Molnárok Lapja, 1914 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-03 / 1. szám
12 A czeglédi malomtűzkárról. A malmi tűzkárokról írt legutolsó czikkem megjelenése óta alig telt el két esztendő és már azóta is világrekordot értünk el a malmi tűzkárok terén. Valóban sajnálatos, hogy két év előtti czikkemben említett és a malmi tüzek megelőzését czélzó óvintézkedésekkel a biztosítótársaságok egyáltalában nem foglalkoztak. Egyáltalában nem sajnálom a biztosítótársaságokat, amelyek malmi tűzkárokért oly rövid idő alatt milliókat voltak kénytelenek kifizetni, de örökké sajnálatos tény marad az, hogy annyi milliónyi értéknek kellett a nemzeti vagyonból elvesznie és hogy annyi száz meg száz családnak kellett kenyerét elvesztenie. Szaklapunk tudósítása szerint a czeglédi malomban a tűz az első emeleten egy tömlőszűrőnél keletkezett, a „ Világ“ és„Az Est“ pedig ehhez a tudósításhoz még hozzátették azt, hogy a tömlőszűrőnél áttüzesedett egy forgótengely és az ebből kipattogott szikrától gyuladt meg az olaj, a munkások pedig — amint a tüzet észrevették — ijedten menekültek a malomból. A tűz kitörését és az ezekre vonatkozó fenti tudósításokat illetőleg engedtessék meg nekem, hogy sok évi gyakorlaton és tapasztalaton alapuló nézeteimet itt kifejthessem. Mindenekelőtt nem állhat meg az, hogy a tömlőszürő meghajtó tengelyétől tüzet fogjon, mert a tömlőszürő valamennyi tengelye (Első Magyar Gazda Gépgyár rendszere) legfeljebb 40 mig vastag, perczenkénti fordulatszámuk 20—30-nál nem nagyobb, már pedig ilyen kicsi fordulatszám mellett ki van zárva az, hogy ezek a tengelyek áttüzesedjenek, ezektől tehát maga a tömlőszűrő sem foghat tüzet. Különben is ezeket a tengelyeket csapágyakon keresztül sűrű zsiradékkal kenik és így alig képzelhető, hogy ebben az esetben a tengelyből kipattant szikra folyékony olajat gyújtott volna meg. A tapasztalat és a gyakorlat a tűz okát és keletkezését illetőleg egészen más irányba tereli gyanúmat és azt hiszem, nem csalódom, amikor azt állítom, hogy feltevésemmel helyes úton járok. A czeglédi malom berendezését nem láttam és nem ismertem, tekintettel azonban arra, hogy azt az Első Magyar Gazdasági Gépgyár szállította és ez is szerelte, ennélfogva a berendezéssel meglehetősen tisztában vagyok és így biztosra veszem, hogy a kigyulladt tömlőszűrő nem az első, hanem a második emeleten volt felállítva. Most már az a kérdés, hogy milyen czélra kellett a szóban forgó tömlőszűrő és hogy szívó- vagy nyomólégszűrő volt-e. Ha ugyanis a szóban forgó tömlőszűrő nyomólevegővel dolgozott, amilyeneket rendszerint dara- és derezetisztításra alkalmaznak, akkor a szikra vagy a ventilátorból vagy az ezzel összeköttetésben álló gépekből került a tömlőszűrőbe, ha azonban szívószűrő volt, mely az őrlőhengerektől és kövektől a meleg levegőt vezeti el, akkor biztosra vehető, hogy a tömlőszürő az üresen futó őrlőkőtől, más szóval kőtűztől gyulladt meg, amikor kizárólag az almolárt, vagy a kőőrt terheli a tűzkatasztrófáért a felelősség. Ha az utóbbi feltevés helyes, azaz ha a kigyulladt tömlőszürő az őrlőkövekkel állott összeköttetésben, akkor megint csak fel kell vetnem azt a kérdést, miért nem forszírozzák és miért nem támogatják a biztosítótársaságok a malmok tűzbiztonságát? Miért kell még ma is egy akkora malomnak, amilyen a czeglédi volt, kőtűz következtében elpusztulnia, amikor olyan pontosan működő kőemelőkészülékkel (Berger Béla, Szombathely, szabadalma) rendelkezünk, amely az üresen járó követ automatikusan helyezi üzemen kívül és így teljesen kizárja a kőtűz keletkezését. A czeglédi malomban éppen ilyen kőemelőkészülék nem volt alkalmazásban és ilyen csekélység miatt kellett a malomnak teljesen elpusztulnia. A munkásokról nem csodálom, hogy ezek — amint a tüzet észrevették — azonnal fogták kabátjukat meg kalapjukat és faképnél hagyták a malmot, amelyet pedig még meg lehetett volna menteni. Ezek a munkások ugyanis nem képzett tűzoltók, azután meg bizonyára úgy gondolkodtak, hogy csak hadd égjen, hiszen a biztosítótársaság részéről még akkor sem számíthatnak köszönetre és elismerésre, ha a tüzet mindjárt keletkezése pillanatában nyomnák is el, a mentéssel tehát annál kevésbbé