Molnárok Lapja, 1908 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-04 / 1. szám
Visszapillantás. Az alábbi nagyérdekű nyilatkozatokat malomiparunk egyik legelső kitűnősége bocsájtotta lapunk rendelkezésére. Valóban nem kezdhetnék meg méltóbban az új évben a hazai malomipar javát szolgáló működésüket, mint midőn ez újévi számunk vezető helyén a legnagyobb magyar malomtelep vezérigazgatóját engedjük szóhoz jutni. Langfelder Ede, az Első budapesti gőzmalom-részvénytársaság és az ezzel egyesített Pesti molnárok és sütők gőzmalom, valamint a Busza-gőzmalom r t. igazgatóságának vezető tagja, oly büszkesége malomiparunknak, hogy az ő nyilatkozataihoz kommentárt fűzni merőben fölösleges szószaporításnak tűnnék. Ezért megjegyzés nélkül adjuk közre az alábbi nagyérdekű nyilatkozatokat: Az 1907-iki malomüzlet. Az 1907. év malomipari története a legkedvezőbb kilátások közepette kezdődött. Az 1906. évi rendkívül sikerült termés oly olcsó búzaárakat hozott felszínre, hogy malomiparunk igen alacsony és konvenábilis árak mellett tudott lisztet termelni. Malmaink olcsó lisztjegyzései az első félév egész tartama alatt az összes lisztpiaczokat tetemes vásárlásokra ösztönözték. Liszt volt állandóan az aránylag legolcsóbb élelmiszer, szinte az egyedüli, melyet az általános áremelkedés megkímélt. Daczára az olcsó lisztáraknak, a malmok megfelelő őrlési nyereséggel dolgoztak, úgy, hogy az első félévben kielégítő nyereséggel zárult a malomüzlet. A silány termés folytán és az ezzel kapcsolatosan felmerült túl magas búza- és lisztárak nyomán — sajnos — az év második felében kedvezőtlen fordulat állott be a malomüzletben. A lisztüzlet vontatott lett, Ausztria felé pedig megnehezült az üzlet, miután ott aránylag jó volt a termés és az ottani lisztfogyasztást az osztrák malomipar olcsóbban tudta ellátni, mint mi. így malmaink az év második felében nem tudtak nyereségre szert tenni és csupán ama malmok zárják most kedvezően évi mérlegeiket, akik elég óvatosak voltak az első félév folyamán tett liszteladásaik fedezete fejében a megfelelő búzavételekről gondoskodni. Nehézségek. Néhány példával igazolható, minő nehézségekkel kellett a tavalyi kampány alatt is megküzdenie malomiparunknak. Az egész évben, de kiváltképen az utolsó négy hónapban még sohasem észlelt forgalmi zavarokkal kellett megküzdeni a MÁV. forgalmában. Napirenden voltak a szállítási kalamitások, a kocsihiány és forgalombeszüntetések minden irányban. Ezek a botrányos forgalmi zavarok — úgy látszik — már állandóan befészkelték magukat a MÁV. intézményébe. Szinte hihetetlen, hogy az őszi idény alatt a malmoknak hány lisztküldeménye kallódott el egyáltalán a MÁV. vonalain; egyes kocsik hónapok múltán megkerültek ismét. A rossz kiegyezés. Sajnálattal kell konstatálni a vámkülföldre irányuló lisztüzlet teljes pangását. Szinte érthetetlen, hogyan egyezhetett bele a kormány abba, hogy az őrlésforgalom az új vámszerződés értelmében tíz évre kikapcsoltassék gazdasági életünkből és hogy ezzel szemben a lisztkivitel másoldalú biztosítására nem történt semminemű intézkedés sem. A kormány ezenfelül a kiegyezésben feláldozta az alai átmeneti forgalmat. Most már biztos, hogy ezzel az intézkedéssel elveszítjük majd egyik hó lisztpiaczunkat, pedig a kormánynak kötelessége lett volna gondoskodni arról, hogy a déltiroli lisztpiacot más olcsó útirány igénybevételével elérhessék malmaink. A kormány jóakarata. Hogy milyen engedményeket tesz a jelenlegi kormány malomiparunknak, éppen azalai forgalom bizonyítja legtanulságosabban. MÁV, kétségbeejtő forgalmi zavarait szem előtt tartva, aggodalmak merültek fel az érdekelt malomvállalatok körében, várjon a tiroli lisztküldeményeket újév előtt lehetséges