Molnárok Lapja, 1905 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-07 / 1. szám
MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1905. január 7. végén a körhagyó-csapon az önműködő kerék — 01 — forog. Ugyane tengelyre a garatban két forgattyu van erősítve, e forgattyukban egy-egy horog van akasztva, melyeknek egyik végein levő horog a forgattyukba, a másik pedig az F lemezszekrénybe, e szekrénynek a garathevederben vágott nyilasában van lazán vezetve úgy, hogy az fel és le könnyen mozoghasson. Az önműködő kerék belső oldalán egy csap van — Sírés külső oldalán pedig ugyancsak egy csap van, amelyen a kiváltóláncz-horog fordul. A kiváltóláncz egyik vége e horogba, a másik vége pedig a kiváltó tengelyre — melékelt kiváltókorongba — z — van akasztva, az Sí garatállványon a g jelzőharang van és végre a csapágylemezben lévő csapon a súlyemeltyű támaszemeltyűre fordul; ha tehát a fagaratot megtöltjük az őrlendő anyaggal, annak súlya az F lemezszekrényt lenyomja és ezáltal a körhagyótengelyt megforgatja, az azon levő súlyemeltyűt— XII — és az önműködő kereket — 01 — felemeli, hogy utóbbi a körhagyó-csapon szabadon lóg, a sulyemeltyű támaszemeltyűje pedig laza lesz és leesik, amint a garat kezd ürülni, az F lemezszekrényen , a súly kisebb lesz, a súlyemeltyűn levő ellensúly a körhagyó-tengelyt lenyomja, miáltal az önműködő kerék a garatszijkorongon levő kerékbe esik, a garatszijkorong (mely a hajtószijkorongról lesz meghajtva) az önműködő kereket magával viszi, vagyis forgatja, a kerék csapjába akasztott és a kiváltó-tengelyre — ml ékelt lánczkorong - t — segítségével a kiváltó-tengelyt és az azon levő n forgattyúkat (amelyekbe a nyomósúlylánczai vannak akasztva) egyik oldalról a másikra fordítja, miáltal a munkahengerek egymástól eltávolíttatnak, vagyis működésen kívül helyeztetnek. Az önműködő keréken levő SH csáp pedig a kerék forgása által a harangkalapácsot mozgásba hozza és jelzést ad addig, míg a molnár a garatot újra meg nem tölti, vagyis a súlyemeltyűt XII fel nem emeli és a támaszemeltyűvel alá nem támasztja, hogy az vízszintes állásban maradjon. Ha a garatba újra felöntünk, akkor a kiváltó-emeltyű — t — segítségével a kiváltó-tengelyen levő forgattyúkat visszafordítjuk, a nyomósúlyok lemennek és a hengerek ismét őrölnek. XXI.,5 XXI/a., XXII. és XXVII. rendes garatok. A garatállványok: K. K. (lásd lapunk múlt évi 48. számában I. II. III. ábrákat) tárcsái közé a fagarat el — van illesztve. E két garatállványon és fagaraton át megy az i táphenger tengelye, melynek bal végére a t állító-gyürű, a jobb végére pedig az s garat-kerék van ékelve ; a bal garatállvány és tárcsája között egy üregben a táphengertengelyre szegecselt csiga forog, amelynek mélyesztésében az U szétosztó emeltyűben illesztett csavar a csavaron levő aczélgyűrűbe nyúlik; a szétosztó emeltyű —U a szétosztó tengely a bal végére ugyane tengelybe a fagaratban öt villa —le van erősítve, a jobb garatállvány fején a táphenger fölött lévő lyukban egy tengely forog, a tengelyre a garatállvány és tárcsa között a jelzőkészülékhez való hüvelykkerék van szegecselve, ugyan a tengelyre öntött vashüvely van húzva, amely hüvely a garatállványba fúrt lyukba úgy van egy csavarral megerősítve, hogy mindkét oldalán kiáll, e kiálló részeken forog a lengő emeltyű a karral, míg a hüvelyben a tengely forog, amelyre a