Molnárok Lapja, 1914 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-03 / 1. szám
sítés ipari fejlődésünk lehetősége. A lezajlott Balkán-háborúval kapcsolatos pénzügyi válság a magyar iparra rendkívül súlyos kihatással van. A bukaresti békével beállott új helyzet a monarchia iparának — ha egészséges továbbfejlődésének lehetőségeit megtartani kívánja — szükségképen új irányokat is jelölt ki. A geográfiai helyzet adta előnyöket sem a Balkán-államokkal szemben, sem pedig a Középtenger partján fekvő török tartományokkal és Egyiptommal szemben az elmúlt évtizedekben nem tudtuk kihasználni. Ennek oka részben Magyarország ipartalansága, másrészt az osztrák ipari körök szűk látókörű gazdasági politikája. E tekintetben a két államfél egymáshoz való viszonyát legjobban úgy jellemezhetjük, ha azt mondjuk,, hogy az egymás ellen folytatott gazdasági harcok az erők legnagyobb részét lekötötték, kifelé ható megnyilvánulásokra úgyszólván semmi sem maradt meg. A lefolyt delegációs ülésszakban mandkét delegáczióban felállították a Ballonháború gazdasági mérlegét és az a monarchia mindkét államára egyaránt szomorú. Gazdasági életünk vizsgálásánál rendesen csak a magyar viszonyokra szokás szorítkozni, ami az Ausztriával való szoros gazdasági kapcsolódás folytán igen helytelen és természetszerűleg a hibás következtetések kiindulópontja. Tekintettel arra, hogy Ausztria iparosodása jelentékenyen nagyobb, mint Magyaroroszágé, természetes az, hogy az új helyzettel szemben az osztrák ipar erősebben reagál, mint a magyar. Ennek következtében az osztrák delegáczióban behatóbban foglalkoztak az osztrák ipar és kereskedelem képviselői az osztrák ipar és kereskedelem fejlődésének lehetőségével. A hivatalos Magyarország álláspontja az új helyzettel szemben körülbelül a következő: Magyarország eminenter agrárállam és mint ilyen legfőképen saját földművelését védeni hivatott. Hogy azonban ez az álláspont helytelen és a jövő fejlődésének úgyszólván minden útját elzárja, arra könnyű szerrel lehet reámutatni. Már eddig is a geográfiai helyzet ki nem használása konzervatív és merev agrárpolitikánk miatt iparosodásunk alig haladt előre. Állandó elvándorlás, a balkáni és keleti piacok elvesztése, külkereskedelmünk általános leromlása, behozatalunk nagymérvű megszaporodása, merev agrárizmusunk miatt az elsőrendű életszívérletek élelmezés és lakásdrágaság eléggé jellemző tünetek. E tünetekhez éppen a a Balkán-háborúk alatt egy újabb is járult, amennyiben köztudatba ment át az, hogy vagyonosságunk legnagyobb része fikción, agrárgazdaságunk folytán beállott rendkívüli magas földjáradékon alapszik. Gyenge iparunk és kereskedelmünk folytán fölös tőkék felett egyaránt nem rendelkezünk. Ennek gazdasági hátrányait kétszeres súlylyal fogjuk a közeljövőben megérezni, amennyiben az annexiós válság óta az addig tankönyvekben is teljesen nemzetközinek elhíresztelt külföldi tőke is nemzeti karaktert öltött és teljesen az egyes nyugati nagy nemzetek hatalmi és gazdasági politikájának szolgálatába szegődött. A külföldi tőke elzárkózottsága folytán a közeljövőben a keletre tőkét nem igen fogunk kivihetni, ennélfogva ipari kivitelünk sem fog megerősödhetni. Valószínű tehát, hogy az osztrák ipar még inkább fog versenyével a magyar iparra reánehezedni. E jelenség, ha tekintetbe vesszük azt, hogy az utolsó tíz évben az ország legjelentősebb iparágai, így a gépipar és a malomipar visszaesést mutatnak fel, egyenesen aggasztónak mondható. Súlyosbítja e bajokat azonban az is, hogy a monarchia mindkét államának iparára különös súlylyal nehezedik az utolsó tíz évben rendkívüli mértékben előretörő német nagyipar versenye. Az olcsó nyersanyagot feldolgozó német nagyipar a fennálló vámok daczára is a