Molnárok Lapja, 1922 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1922-06-24 / 25. szám

XXIX. évfolyam. Budapest, 1922. junius 24. 25. szám. Szerkesztői cég és kiadóhivatal BUDAPEST, V., Csáky­ utcza 12. Telefon: 66—66. Bi­rgönypasim: Molnárlap Levelozim: „MOLNÁROK LAPJA" Budapest 641. Portafiók 56. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „Gépészek Szaklapja“ melléklettel Előfizetési Srak: tulajdonosoknak és bérlőknek: egész évre 520­— kor., félévre 260 — kor. alkalmazottaknak: egész évre 320 — kor , félévre 160­— kor. Postatakarékpénztár! checkszámla: 48158. Az országos m­olnárkongresszus határozatai — Tartatott 1922. junius 18-án — Eddig soha nem látott számú malomtulaj­donos és bérlő jelenlétében (a résztvevők név­sorát alább hozzuk) reggel 9 óra 5 perc­kor a következő beszéddel nyitotta meg a kongresz­­szust dr. Matta Árpád gazdasági főtanácsos, az Orsz. Molnáregyesület elnöke: Örömmel köszöntöm a magyar malomipar megjelent tagjait, a vármegyei molnárszövet­ségeknek a zászlóhoz hű vezetőit, a kereske­delmi miniszter képviseletében megjelent Tóry Gergely min. tanácsos és Gaál Károly műszaki tanácsos urakat, a földmivelésügyi miniszter nevében megjelent Lickl Károly országos gazda­sági felügyelő és Grenczer Béla kir. fővegyész urakat, a közélelmezési minisztériumot képviselő Kartal Emil osztályvezető urat, a budapesti kereskedelmi és iparkamara nevében részt vevő dr. Kemény Dezső urat, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet,a Magyar Fővárosi Malom­­egyesület kiküldöttjeit, dr. Burchard-Bélaváry Rezső és Kovácshegyi Kálmán urakat, a Vidéki Malomiparosok Orsz. Egyesülete nevében Forrai Dezső és Kubiesz László urakat, a Futura nevé­ben jelenlevő Novotny Kornél urat, valamint azokat a nemzetgyűlési képviselő urakat, akik — mint értesülök — szép számmal megjelentek mai gyűlésünkön, hogy panaszainkat és sérel­meinket, valamint a mai helyzetből kivezető utat megjelölő javaslatainkat meghallgassák.­­ Mielőtt a gyűlést megnyitnám, szükségesnek tartok egy rövid visszapillantást vetni. Tavaly május havában, amikor arról volt szó, miként rendeztessék a jövő évi közellátás, megtisztelt bennünket a földmivelésügyi miniszter úr s közölte velem, hogy most megtehetjük azt, amit én már öt évvel ezelőtt ajánlottam a kormány­nak, t. i. a malmoknak olyan módon való részvételét a közellátásban, amelyet röviden kontingentálásnak nevezünk. Tudjuk, hogy a háború alatt a közélelmezésnek a gazdák és molnárok voltak a tulajdonképeni szervei, de nem olyan módszer szerint, amely bárkit kielégí­tett volna, maga a kormányt sem. Én akkor proponáltam a kontingentálási rendszert. Ismét­lem, tavaly tavasszal meghívott férfi­úméltósága és nyélbeütöttük valahogyan ezt a rendszert. Megjegyzem, az eszmére nézve vállalom az apaságot, de a kivitelre nézve már nem. Olyan rövid időt engedtek nekünk arra, hogy lehe­tetlen volt a dolgot jól megcsinálni. A helyzet az volt, hogy Hegedűs pénzügyminiszter úr egy törvényjavaslatot akart az akkori nemzet­gyűlés elé benyújtani, amelynek kiinduló pontja az volt, hogy 15% vámot szedjen a molnár, de ebből 5 %-ot ú.