Magyar Vasut és Közlekedés, 1938 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1938-02-20 / Különszám
41 mandolák írta: dr. Kellermann Emil, a gégegyógyászati osztály főorvosa Az orvosi problémák korát éljük. Nap-nap után jelennek meg a napilapokban orvosi cikkek, melyek részben orvostudományi kérdésekkel foglalkoznak, részben orvosgazdasági kérdéseket visznek a nagyközönség elé. Az olvasó érzi-tudja, hogy a folytonos kutatások, az elmélyedések az ő jólétét szolgálják, meglevő betegségek meggyógyításával és ami még fontosabb, betegségek megelőzésével. Ezért olyan nagy a közönség érdeklődése és ezért kerülnek, az orvostársaságok keretein kívül, a nagy nyilvánosságra a ma nemcsak orvosokat, hanem a laikus közönséget is nagymértékben érdeklő kérdések. A napilapok állandóan ébren tartják a közönség kíváncsiságát és minden nagyobb orvosi megmozdulásról híven beszámolnak. Persze legtöbbször saját szemszögükből nézik a dolgokat, de megszólaltatnak híres szakmabeli embereket is, akik a legnagyobb készséggel állnak a sajtó rendelkezésére és elmondják orvosi véleményüket az éppen időszerű kérdésekről. Ennek folytán a nagyközönség állandóan tájékozott az orvosi kérdések haladásáról és azokról az eredményekről, melyeket ma a gyógyítás terén el tudunk érni. Az út, mely idáig vezet, szigorúan tudományos, erről nagyon keveset hallunk és olvasunk. De az eredmény rögtön közkinccsé válik és alkalmazását szinte követeli a beteg emberiség. Azonban az orvosi kezelést nem lehet kaptafára húzni, az orvosi vizsgálatokat és kezeléseket egyének és egyéniségek szerint kell elvégezni. Ezért ha köztudomásra jut is ennek vagy annak a betegségnek újonnan megállapított vizsgálási vagy kezelési módja, az orvosnak józan és jól meggondolt ítéletére kell bízni, hogy adott esetben szabad-e azt alkalmazni, vagy sem. Nem szabad felületesen ítélkezni és főleg nem szabad saját véleményünket az orvosra mintegy rákényszeríteni. Azért hangsúlyozom ezt olyan nagyon, mert bizony gyakran előfordul, hogy egyesek furcsa szemmel néznek az orvosra és kielégítetlenül távoznak a rendelésről, ha nem hajlandó meggyőződése ellenére a mandolát kivenni, holott ők azért hozták el a gyereket, hogy mandola nélkül vigyék haza. Vagy azzal a szándékkal jöttek fel, hogy az általuk elgondolt vizsgálati módszerrel járjunk utána betegségüknek és mi erre nem voltunk hajlandók. De előfordul igen gyakran ennek a megfordítottja is, hogy az orvos ajánl valamit, de ez az ő gondolkozásukba sehogy sem illik bele és olyankor szinte látjuk a betegeken, hogy képteleneknek tartják nézeteinket. Ezért kell a gyógyító orvos iránt teljes bizalommal lenni, mert e nélkül nagyon nehéz a gyógyítás mestersége. Az orvosi tudomány nem zárta le még a mandolák kérdését sem, dacára annak, hogy majdnem három évtizede van a felszínen. Különösen fontos probléma ez a szülők előtt, akik annyi mindent hallanak és olvasnak erről, annyira benne él a köztudatban és annyira állandó beszélgetés tárgya, hogy szükségét érzem annak, hogy a nagy vasutas társadalom figyelmét e kérdésben helyes irányba tereljem. Szükséges ez azért is, mert a legkülönbözőbb véleményeket hallják, ezek hatása alatt bizonyos elgondolásokra vannak beidegezve és nehezen értik meg, ha szakemberek ellenkező véleményt nyilvánítanak. Mi is az a mandola? A száj hátsó részében a garat felé vezető kaput alkotó ívek között jobb- és balfelől van a két mandola. Kisebb-nagyobb mértékben mindenkinél megvannak ezek. A szervezetben mindennek rendeltetése van, így a mandoláknak is, csak még nem jutottunk el kutatásainkban annyira, hogy ezt pontosan ki tudnók mutatni. A testben lévő mirigyeknek (pajzsmirigy, petefészek, stb.) eltávolítása után úgynevezett kiesési tünetek maradnak vissza. Kétségtelen jeléül annak, hogy e mirigyek termékeire a szervezetnek szüksége van. A mirigytermékek hiánya felborítja azt az egyensúlyti állapotot, mely az egészség lényege s melyet az általános testi jóérzés jellemez. Bizonyos kórtünetek jelentkeznek, melyek komolyabb, az életet veszélyeztető, vagy kevésbbé komoly, de igen kellemetlen betegségek fennállására utalnak. A mandolák eltávolítása után ilyen jellegzetes kiesési tünetek nem lépnek fel, aminek oka valószínűleg abban van, hogy a mandola nem önálló szerv, hanem a garatfalon elhelyezett gyíkrírrendszernek egyik kiemelkedő része. Ugyanilyen szöveti szerkezetű részeket találunk a garatfal nem ennyire szembetűnő részein is. Az is kétségtelen dolog, hogy ha van rendeltetése a mandolának, csak a gyermekkorban van. Bizonyos koron túl, amint a tapasztalat mutatja, semmi jele sem mutatkozik annak, hogy hiányoznék a szervezetnek. Kiesési tünet nincsen, mint előbb említettem, honnan vesszük mégis azt a merész állítást, hogy a mandoláknak szerepe van és ha szerepük van, miért operálunk annyi mandolát? Hiszen az orvosi műtétek között gyakoriság tekintetben első helyen áll a mandolakiirtás, messze mögötte következnek a többi gyakori sebészi beavatkozások (sérv, vakbél, stb.). Bizonyos típusú gyermekeknél látjuk, hogy a mandolakivétel után (természetesen mindig a mandolák tökéletes eltávolításáról beszélek) részben a mandolák helyén, részben a nyelvgyökön ugyanolyan szöveti szerkezetű kis szövetburjánzások jelennek meg és más helyeken lévő kis mandolák eredeti nagyságuknak háromszorosára-négyszeresére is megnőnek, jeléül annak, hogy ők valami hiányt pótolni akarnak. A felnőtt korban, vagy kb. 10 évesnél idősebb gyermekeknél ezt sohasem tapasztaljuk, vagy legalább is a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Ha ez így van, miért operálunk mégis? És miért ez a feltűnő nagy szám? Itt megint el kell választanunk a gyermekeket a felnőttektől. A mandolakivételnek többféle oka lehet. Vagy magában a mandolában van az ok, ez főleg a gyermekeknél fordul elő. Vagy pedig a mandola tőle távoleső szervekben csinál elváltozásokat (szív, ízület, vese stb.), ez gyakoribb a felnőtteknél. Természetesen ezek nem feltétlenül pontos elhatárolások, mert mandolagyulladás után a gyermekek is kaphatnak izületi és más megbetegedéseket és felnőttek is szenvedhetnek gyakori mandolagyulladásban (tályog, stb.), melyek az orvost arra késztetik, hogy a mandolákat eltávolítsa. Gyermekeknél eltávolítjuk pl. ha a mandolák olyan nagyok, hogy komoly légzési nehézségeket okoznak, akadályozzák a táplálkozást, minek következtében a MAGYAR VASÚT ÉS KÖZLEKEDÉS