Magyar Vasut és Közlekedés, 1938 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1938-02-20 / Különszám

41­ ­ mandolák írta: d­r. Kellermann Emil, a gégegyógyászati osztály főorvosa Az orvosi problémák korát éljük. Nap-nap után jelennek meg a napilapokban orvosi cik­kek, melyek részben or­vostudományi kérdések­kel foglalkoznak, rész­ben orvosgazdasági kér­déseket visznek a nagy­­közönség elé. Az olvasó érzi-tudja, hogy a foly­tonos kutatások, az el­mélyedések az ő jólétét szolgálják, meglevő be­tegségek meggyógyításá­­val és ami még fonto­sabb, betegségek meg­előzésével. Ezért olyan nagy a közönség érdeklődése és ezért kerülnek, az orvostársaságok keretein kívül, a nagy nyilvánosságra a ma nemcsak orvosokat, hanem a laikus közönséget is nagymértékben érdeklő kérdé­sek. A napilapok állandóan ébren tartják a közönség kíváncsiságát és minden nagyobb orvosi megmozdulás­ról híven beszámolnak. Persze legtöbbször saját szem­szögükből nézik a dolgokat, de megszólaltatnak híres szakmabeli embereket is, akik a legnagyobb készséggel állnak a sajtó rendelkezésére és elmondják orvosi vé­leményüket az éppen időszerű kérdésekről. Ennek folytán a nagy­közönség állandóan tájékozott az or­vosi kérdések haladásáról és azokról az eredmények­ről, melyeket ma a gyógyítás terén el tudunk érni. Az út, mely idáig vezet, szigorúan tudományos, erről na­gyon keveset hallunk és olvasunk. De az eredmény rögtön közkinccsé válik és alkalmazását szinte követeli a beteg emberiség. Azonban az orvosi kezelést nem lehet kaptafára húzni, az orvosi vizsgálatokat és kezeléseket egyének és egyéniségek szerint kell elvégezni. Ezért ha köztudo­másra jut is ennek vagy annak a betegségnek újonnan megállapított vizsgálási vagy kezelési módja, az orvos­nak józan és jól meggondolt ítéletére kell bízni, hogy adott esetben szabad-e azt alkalmazni, vagy sem. Nem szabad felületesen ítélkezni és főleg nem szabad saját véleményünket az orvosra mintegy rákényszeríteni. Azért hangsúlyozom ezt olyan nagyon, mert bizony gyakran előfordul, hogy egyesek furcsa szemmel néz­nek az orvosra és kielégítetlenül távoznak a rendelés­ről, ha nem hajlandó meggyőződése ellenére a man­­dolát kivenni, holott ők azért hozták el a gyereket, hogy mandola nélkül vigyék haza. Vagy azzal a szán­dékkal jöttek fel, hogy az általuk elgondolt vizsgálati módszerrel járjunk utána betegségüknek és mi erre nem voltunk hajlandók. De előfordul igen gyakran ennek a megfordítottja is, hogy az orvos ajánl vala­mit, de ez az ő gondolkozásukba sehogy sem illik bele és olyankor szinte látjuk a betegeken, hogy képtelenek­nek tartják nézeteinket. Ezért kell a gyógyító orvos iránt teljes bizalommal lenni, mert e nélkül nagyon ne­héz a gyógyítás mestersége. Az orvosi tudomány nem zárta le még a mandolák kérdését sem, dacára annak, hogy majdnem három év­tizede van a felszínen. Különösen fontos probléma ez a szülők előtt, akik annyi mindent hallanak és olvasnak erről, annyira benne él a köztudatban és annyira ál­landó beszélgetés tárgya, hogy szükségét érzem annak, hogy a nagy vasutas társadalom figyelmét e kérdésben helyes irányba tereljem. Szükséges ez azért is, mert a legkülönbözőbb véleményeket hallják, ezek hatása alatt bizonyos