Molnárok Lapja, 1914 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-03 / 1. szám

s­í­té­s ipari fejlődésünk lehetősége. A lezajlott Balkán-háborúval kapcso­latos pénzügyi válság a magyar iparra rendkívül súlyos kihatással van. A buka­resti békével beállott új helyzet a mo­narchia iparának — ha egészséges tovább­fejlődésének lehetőségeit megtartani kí­vánja — szükségképen új irányokat is jelölt ki. A geográfiai helyzet adta előnyöket sem a Balkán-államokkal szemben, sem pedig a Középtenger partján fekvő török tartományokkal és Egyiptommal szemben az elmúlt évtizedekben nem tudtuk ki­használni. Ennek oka részben Magyar­­ország ipartalansága, másrészt az osztrák ipari körök szűk látókörű gazdasági politikája. E tekintetben a két államfél egymáshoz való viszonyát legjobban úgy jellemezhetjük, ha azt mondjuk,, hogy az egymás ellen folytatott gazdasági harcok az erők legnagyobb részét lekötötték, kifelé ható megnyilvánulásokra úgyszól­ván semmi sem maradt meg. A lefolyt delegációs ülésszakban mand­­két delegáczióban felállították a­ Ballon­­háború gazdasági mérlegét és az a mo­narchia mindkét államára egyaránt szo­morú. Gazdasági életünk vizsgálásánál rendesen csak a magyar viszonyokra szokás szorítkozni, ami az Ausztriával való szoros gazdasági kapcsolódás foly­tán igen helytelen és természetszerűleg a hibás következtetések kiinduló­pontja. Tekintettel arra, hogy Ausztria iparo­sodása jelentékenyen nagyobb, mint Magyaroroszágé, természetes az, hogy az új helyzettel szemben az osztrák ipar erősebben reagál, mint a magyar. Ennek következtében az osztrák delegáczióban behatóbban foglalkoztak az osztrák ipar és kereskedelem képviselői az osztrák ipar és kereskedelem fejlődésének lehe­tőségével. A hivatalos Magyarország álláspontja az új helyzettel szemben körülbelül a következő: Magyarország eminenter agrár­állam és mint ilyen legfőképen saját föld­művelését védeni hivatott. Hogy azonban ez az álláspont helytelen és a jövő fejlő­désének úgyszólván minden útját elzárja, arra könnyű szerrel lehet reámutatni. Már eddig is a geográfiai helyzet ki nem használása konzervatív és merev agrár­­politikánk miatt iparosodásunk alig haladt előre. Állandó elvándorlás, a balkáni és keleti piac­ok elvesztése, külkereskedel­münk általános leromlása, behozatalunk nagymérvű megszaporodása, merev agrá­rizmusunk miatt az elsőrendű életszí­vérletek élelmezés és lakásdrágaság eléggé jellemző tünetek. E tünetekhez éppen a a Balkán-háborúk alatt egy újabb is járult, amennyiben köztudatba ment át az, hogy vagyonosságunk legnagyobb része fikc­ión, agrárgazdaságunk folytán beállott rendkívüli magas földjáradékon alapszik. Gyenge iparunk és kereskedel­münk folytán fölös tőkék felett egyaránt nem rendelkezünk. Ennek gazdasági hátrányait kétszeres súlylyal fogjuk a közel­jövőben megérezni, amennyiben az annexiós válság óta az addig tankönyvek­ben is teljesen nemzetközinek elhíresztelt külföldi tőke is nemzeti karaktert öltött és teljesen az egyes nyugati nagy nem­zetek hatalmi és gazdasági politikájának szolgálatába szegődött. A külföldi tőke elzárkózottsága folytán a közel­jövőben a keletre tőkét nem igen fogunk kivihetni, ennélfogva ipari ki­vitelünk sem fog megerősödhetni. Való­színű tehát, hogy az osztrák ipar még inkább fog versenyével a magyar iparra reánehezedni. E jelenség, ha tekintetbe vesszük azt, hogy az utolsó tíz évben az ország legjelentősebb iparágai, így a gépipar és a malomipar visszaesést mutatnak fel, egyenesen aggasztónak mondható.