érdemes vesződni, mert még az a veszély is fenyeget, hogy esetleg úgy járhatnak, mint azok a szerencsétlen malommunkások, akik annak idején a győri hengermalom égésekor életükkel fizettek, amiért a malom mentésére gondoltak. Ismételten reámutatok a „Molnárok Lapjá“ban 1912. évi február vagy márczius havában megjelent cikkemre, ismételten felhívom úgy a tűzkárbiztosító-intézetek, valamint azon társaságok figyelmét, amelyek az üzemszünet okozta károk ellen nyújtanak biztosítást, a fent hivatkozott czikkemben tett javaslatokra és meg vagyok győződve róla, hogy abban az esetben, ha javaslataimat elfogadják és mégis valósítják, a malmi tűzkárok legalább 70 % kal fognak csökkenni. Hogy mit jelent ez a biztosítótársaságokra nézve, az nem szorul bővebb magyarázatra, különösen, ha számításba vesszük azt, hogy a biztosítók csak malmi tűzkárokért 12 millión felüli kártérítést fizettek az utóbbi két évben, nem szólva az üzemszünet okozta károkért megtérített jelentékeny összegekről. A mostani viszonyok között valóban nem csodálnám, ha annyira elfajulna a helyzet, hogy malmokat egyáltalában nem fogadnának el biztosításra, de hát itt is áll az, amit a közmondás mond, t. i.: „Segíts magadon és Isten is megsegít.“ H. K. : Szakkönyvek — ingyen. Mindazon t. előfizetőinknek, akik egy-egy új előfizetőt gyűjtenek és ezen összeget utalványon beküldik, ingyen küldjük meg tiszteletpéldány gyanánt a Pozdoray Jánosféle könyvet („A malomkövekről“), vagy Weltzl Károly gépészmérnök könyvét („A gőzturbinák“), vagy aMolnárhistóriák* czimű elbeszélőkönyve*. ÜZEMI TECHNIKA A magyarországi rozslisztek. Irta : Dr. Hartl Károly kir. fővegyész. V. A rozsliszttypusként használt rozslisztnek savfoka a következő : 10 gr. liszt 200 cm3 vizre, a titrálásnál elhasznált 20/n lúg kétszeresen véve. Összehasonításképen legyen itt felemlítve a búzalisztek átlagos savfoka: 88 drb külömböző számú lisztmintában átlagban : Likér. A búza- és rozsliszt közötti különbség chémiailag leginkább abban nyilvánul, hogy a búzaliszt vízzel könynyen kimosható síkért tartalmaz, vagyis más szóval a búzasikér a vízben oldhatlan protein anyagok közé tartozik, melynek mennyiségétől és minőségétől függ a búzaliszt jósága. A rozslisztben vízben oldhatatlan, víz által kimosható sikér nincsen. Rithausen szerint azért nem mosható ki sikér a rozs őrleményéből, mert a rozsban a búzasikérnek egy alkatrésze (glutenin) hiányzik, mely a kimosást lehetővé teszi. A rozsliszt sikértartalma eczetsavval való kioldással határozható meg, de praktikus értelme e sikérmeghatározásnak nincsen. A rozsliszt sikértartalma körülbelül 8 °/n, a búza sikérjénél sokkal sötétebb és kevésbbé ruganyos. Ezen helyen kell felemlítenem, hogy tudvalevőleg a búza és rozsliszt 6O’Vo-os (kétszeres) keverékéből már nem lehet síkert kimosni. Számos, e részben végzett külömböző kombinácziójú kísérleteim alapján egyelőre csak azt állapíthattam meg, amit az alant felsorolt táblázatos kimutatásban közlök, hogy a rozsnak w 14* Jgjf* KREISLER JENŐ malomépítő és berendező vállalata BUDAPEST, V., VÁCZI ÚT 28. Épít, berendez és átalakít vám- és kereskedelmi malmokat legjobban bevált automatikus rendszerben. ♦♦ Szállít: Diesel-motorokat, szivógázmotorokat és gőzgép-telepeket. Kívánatra mérnök kiküldés, terv és költségvetés díjmentesen. ♦♦ Kedvező fizetési feltételek: A rozslisztek számjelzése 20 gr. liszt 200 cm8 vízben egy órai állás után 10 gr. liszt 200 cm8 vízben egy órai állás után 10 gr. liszt 200 cm3 vízben két órai állás után 0. 1 5 12 1-2 o/i. 2-2 1-6 1-6 I. 3-0 2 2 2 2 W. R. 42 3’0 31 II. 6'0 58 59 Il/b. 10-0 9-4 9 6 S. R. 10-8 9-9 ío-o m. 130 12 2 12-4 É vfolyam Minimum Maximum Átlag 1910 1911 1912 0. 1-2 1-4 12 1-2 1-4 1-27 0/1. 1-6 15 1-6 1-5 1-6 1-55 I. 2-4 21 22 2 1 24 233 W. R. 28 2-8 3-0 2-8 30 2 87 II. 5-6 53 5-8 53 5-8 5'60 Il/b. 9-1 9-0 94 90 9-4 917 S. R. 9-7 95 99 9-5 9-9 9-70 III. 11-4 10-6 12-2 10‘6 12-2 11-40 Lisztek jelzése JM MinimumMaximum Átlag Lisztminták száma 0. 0-8 2-0 1-8 14 1. 1-4 21 1-7 13 2. 15 25 20 16 3. 1-6 29 23 11 4. 24 3 4 2-7 11 5. 25 3-5 29 11 6. 3-3 4-3 36 11 7. 3-6 5-7 4-08 7Va 7-6 88 8-22 MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1914. január 3.