garat-szijkorong — m — a hozzá öntött fogaskerékkel van szegecselve, a lengő emeltyűben egy csapon az n garatkerék forog, mely kerék egyrészt a garatszijkorongra öntött fogaskerékbe, másrészt — ha a lengő emeltyű le van eresztve — az s garatkerékbe kapaszkodik; a lengő emeltyű másik végén levő m karba a kiváltó lánczhorgot látjuk, e horogban a kiváltóláncz egyik vége, míg a másik vége a kiváltó csuklós emeltyű hátulsó karjába van akasztva úgy, hogy ha a kiváltó csuklós emeltyű lenyomásával a munkahengereket egymástól eltávolítjuk, egyidejűleg meghúzuk a kiváltó lánczot, ez pedig a lengő emelyűt és az azon levő közvetítő kereket m a garatkerékből s kihúzza, s igy a táphenger megás a garatszijkorong a lengő emeltyűn levő közvetítő kerékkel n pedig üresen forog ; a garatszijkorong a felső pár hengerre ékelt szijkorongról lesz meghajtva. A rendes jelzőkészülék. Lásd lapunk 1904. évi 48.számában ábra 1. II. 111. A k. k. csappantyútengely a fagarat-oldalakra erősített csapágyakban forog a tengelyre a v. v. csappantyú három csavarral van megerősítve, a fagarat jobb oldalán kiálló tengelyen a jelzőkészülék az y sulyemeltyüvel egy csavarral van erősítve, meg a sulyemeltyü alatt egy támasznyelv az y emeltyűt vízszintes helyzetben tartja mindaddig, amíg a fogazatot őrlendő anyaggal meg nem töltjük, amikor az őrlendő anyag súlyánál fogva a csappantyút v. v. egy kissé lenyomja és a l. 1c. tengelyre erősített y súlyemeltyűt felemeli, miáltal a támasznyelv meglazul és leesik, ha most a garat kezd ürülni a csappantyún a súly kisebb lesz, s az ellensúly az emeltyűt, amelyen a jelző harang van, leejti a csuklós nyelv a melyen a harang-kalapács van a garatszijkorong tengelyére szegecselt hüvelykerékbe benyúlik és úgy a hüvelykerék forgása által a harang-kalapácsot mozgásba hozza és a harangot megüti, • (csenget) mindaddig míg a garat újra meg lesz töltve, vagy a súlyemeltyűt fel nem emeljük és a támasznyelvet alá nem támasztjuk, ezáltal a jelzőkészülék csuklós nyelve a hüvelykerékből kihúzódik és a csengetés megszűnik. Önműködő kiváltó- és jelzőkészülék. A kiváltó csuklós emeltyű agyán egy önműködő kettős emeltyű-kar forog, az egyik végén ez emeltyű-karnak egy késébűi fej van, a másik végében pedig a kiváltó láncz van akasztva. A fogazat mindkét oldalán egy-egy öntöttvas csapágy van, amelyekben a fagazaton keresztül a körhagyó-tengely fordul, a körhagyó-csapon forog az önműködő kerék, e kerék külső oldalában egy csapszegen a kiváltóláncz-horog fordul, a kerék belső oldalában egy másik csapszeg van alkalmazva a harangkalapács emeléséhez, a harangkészülék a körhagyó-tengely jobb csapjára van szerelve az önműködőkerék közvetlen közelébe; a garatszíjkorong tengelyére a hüvelykerék helyett egy fogaskerék van erősítve úgy, hogy az önműködőkerék, ha azt leeresztjük, abban fogjon. A fagarat bal oldalán kiálló körhagyó tengelyrészre egy ivemeltyü van szegecselve, ez ivemeltyüben a tengelyen lazán mozog a szögemeltyü, melynek egyik végén egy súly van, a másik vége pedig kinyúlik a csappantyútengelyre erősített horogemeltyűhez, e horogemeltyű egyik vége belekapaszkodik a szögemeltyűbe, a másik végén pedig súly van, és végre a horogemeltyű alatt van alkalmazva a támasznyelv, amely a csappantyút és annak tengelyén levő horogemeltyűt nyugvó állásban tartja. Ha a garatot az őrlendő anyaggal megtöltjük, úgy