lesz-e még a fiúmé— velencze—alai útirányon Tirolba vitetni. Ezért megkérték a malmok a kormányt, hogy e forgalmat illetőleg valamely átmeneti rendszabályt léptessen életbe. Választ e kérelemre nem kaptak a malmok és igy vasúton direkte küldték útnak a tiroli liszteket. Megfizették inkább a tetemes fuvartöbletet, semhogy kitegyék magukat annak a veszélynek, hogy 1500 K vámot fizessenek kocsinként. Azóta az összes tiroli liszt már megérkezett. — Most utólag, decz. 29-én értesítette a pénzügyminisztérium a malomegyesületet, hogy a decz. 11-éig feladásra kerülő lisztnek Tirolba való vámmentes bevitelét biztosítja! Ugyanekkor a MÁV ismét beszünteti a fiumei forgalmat! így festenek a kormány konceszsziói a malomipar érdekében. A hanyatló lisztkivitel. A jövő kilátásai nem valami rózsásak. Az 1907-iki rossz termés folytán, nemkülönben a túl magas árnivó miatt szinte el vagyunk zárva a vámkülföldi üzlettől. Az osztrák lisztpiaczot sem tudjuk ezidőszerint kellőleg megközelíteni, így már ma állíthatjuk, hogy az idei év első fele nem lesz kedvező malomiparosainkra nézve. Az 1908. év termésétől függ, vájjon a malmok az első félév rossz üzletmenetét kipótolhatják-e majd a második félévben. Időközben az Ausztriával kötött kiegyezés szomorú következményeket teremt a magyar malomiparnak. Régi, sok éven át működött malomképviselőink hagyják oda a nekik kedvessé vált összeköttetést a magyar malommal és osztrák malmok szolgálatába szegődnek, ahogy ezt jelenleg Tirolban tapasztaljuk. Az osztrák malomipar másról sem beszél, mint a lisztüzlet „kontingentátásáról.“ Felosztják egymás közt a fogyasztást és nagylelkűen a magyar malmoknak is juttatnak egyes területeket. Leplezetlenül hirdetik mindenfelé, hogy ezt a rendezést remélhetőleg köszönettel elfogadja az a magyar malomipar, melynek helyzete a vámszerződés folytán Ausztriában amúgy is megrendült. 1908. Szabad-e ilyen körülmények között sokat remélnie a magyar malomiparnak az uj évtől? Ha a kormány mindazon kudarczok után, melyek a tavalyi, 1907. évben érték malomiparunkat, nem látja be, hogy ezen egyetlen és legnagyobb nemzeti iparunk igen gyors és hathatós segítségre szorul, akkor az 1908. esztendő kevés örömet fog juttatni a malomiparosoknak. mm Budapest, 1908 január 4. (Telefonszám: 66—66.) szám Előfizetési árak: Egy évre 8 K. - félévre 4 K. ■ BEJELENIK MINDEN SZOMBATON. A magyar malomipar 1907-ben. — Utánnyomás tilos. — Azon körpálya, amelyet a búza- és a lisztüzletre egyaránt emlékezetes 1907-iki naptári éve megfutott, vajmi ritkán észlelt ellentétességgel magába zárja az árképződés mindkét pólusát, mert azt látjuk, hogy a búzaárak, amelyek daczára az 1906. márczius 1-jén életbe lépett új vámrendszernek, az exportparitás színvonalára sülyedtek, ez év folyamán elemi erejű kényszer hatása alatt az importparitás magaslatára szöktek fel. A rekordszerű búzaterméssel megáldott 1906-i évet, amelynek búzahozamát hivatalosan 53,7 millió méter mázsára becsülték, egy mindenképen áldatlan, káros márcziusi fagyok, tartós hidegek, rozsda és hőség következtében szerencsétlenül alakult termésév követte, amely az ország legfontosabb termővidékein tökéletesen, vagy részlegesen rossz termést hozott; az összes magyarországi termés a hivatalos becslés szerint (Horvát-Szlavonország kizáráe 62 millió Mm. rozsot teszen .1 pn „ Mm.-val szemben, istermés belevoná:’e zp': 1 £5 7mllió Mm. rozs ;p5 f „ Mm.-val szemben. 31 az előző dús termésévnek^S^19 mülió métermázsára becsült feleslege csak részbenegyenlíthetett ki, annál nagyobb jelentőség ismert a külömben jó középtermést behordott osztrák tartományok között is Galiczia, rozsban teljesen rossz terméssel, búzában pedig igen gyenge aratással áll szem