legnagyobb mértékben versenyképes és úgy hiszem, hogy egynéhány év múlva a viszonyok oda fognak fejlődni, hogy mindkét állam ipara a torzsalkodások helyett a közös vetélytárs ellen lesz kénytelen tömörülni. Miután pedig raczionálisan ma már csak tömeggyártással lehet versenyezni, tömeges gyártás pedig csakegy bizonyos fogyasztóterület mellett lehetséges, a monarchia önkénytelenül az elé a probléma elé fog kerülni, hogy ha csak iparának teljes leromlásába nem akar belenyugodni, hogy a keleti exportpiacokon áldozatok árán is a lábát megvesse. A kérdés már mostan csupán az, nem volna-e ajánlatos, miután az osztrák ipar már ma e tekintetben áldozatokra is hajlandó, e kérdést felszínre vetni és annak ellenértéke fejében közlekedésügyi téren nemzetközi csatlakozások (annabergi) tarifális, kedvezmények és a mezőgazdaságnak nyújtandó megfelelő előnyök mellett a monarchia mindkét országának gazdaságimegerősödését elősegíteni. Az őrlési forgalom visszaállítása, az élőállat-behozatalnak a monarchia egynéhány nagyobb ipari városában kellő egészségügyi ellenőrzés mellett való engedélyezése igen előnyös helyzetet teremtene a Balkán-államokkal szemben, miután tekintettel a Wilson-billre és Oroszország gazdasági megerősödésére, 1917 után a jelenlegi nagy mezőgazdasági vámok amúgy sem lesznek továbbra fenntarthatók. Ha tehát a magyar ipar egészséges fejlődését lehetővé akarjuk tenni és a legközelebb eső Balkánpiacot nem akarjuk örökre elveszíteni, úgy a közeljövőben a fent megjelölt utakra kell visszatérni. Minél előbb fog az bekövetkezni, annál nagyobb hasznot fog belőle az ország ipara húzni. A magyar mezőgazdaságnak pedig addig, míg a belső iparosodás folytán a fogyasztás nagyobb mértékben nem lendül fel, az állami költségvetés keretein belül megfelelő ellenérték nyújtandó, amelynek segélyével intenzívebb állattenyésztés és idővel belterjesebb gazdálkodás alapjai volnának megvethetők. Weiszl Károly: Évforduló. Az uj esztendő küszöbén igazán nincs nagy okunk az örömre és bizodalomra az 1913-ik esztendőben nem hiába rettegtek a babonás emberek a „13-an“ évtől, mert ez az év tel volt szerencsétlenségekkel és kellemetlenségekkel. A monarchia tőszomszédságában egy véres háború dúlt és alig hogy leverték a törököket, még véresebb testvérháború ütött ki az ottani kis országok között. A pénzpiacot és egyáltalán gazdasági életünket egész éven át párját ritkító válság tartotta béklyóban, úgy hogy az esztendő folyamán megbecsülhetetlen károk és csapások értek úgy egyeseket, mint a gazdasági élet tényezőit összesen. Szerencsétlen kimenetelű volt az esztendő mezőgazdasági termelése is, mert különösen búzában olyan csekély és silány volt a hozam, aminőhöz fogható évek óta nem volt A többi kalászosok hozama is silány maradt. Elemi csapásokban is bőven volt részünk. A nyár elején az ország keleti részeiben olyan ítéletidő járt, hogy az árvizek temérdek kárt okoztak, különösen a malon, iparnak és tették emlékezetessé az esztendőt, l piktikai téren is szerencsétlen csillagzat járt fölöttünk az egész esztendőn át. A képviselőház csúnya politikai perpatvar színhelye volt, az ott folyó tanácskozásoktól távol tartja magát az ellenzék és a többség által alkotott törvényekben kevés öröme telik az országnak. * * * * * 1913. Csoda-e, ha ilyen körülmények között az 1913-as esztendőt mindenki megkönnyebbüléssel és örömmel látja letűrni, így mi is, malomiparosok, akiknek ugyancsak kevés örömet hozott a letűnt év. Ilyenkor évforduló táján minden évben kérdést szoktunk intézni a malomipar mérvadó személyiségeihez, hogy tájékozódjunk a lefolyt esztendő eredményeiről és a jövő kilátásairól.. Az idén igen szomorú felvilágosításokat kaptunk. Egyöntetűen a legnagyobb Irrae Its EGYRŐL-MÁSRÓL: 3 !