Magyar Vasut és Közlekedés, 1938 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1938-02-20 / Különszám

posan kimossuk a szemet, ezáltal az odakerült idegen anyag legnagyobb részét sikerül eltávolítani, a folyé­kony vegyszerek ezáltal felhígulnak, csökken a maró hatásuk. Mészmaródásnál sűrű cukorszirupot cseppent­hetünk a szembe, melynek hatására a mészből m­ész­­cukor keletkezik, amely már nem maró anyag. Sav­maródás esetén szódabikarbónás, lúgsérülésnél pedig bórsavas oldatot, vagy citromos vizet csöppentünk a szembe a sav, illetőleg lúg közömbösítésére. A szemek sorsát illetőleg az a döntő, hogy melyik részén és mi­lyen mélyre terjedt a maródás. A gyógyulás itt is min­dig hegesedéssel jár, mely felületes maródásnál kis­­fokú, a kötőhártya mély maródásánál olyan mérvű le­het, hogy a szemhéjak befordulását okozza, aminek folytán a pillaszőrök a szemgolyót állandóan súrolják, izgatják, sőt a szaruhártyán fekélyesedést okozhatnak. Ezen a bajon is csak plasztikai műtéttel lehet segíteni. Gyakran látjuk azt, hogy a szemgolyó nagyobb fokú maródásánál a szaruhártya egészében elpusztul, tej­­szerűen fehér lesz. Ilyen esetben táplálkozási zavarok miatt a sérülés után öt-hat nappal az egész szaruhártya szétesik, a szemgolyó belseje kiürül, maga a golyó zsu­gorodásnak indul, a szem menthetetlen. A maró anya­gok eltávolítása és megtörtént közömbösítése után úgy mint égési sérüléseknél a szembe olajat csöppentünk, vagy tiszta vaselint kenünk be. A szemre kötést te­szünk és a beteget orvoshoz irányítjuk. Aránylag ritkán előforduló sérülést okoz a tinta­­ceruza hegyének szembepattanása. Ijesztő képet mutat a lilaszínűre festődött szemgolyó, azonkívül a sérült szemében heves, égő, viszkető érzés jelentkezik. Távo­lítsuk el a ceruzahegyet a fent leírt módon minél előbb, mert a könny mindig többet és többet old fel annak maró festékanyagából. Ilyen eseteket azonnal utasít­sunk szakorvoshoz, aki megfelelő kezeléssel az elszíne­ződést meg tudja szüntetni és az esetleges maródást megfelelően kezelni. Sokszor látjuk este azt, hogy villannyal történő sínforrasztásnál egész embergyűrű veszi körül a mun­kásokat és nem is sejtik a nézők azt, hogy kb. 4—5 óra múlva igen kínzó szemfájásra fognak ébredni. A rövidzárlatnál kicsapódó láng, autogénhegesztéskor és villanyforrasztáskor keletkezett erős fény a szemeken olyan sérüléseket okoz, melyek a sérülteket nem egy­szer napokig munkaképtelenné teszi. Ilyen esetekben a szem kivörösödik, erősen könnyezik, fénykerülő és a betegek kínzó, szúró, égő érzésről panaszkodnak. Hasonló tünetekkel találkozunk olyanoknál, akik kvarcfénykezeléskor védőüveget nem viselnek és da­cára a figyelmeztetésnek, a zöldes-kéken világító lám­pába belenéznek. Tennivaló: hűvös borogatás, ese­tleg érzéstelenítő cseppeknek, vagy kenőcsnek a szembe juttatása. Mérges és maró gázokkal is történhetnek szemsé­rülések, ilyenekkel azonban jóformán soha sem talál­kozunk, mivel az ilyen veszélyes üzemekben megfelelő gázálarcok segítségével a szemek védelméről is gon­doskodás történik. Hogyan védekezzünk a különböző sérülések ellen? A természet maga is gondoskodott bizonyos mér­tékig arról, hogy szemünk sérülések ellen védve le­gyen. A szem védelmére szolgál a szemgödör csontos fala, mely ütésnek vagy a szem felé csapódó nagyobb tárgynak útjában áll. A szemöldök, amely pl. a hom­lokra fröccsent maró anyagnak a szembe csorgását akadályozza meg. A szemhéjak, amelyek ha pl. kisebb tárgyak a szem felé repülnek, akaratunkon kívül be­csukódnak és így akadályozzák meg azoknak a szembe jutását. A pillaszőrök is védelemre szolgálnak, apró idegen testek nem egyszer azokon akadnak fenn. Utol­sónak a könnyezést említhetjük meg, mely idegen anyagnak a szembe jutásakor fokozottabb mértékben indul meg, ami által kisebb idegen test ki is sodródha­­tik onnan, maró anyag pedig felhígulása folytán erejé­ből veszít. De nem bízhatjuk magunkat teljesen a természet által nyújtott védelemre, magunknak is kell gondos­kodnunk arról, hogy a sérüléseknek lehetőleg elejét vegyük. A szemeket veszélyeztető foglalkozásokban kü­lönféle szemüvegekkel gondoskodunk azoknak megvé­déséről, így vasesztergályosoknál egyszerű színtelen védőüveggel látjuk el a munkást, erős fényben dol­gozó munkások színes védőüveget viseljenek, mely munkájuk mineműsége szerint a világosabbtól egész a sötétszínű­ig váltakozik. Kvarcfénykezeléskor a bete­gek szintén legyenek védőüveggel ellátva. Munkások, akik munkájuk közben nagyobb tárgyak ütésétől sé­rülhetnek meg, finom drótszövetből készült szemvédőt viseljenek, mert ilyeneknél szemüveg viselése veszély­­lyel járhat, amennyiben az összetörhet és az üvegszilán­kok komoly sérüléseket okozhatnak. Igen fontos sze­rep jut a nevelésnek is. Gyermekeinket már korán figyelmeztessük arra, hogy a vonat ablakán ne hajol­janak ki, épülő házak mellett ne nézzenek föl a ma­gasba, ha gyufát gyújtanak, a dobozt lehetőleg úgy tartsák, hogy a gyufa lepattanó feje sem bennük, sem másban kárt ne tehessen, villanyhegesztésen ne cso­dálkozzanak, stb., stb. Még egész légiója volna az intel­meknek és tanácsoknak, melyeket embertársainknak adhatunk. És ha már a baj bekövetkezett és legértékesebb érzékszervünk, a szemünk megsérült, ne próbálkozzunk kuruzslószerekkel és ne áltassuk magunkat azzal, hogy majd holnapra jobb lesz, hanem minél hamarabb for­duljunk orvoshoz, mert ezáltal sokszor súlyos és kelle­metlen következményeknek vehetjük elejét. Grippe, rheuma, ischias szóval minden olyan megbetegedésnél, ahol a Salicyltherapia indikált, használjunk Enterosolvens Natrium Salicylicumot! Medichemia R. T., Budapest X. 39 MAGYAR VASÚT ÉS KÖZLEKEDÉS

Next