­­ Súlyosbítja e bajokat azonban az is, hogy a monarchia mindkét államának iparára különös súlylyal nehezedik az utolsó tíz évben rendkívüli mértékben előretörő német nagyipar versenye. Az olcsó nyersanyagot feldolgozó német nagyipar a fennálló vámok daczára is a legnagyobb mértékben versenyképes és úgy hiszem, hogy egynéhány év múlva a viszonyok oda fognak fejlődni, hogy mindkét állam ipara a torzsalkodások helyett a közös vetélytárs ellen lesz kény­telen tömörülni. Miután pedig raczionáli­­san ma már csak tömeggyártással lehet versenyezni, tömeges gyártás pedig csak­­egy bizonyos fogyasztóterület mellett le­hetséges, a monarchia önkénytelenül az elé a probléma elé fog kerülni, hogy ha csak iparának teljes leromlásába nem akar belenyugodni, hogy a keleti export­­piac­okon áldozatok árán is a lábát megvesse. A kérdés már mostan csupán az, nem volna-e ajánlatos, miután az osztrák ipar már ma e tekintetben áldo­zatokra is hajlandó, e kérdést felszínre vetni és annak ellenértéke fejében köz­lekedésügyi téren nemzetközi csatlakozá­sok (annabergi) tarifális, kedvezmények és a mezőgazdaságnak nyújtandó meg­felelő előnyök mellett a monarchia mind­két országának ga­zd­asági­­megerősöd­ését elősegíteni. Az őrlési forgalom visszaállítása, az élőállat-behozatalnak a monarchia egy­néhány nagyobb ipari városában kellő egészségügyi ellenőrzés mellett való en­gedélyezése igen előnyös helyzetet te­remtene a Balkán-államokkal szemben, miután tekintettel a Wilson-billre és Oroszország gazdasági megerősödésére, 1917 után a jelenlegi nagy mezőgazda­sági vámok amúgy sem lesznek to­vábbra fenntarthatók. Ha tehát a magyar ipar egészséges fejlődését lehetővé akar­juk tenni és a legközelebb eső Balkán­­piac­ot nem akarjuk örökre elveszíteni, úgy a közel­jövőben a fent megjelölt utakra kell visszatérni. Minél előbb fog az bekövetkezni, annál nagyobb hasznot fog belőle az ország ipara húzni. A magyar mezőgazdaságnak pedig addig, míg a belső iparosodás folytán a fogyasztás nagyobb mértékben nem len­dül fel, az állami költségvetés keretein belül megfelelő ellenérték nyújtandó, a­melynek segélyével intenzívebb állat­tenyésztés és idővel belterjesebb gazdál­kodás alapjai volnának megvethetők. Weiszl Károly: Évforduló. Az uj esztendő küszöbén igazán nincs nagy okunk az örömre és bizodalomra az 1913-ik esztendőben nem hiába rettegtek a ba­bonás emberek a „13-an“ évtől, mert ez az év te­l volt szerencsétlenségekkel és kellemetlenségekkel. A monarchia tőszomszédságában egy véres háború dúlt és alig hogy leverték a törököket, még véresebb testvérháború ütött ki az ottani kis országok között. A pénzpiac­ot és egyáltalán gazdasági életünket egész éven át párját ritkító válság tartotta béklyó­ban, úgy hogy az esztendő folyamán megbecsülhe­tetlen károk és csapások értek úgy egyeseket, mint a gazdasági élet tényezőit összesen. Szerencsétlen kimenetelű volt az esztendő mezőgazdasági termelése is, mert különösen búzában olyan csekély és silány volt a hozam, aminőhöz fogható évek óta nem volt A többi kalászosok hozama is silány maradt. Elemi csapásokban is bőven volt részünk. A nyár elején az ország keleti részeiben olyan ítéletidő járt, hogy az árvizek temérdek kárt okoztak, különösen a malon, iparnak és tették emlékezetessé az esztendőt, l pik­tikai téren is szerencsétlen csillagzat járt fölöttünk az egész esztendőn át. A képviselőház csúnya poli­tikai perpatvar színhelye volt, az ott folyó tanács­kozásoktól távol tartja magát az ellenzék és a több­ség által alkotott törvényekben kevés öröme telik az országnak. * * * * * 1913. Csoda-e, ha ilyen körülmények között az 1913-as esztendőt mindenki megkönnyebbülés­sel és örömmel látja letűrni, így mi is, malomipa­­rosok, akiknek ugyancsak kevés örömet hozott a letűnt év. Ilyenkor évforduló táján minden évben kér­dést szoktunk intézni a malomipar mérvadó személyisé­geihez, hogy tájékozódjunk a lefolyt esztendő eredmé­nyeiről és a jövő kilátásairól.. Az idén igen szomorú felvilágosításokat kaptunk. Egyöntetűen a legnagyobb Irr­ae Its EGYRŐL-MÁSRÓL: 3 !

Next