­n­ őrlési forgalmi adó czímén az államnak adjon át. De ezenkívül ebben az őrlési adótörvényben olyan lehetetlen intézkedések foglaltatnak, hogy azt elfogadni és becsülettel teljesíteni becsületes ember nem tudná. A törvény ma is megvan, de hála Isten­nek, fel van függesztve s helyette jött a kon­tingentálási rendelet. Az idő rövidsége nem engedte meg, hogy a kontingentálást helyesen megcsináljuk. Táma­dások is érnek miatta bennünket. De hogyan állott a dolog ? Mi, vezetőség, csak egyes ese­­teket tudtunk meg annak idején, akik panasz­szal fordultak hozzánk. Kivetési adatainkat mi jobb híjján kénytelenek voltunk a GOK ada­taira fektetni. Nem mondok újat, ha azt állí­tom: aki homokra vagy gyenge talajra épít, annak épülete recseg-ropogni fog, jó ha össze nem dől. Nem dőlt össze. Szerencsére több volt a becsület és jóakarat mindkét részről, valahogyan hát keresztülvergődtünk rajta. Ezért mondottam, hogy a kontingens apaságát elvál­lalom, de az anyaságot, a kivitelt már nem. A lehetetlen adatok, melyek alapján kénytele­nek voltunk 2 hét alatt az egész országot be­utazva a rendszert felállítani, emberfelettivé tet­ték a munkát. Nem is bírtuk jól megcsinálni, elismerem. Történt sok méltánytalanság, egye­sekkel sok igazságtalanság. Ezeket később igye­keztünk reparálni, sőt férfi Őkegyelmessége az utóbbi hónapokban, ha jól emlékszem, talán áprilisban, akc­iót indított, hogy­ a kiáltóbb igazságtalanságokat kiküszöbölje. A jószándék se részünkről, se a kormány részéről nem hiányzik ebben a tekintetben. De ami egyszer rosszul volt kezdve, azt később egészen jóvá­tenni nem lehet. Előfordultak nagy igazságta­lanságok, de daczára ennek, sikerült nekünk kivinni Hegedűs miniszter úrnál az utolsó órá­ban, a 12-ik óra 59-ik perc­ében, nehogy ránk­­húzzák az őrlési adótörvényt, hogy elfogadtuk a vámmalmok részéről az 1.200.000 Mm.-t, amihez a kereskedelmi malmok csatlakoztak 300.000 Mm.-val, mert a kormány azt köve­telte, hogy a malmok összesen 15.000 waggont adjanak be, másik 15.000 waggont ő fog vá­sárlás útján szerezni. Az ő tervezetük szerint ugyanis 30.000 waggonra volt szükség, hogy a közellátás fedezve legyen. A ránk kivetett 15.000 waggon nagyjából már idáig befolyt. Ami csekélység még hiányzik, az is megvan, csak a kimutatások nem lehetnek még készen. A renitenseknél azonban szintén van egy rész, azoknál, kiknek nem volt annyi önérzetük, hogy a kari becsületért is áldoztak volna, ál­dozták volna azt, ami kötelességük, tehát tulaj­donképpen nem is áldozat, mert a kötelesség szerintem nem áldozat, annak teljesítése vi­szont nem érdem, csak ami a kötelességen felül van, ott kezdődik az érdem. Ők ellenkező végletbe estek és nem mulaszthatom el ebből a székből, hogy őket azért, mert renitenskedtek és majd a bírósági eljárás fogja kideríteni, hogy a legnagyobb részben alaptalanul renitensked­tek, innen meg ne rójjam (Helyeslés). Ha mi tudunk tenni mindannyian a köz érdekében, akkor tudjon tenni és tartsa becsületbeli köte­lességének ezt minden egyes kortárs, legyen annak akármekkora füstölgő kéménye, vagy kicsiny patak hajtsa is a malmát. Annak, hogy az megtörténhetett, talán mé­lyebben fekvő okai vannak. Mélyebben fekvő oka a vesztett háború, az utána következett felfordulás és az ezt követő bolsevizmus. Bár­milyen funkc­ióját nézzük az embernek, min­denütt rendetlenségek voltak, az erkölcsöt más­képpen fogták fel, sokat megengedettnek talál­tak, amitől azelőtt irtóztak volna. Szóval forra­dalmi állapot volt, ahol mindenki csak magá­ról gondoskodott, de a köz iránti való érzés teljesen megszűnt, az erkölcsös felfogás lejebb szállt, a lélek megromlott. Ez egy