleg úgy tartsák, hogy a gyufa lepattanó feje sem bennük, sem másban kárt ne tehessen, villanyhegesztésen ne csodálkozzanak, stb., stb. Még egész légiója volna az intelmeknek és tanácsoknak, melyeket embertársainknak adhatunk. És ha már a baj bekövetkezett és legértékesebb érzékszervünk, a szemünk megsérült, ne próbálkozzunk kuruzslószerekkel és ne áltassuk magunkat azzal, hogy majd holnapra jobb lesz, hanem minél hamarabb forduljunk orvoshoz, mert ezáltal sokszor súlyos és kellemetlen következményeknek vehetjük elejét. Grippe, rheuma, ischias szóval minden olyan megbetegedésnél, ahol a Salicyltherapia indikált, használjunk Enterosolvens Natrium Salicylicumot! Medichemia R. T., Budapest X. 39 MAGYAR VASÚT ÉS KÖZLEKEDÉS