elgondolásokra vannak beidegezve és nehezen értik meg, ha szakemberek ellenkező véleményt nyil­vánítanak. Mi is az a mandola? A száj hátsó részében a garat felé vezető kaput alkotó ívek között jobb- és balfelől van a két mandola. Kisebb-nagyobb mértékben min­denkinél megvannak ezek. A szervezetben mindennek rendeltetése van, így a mandoláknak is, csak még nem jutottunk el kutatásainkban annyira, hogy ezt ponto­san ki tudnók mutatni. A testben lévő mirigyeknek (pajzsmirigy, petefészek, stb.) eltávolítása után úgy­nevezett kiesési tünetek maradnak vissza. Kétségtelen jeléül annak, hogy e mirigyek termékeire a szervezet­nek szüksége van. A mirigytermékek hiánya felborítja azt az egyensúlyti állapotot, mely az egészség lényege s melyet az általános testi jóérzés jellemez. Bizonyos kórtünetek jelentkeznek, melyek komolyabb, az életet veszélyeztető, vagy kevésbbé komoly, de igen kelle­metlen betegségek fennállására utalnak. A mandolák eltávolítása után ilyen jellegzetes kiesési tünetek nem lépnek fel, aminek oka valószínűleg abban van, hogy a mandola nem önálló szerv, hanem a garatfalon elhe­lyezett gyíkrírrendszernek egyik kiemelkedő része. Ugyanilyen szöveti szerkezetű részeket találunk a ga­ratfal nem ennyire szembetűnő részein is. Az is kétség­telen dolog, hogy ha van rendeltetése a mandolának, csak a gyermekkorban van. Bizonyos koron túl, amint a tapasztalat mutatja, semmi jele sem mutatkozik an­nak, hogy hiányoznék a szervezetnek. Kiesési tünet nincsen, mint előbb említettem, hon­nan vesszük mégis azt a merész állítást, hogy a mando­láknak szerepe van és ha szerepük van, miért operá­lunk annyi mandolát? Hiszen az orvosi műtétek között gyakoriság tekintetb­en első helyen áll a mandolakiir­­tás, messze mögötte következnek a többi gyakori se­bészi beavatkozások (sérv, vakbél, stb.). Bizonyos tí­pusú gyermekeknél látjuk, hogy a mandolakivétel után (természetesen mindig a mandolák tökéletes eltávolí­tásáról beszélek) részben a mandolák helyén, részben a nyelvgyökön ugyanolyan szöveti szerkezetű kis szövet­burjánzások jelennek meg és más helyeken lévő kis mandolák eredeti nagyságuknak háromszorosára-négy­­szeresére is megnőnek, jeléül annak, hogy ők valami hiányt pótolni akarnak. A felnőtt korban, vagy kb. 10 évesnél idősebb gyermekeknél ezt sohasem tapasztal­juk, vagy legalább is a legnagyobb ritkaságok közé tar­tozik. Ha ez így van, miért operálunk mégis? És miért ez a feltűnő nagy szám? Itt megint el kell választanunk a gyermekeket a felnőttektől. A mandolakivételnek többféle oka lehet. Vagy magában a mandolában van az ok, ez főleg a gyermekeknél fordul elő. Vagy pedig a mandola tőle távoleső szervekben csinál elváltozásokat (szív, ízület, vese stb.), ez gyakoribb a felnőtteknél. Természetesen ezek nem feltétlenül pon­tos elhatárolások, mert man­­dolagyulladás után a gyermekek is kaphatnak izületi és más megbetegedéseket és felnőttek is szenvedhetnek gyakori mandolagyulladásban (tályog, stb.), melyek az orvost arra késztetik, hogy a mandolákat eltávolítsa. Gyermekeknél eltávolítjuk pl. ha a mandolák olyan nagyok, hogy komoly légzési nehézségeket okoznak, akadályozzák a táplálkozást, minek következtében a MAGYAR VASÚT ÉS KÖZLEKEDÉS

Next