betegség volt. Járvány, kolera, amelyből hála Istennek már kifelé tartunk. Minden betegségnek kell, hogy legyen lefolyási ideje. Ez nemsokára mindenütt be fog következni, így volt ez a politikában, így volt az egyes egyénben, így volt ez körül­belül mindenfelé. De másrészt a kormány is kényszerhelyzetbe hozva minket, szinte ember­­felettit kívánt a köz érdekében. Emberfelettit kívánt a gazdától, emberfelettit a molnártól. Ha valakit arra kényszerítenek, hogy a munkája gyümölcsét is áldozza fel a köz javára, min­denét, úgy hogy ő neki vagy ne maradjon semmi, vagy alig maradjon valami, hát bocsá­natot kérek, ez már több, mint amennyit egy embertől jog és igazság szerint követelni lehet. Pedig a háborús rendeletek legtöbbje, különösen, amelyek ránk molnárokra vonatkoztak, ezt bősé­gesen megtették. Régi dolog az, hogy mentől több a tilalomra, annál több a bűnözés. Én azt hiszem, hogyha az Úristen a paradicsom­ban azt a bizonyos egy fát fel nem állította volna, Éva anyánk talán soha nem esett volna bűnbe. Az emberben megvan az, hogy ami nem tilos, az különösebb értékkel nem bír, de ami tilos, arra szinte hajtja a benső ördög, amely minden emberben lakozik, hogy: Szegd meg! és meg is teszi, ha ennek anyagi hasz­nát látja. Ez a pszichológia kiindulópontja annak a sok kihágásnak és szabálytalanságnak, amely elkövettetett. Megjegyzem, hogy az az ellenőrzési rendszer, melyet a kormány gyakorolt, teljesen hibás volt, mert nem voltak megfelelő közegei hozzá, akik a dologhoz értettek volna. Ez természetesen a könnyebb lelkiismeretű embereket annál jobban csábította arra, hogy hunczutságot cselekedjenek. Engedjék meg, hogy kissé kitérjek a kor­mány közgazdasági politikájára. Megjegyzem, hogy abszolúte nem akarok politizálni. Nem azért vagyunk mi itt. Mi semmiféle párthoz nem tartozunk, mi se ellenzékiek, se kormány­­pártiak nem vagyunk, mi itten csak molná­rok vagyunk. Azokat akarom előhozni, melyek saját foglalkozásunk és az általános gazdasági helyzet szempontjából érdekelnek. A kormány­nak közgazdasági politikája nem volt helyes. Kezdetben a felfordulás után, feleslegünk lévén, nagyban exportáltak mindenfélét. Itt visszaélé­sek történtek. Erre következett egy ellenkező áramlat, amely minden néven nevezendő expor­tot egyszerűen betiltott azért, mert a múltban visszaélések történtek. Az egyik éppen olyan hibás, mint a másik. Mert szintén helytelen közgazdasági politika, ha kiengednek valamit, amiből kevés van, vagy alig van, de éppen olyan helytelen ki nem en­gedni azt, amiből felesleg van, mert ezáltal nemcsak a felesleget termelő gazdasági ipar megszűnik többet termelni, hanem az ország­nak közgazdasági helyzete is rosszabbodik. És tényleg rosszabbodott, mint tudjuk, azáltal, hogy kereskedelmi mérlegünk passzív volt, 21 milliárd defic­ittel zárult. Tavaly csak 14 milliárd volt, az idén tehát 50 százalékkal emel­kedett a passzívank. Voltak czikkeink, amikből több volt, mint amennyit elfogyasztottunk, így legelőször a nullás liszt. Mióta Magyarország Magyarország, amióta őrölnek Magyarországon, sokkal több volt a nullás, mint amennyit az or- Wörner ! Telefon­­ 14—69. 1. és Társa Alapíttatott gépgyár-részvénytársaság, Budapest, V. Vác­i­ ut 48. , 1867-ben. Sergönyczimi Wörner gépgyár Mindennemű szállít legmodernebb szerkezetben SZdbSdOlllGVlSÖ SlkSZlták minden nagyságban (egy részétől­ kilenc­ részéig).

Next