mint a többi garatoknál is az őrlendő anyag a csappantyút lenyomja, a horogemeltyű egy kissé megemelődik, miáltal a támasznyelv leesik; ha a garat ürülni kezd, a horogemeltyün levő súly az emeltyűt lenyomja a szögemeltyű a horogemeltyüből kiakasztódik a rajta levő súly lenyomja az ivemeltyűt, amely ismét a körhagyó tengelyt és annak csapján levő önműködő kereket ereszti a garatszíjkorong tengelyére erősített kerékbe, e kis kerék magával viszi az önműködő kereket, meghúzza a kiváltólánczot, e láncz pedig felhúzza a kiváltó csuklós, emeltyűn forgó, kettős önműködősemeltyükaz egyik végét, miáltal a másik végén levő késelű fej, a kiváltó csuklós emeltyű közé nyomódik, azt először széjjelnyitja és azután lenyomja, tehát a hengerek kiváltódnak (egymástól eltávolíttatnak) az önműködő keréken levő belső csapszeg a harangkalapácsot mozgásba hozza és csönget addig, míg a garatot ismét meg nem töltjük, vagy a jelzőkészüléket a már fent leírt módon nyugvó állásba nem helyezzük. Még azt akarom megjegyezni, hogy az önműködő kiváltó- és jelzőkészülék nem okvetlen szükséges a hengerszékeken, de egy molnár, ki takarékos és gépjét kímélni akarja, az ne mulassza el annak beszerzését, mert beszerzési ára a megtakarításhoz viszonyítva oly csekély, hogy számba sem vehető. Ez utóbbi garatoknak beeresztő készülékei azonosak a VII. VIII. stb-ekkel, úgy szerkezetben, mint elhelyezésre nézve is. Még végül engedelmet kérek az igen tisztelt malomtulajdonos, gépész és főmolnár uraktól, hogy magánúton hozzám intézett, igazán nem várt szívélyes elismerő nyilatkozatukért ezúton fejezzem ki legtiszteletteljesebb köszönetemet, egyszersmind biztosítom az igen tisztelt szaktárs urakat, hogy minden tudásommal és szakismereteimmel bármikor a legnagyobb készséggel állok rendelkezésükre. (Folyt. köv.) A víz késedelmes forrása gőzkazánban. Aradmegyében három helyütt is előfordult az a megmagyarázhatatlannak képzelt jelenség, hogy a gőzkazánnál jóval több tüzelőanyag fogy el, mint annak előtte, pedig ezen helyeken a régebben használt rossz, kazánkövet lerakó kutvíz helyett ártézi vizet használtak és a helyett, hogy a kazán teljesítménye javult volna, ezen időtől fogva, anélkül, hogy a gőzkazánok szerkezetén vagy befalazásán változtattak volna, a tüzelőanyagfogyasztás tetemesen emelkedett. Ezen vizeket a két iparfelügyelő, anélkül, hogy elemezte volna, egyszerű tapintás útján meggyőződött, hogy minden esetben a használt víz felette lúgos volt, ha pedig a kazánban már huzamosabb időn át forralt vízből próbaképen kis vízmennyiséget leeresztett, azt találta, hogy a kazánban csaknem tömény lúgoldat volt. Ezzel meg volt magyarázva a rejtély, mivel ismeretes, miszerint a lúgnak a forrpontja magasabban van, mint a vizé. A feltevést bizonyította az is, hogy a gőzkazánok sárgarézöntvényszerelvényei feltűnő módon meg voltak támadva és hogy a gőzgép dugattyúkarikáira, tolattyú- és tömszelencséihez jóval több kenőolaj kellett, mint annak előtte. A baj legegyszerűbb orvoslása abban állott, hogy vissza kellett térni ismét a régi rossz kutvíz használatára. Nehogy azonban a kazánkőlerakodásból eredő kellemetlenségek megújuljanak, arra lett figyelmeztetve a kazántulajdonos, hogy vagy kevertesse a két vizet, vagy pedig felváltva használja. Szivattyúk és Mérlegek a különleges gyár : G arvens W., Wien, I.Wallfischgasse I4. 1 n lo